Inka Winter mindössze négyéves volt, amikor a nyolcvanas évek elején az édesanyja kirakta egy kommuna Bécshez közeli főhadiszállásán. Nem tudta azonban, hogy az általa biztonságosnak hitt kommuna igazából egy szekta. Azon belül is egy pedofil szexszekta.
Az Amilyen akkor voltam című regény főszereplőjéhez saját életéből merített inspirációt Amber Smith írónő: a könyv egy kamaszkorban történt szexuális zaklatás feldolgozását kíséri végig.
Bár Vigdis Hjorth kitart amellett, hogy az Örökség fiktív történet, a sajtó mégis az író családjának agresszív válaszlépéseitől volt hangos. Ám amikor az ember elkezdi Hjorth regényeit olvasni, ezek a médiahírek másodlagossá válnak: „egy könyv igazsága végtére is az olvasói élményben rejlik”, és ez az igazság az ő tolmácsolásában szinte mindig megrendítő, transzformatív.
Az a dolgunk, hogy a lehető legkomolyabban vegyük azt az alapelvet, hogy a gyereket érintő szexuálisvisszaélés-ügyeknek egyetlen biztosan ártatlan szereplője lehet, és ez maga a gyerek.
Olvasónk, Kriszta, évekkel ezelőtt szexuális erőszak áldozata lett. Arról ír, milyen érzések, gondolatok születtek meg benne a bűncselekmény óta, és milyen felismerésekre jutott.
A Hogyan szexeljünk című filmben Tara történetét követhetjük végig, aki már nagyon szeretné elveszteni a szüzességét. Csak épp nem mindegy, később hogy emlékezik majd vissza a történtekre.
Természetes, hogy a színészek beleélik magukat egy szexjelenetbe, és a testük is reagál – no de mi történik ilyenkor a forgatáson?
Az Amerikai szépség színésznőjének megrendítő története. Portré:
„Ismert ember, úgyse olvassa…” Ő talán nem, de sok más traumatizált igen!
Az amstetteni rém a hírek szerint demenciában szenved, popsztárnak képzeli magát, és pszichiátere úgy gondolja, már nem közveszélyes.