A Hogyan szexeljünk című filmben Tara történetét követhetjük végig, aki már nagyon szeretné elveszteni a szüzességét. Csak épp nem mindegy, később hogy emlékezik majd vissza a történtekre.
Természetes, hogy a színészek beleélik magukat egy szexjelenetbe, és a testük is reagál – no de mi történik ilyenkor a forgatáson?
Az Amerikai szépség színésznőjének megrendítő története. Portré:
„Ismert ember, úgyse olvassa…” Ő talán nem, de sok más traumatizált igen!
Az amstetteni rém a hírek szerint demenciában szenved, popsztárnak képzeli magát, és pszichiátere úgy gondolja, már nem közveszélyes.
Ha a nemi erőszakot sajnálatos, de némileg elkerülhetetlen dolognak állítjuk be, azzal elhárítjuk magunkról a felelősséget, és meg se próbálunk lépéseket tenni egy olyan társadalom megteremtése felé, amely nem tolerálja a szexuális abúzust.
Schrödinger tudományos munkássága új alapokra helyezte a fizikát. És ez sajnos nem csak kortársai körében „mentette fel” a mások ellen elkövetett szörnyűségei felelőssége alól.
Egy nemrég készült kutatás kimutatta: nemcsak az ujjlenyomatunk és a DNS-ünk egyedi, hanem a szex során egymásnak átadott baktériumcsomagunk összetétele is:
Sara Stanley-ként ismerte meg a világ a 90-es években. De amiért a legtöbben szeretik, ő ma elutasítja: azt mondja, ellopták a gyerekkorát, pláne, mivel 11 évesen az édesanyját is elveszítette. És ez messze nem jelentette a megpróbáltatások végét… Sarah Polley, a művész, aki mindig képes volt visszaszerezni önmagát:
Egy 22 éves fiú visszaél azzal, hogy öt évvel idősebb a lánynál, akit kiszemelt magának, és hogy ismerős terepen tudja elcsábítani – pusztán azért, hogy a haverjainak megfeleljen. Mi ez? Szexuális erőszak? Bizonyos fajta hatalmi visszaélés? Bűncselekmény? Ezt boncolgatja Yvan Attal filmje, és hogy mit kezdjünk azzal a paradigmaváltással, amit a #metoo hozott az életünkbe.