A Gyilkos elméken túl: így látják a magyarországi kriminálpszichológia helyzetét a szakemberek

–

A kerekasztal-beszélgetést a kutatócsoport vezetője, Kaló Zsuzsa pszichológus, drogkutató moderálta. A résztvevők között szerepelt a kutatócsoport másik két alapító tagja, Magi Anna kutató, egyetemi tanársegéd, az Országos Rendőr-főkapitányság munkatársa, és Koday Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, PhD-hallgató, aki hét évig dolgozott börtönpszichológusként, jelenleg pedig az Országos Mentőszolgálat pszichológusa. Elfogadta továbbá a meghívást Szabó Judit pszichológus, jogász, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa; Virág György klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, jogász, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese; Haller József egyetemi tanár, neurobiológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kriminálpszichológia Tanszékének vezetője; valamint Mityók Csaba klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő, rendőr alezredes. 

Miből lesz adat, miből lesz kutatás?

Kaló Zsuzsa nyitókérdése az volt, hogyan lehet ma Magyarországon olyan adatokhoz hozzáférni, amelyek kriminálpszichológiai kutatások alapját képezhetik. Haller József beszámolt róla, hogy nem egészen egy évvel ezelőtt a Belügyi Tudományos Tanács létrehozott egy felületet, amelyen keresztül intézményesített formában, rögzített szabályok alapján lehet (börtön)adatokhoz jutni, bár hozzátette, a személyes adatok védelme miatt a bizottság meglehetősen szigorú a kérelmek elbírálásában. 

Magi Anna távolabbról indította hozzászólását. Elmondta, hogy a kriminálpszichológiai kutatásoknak alapvetően három fő forrása lehetséges: egyrészt a rendőrség és a nyomozóhatóságok által rögzített adatok, másrészt az áldozatok megkérdezésével nyert adatok, amelyeket elsősorban országos reprezentatív felmérések keretében szoktak gyűjteni, harmadrészt pedig az elkövetőktől származó információk. 

Bár fontosak a lakossági adatok, Szabó Judit hangsúlyozta, ezek kriminálpszichológiai szempontból szegényes adatbázisok. Ha olyan kutatást tervezünk, amellyel szeretnénk feltérképezni a bűnelkövetés pszichológiai hátterét, akkor bűnelkövetőkből álló mintára van szükségünk, „ők pedig nagyrészt – bár nem feltétlenül – büntetés-végrehajtási intézetekben vannak”.

Viszont az elmúlt években (a Covid óta is) nehéz volt bejutni kutatás céljából a börtönökbe, azokról a diákokról nem is beszélve, akik szakdolgozatot, disszertációt írnának a témában.

Haller József kiemelte, neki nem volt gondja az engedélyeztetéssel, „együttműködési hajlandóságot”, „egyfajta pozitív érdeklődést” tapasztalt. Virág György örömmel fogadta, hogy ilyen tapasztalatok is vannak, de ő is inkább úgy látja, hogy a bv hozzáállása változott az utóbbi években. Számára egyébként még az a nagy kérdés, hogy a börtönpopulációval kapott adatokat mennyiben lehet általánosítani az egész népességre, vagy akár csak a bűnelkövetői népességre. 

A többi megszólalóhoz képest speciális helyzetben volt Mityók Csaba, aki nem lezárt, jogerős, hanem élő ügyekkel foglalkozik. A felderítésben dolgozik, így maximum a profilalkotás, a kihallgatási interjúk vagy a hazugságvizsgálatok bizonyos formái jöhetnek szóba kutatás szempontjából. Haller József arra is kitért, hogy a rendőrségi adatbázisokkal azért lehet nehéz a munka, mert a rendőrség az ítéletet nem tartja nyilván, így nem könnyű kideríteni, ki tartozik valóban a bűnelkövetői mintába (és ki volt csak gyanúsított). A felvetés kapcsán Magi Anna hangsúlyozta, fontos kérdés az adatok minősége is, ami sok esetben kétséges. 

Ezt Haller József is megerősítette:

elmesélte, hogy az egyik kutatásukhoz egy amerikai terrorista-adatbázist használtak fel, amely 112 féle adatot tartott nyilván, ám ezek közül 30 esetében csak a minta négy százalékában szerepelt adat, 70 esetben pedig 10-15 százalékos volt az adatok jelenléte.

Az adatokat emberek viszik fel, akik néha fáradtak, vagy kevéssé motiváltak a pontos rögzítésre, így szerinte el kell könyvelni azt, hogy az adatbázisok néha hiányosak és tévesek, és „csak remélni lehet, hogy a nagy mintaelemszám kimossa a rossz adatot”. 

Szabó Judit és Virág György helyzete annyiban más, hogy az Országos Kriminológiai Intézet munkatársaiként bekérhetik a jogerősen befejezett ügyek iratait, így ők sok aktavizsgálatot végeznek. „Ezekben nem a pszichológiai szempontok az elsődlegesek”, leginkább csak az igazságügyi elmeorvosi szakértői véleményekből tudnak olyan adatokat kinyerni, ami lélektanilag releváns lehet. Azt a meglátást, hogy ez potenciálisan fontos jövőbeli kutatási terület, Mityók Csaba is osztotta, aki szerint a szakértőknél, mivel húsz évig meg kell őrizni a véleményeket, „tonnaszámra vannak azok a teszteredmények, amelyeket a szakma szabályai szerint vettek fel – ezek használhatók és feldolgozhatók”. Szabó Judit szerint az adatok forrása lehet akár az Anonim Bírósági Határozatok Gyűjteménye is. 

Hogyan segítheti a rendőrök munkáját egy pszichológus?

Kaló Zsuzsa kérdésére Mityók Csaba összefoglalta, hogyan tud közreműködni a felderítési szakaszban, a nyomozásban egy pszichológus. Az egyik klasszikus terület a sértettek meghallgatásának módszertana, amelynek kapcsán a magyar rendőrségnél is erőteljes kezdeményezések vannak, például a gyermekbarát igazságszolgáltatást illetően. Különböző oktatási programok irányulnak arra, hogy gyerekbarát legyen a meghallgatás, de fontos, hogy más szempontból érzékeny csoportok tagjait – például értelmi fogyatékossággal élőket, vagy nemierőszak-túlélőket – is a megfelelő módon kérdezzenek. 

A profilalkotás kapcsán elmondta, „a rendőrök fejében hatalmas tapasztalati anyag van: aki kiment már 100 emberölési helyszínre, a 101. helyszínen már nagyjából tudni fogja, hogy indulati, kiszámított vagy véletlenszerű bűncselekményről van-e szó” (utóbbit úgy értve, hogy az áldozat rosszkor volt-e rossz helyen). Ez alapján különböző verziók merülnek fel, amelyek erősítése vagy gyengítése kapcsán meg szokták kérdezni, legalábbis az ő egységénél a pszichológust. Ha már megalapozott gyanú van, akkor különböző adattárakhoz hozzá lehet férni, és fel lehet deríteni a feltételezett gyanúsított életútját (kivéve államigazgatási eljárás esetén, akkor nem lehet széles körben adatokat beszerezni).

„A rendőr kimondatlanul is azt fogja kérdezni: szerinted ő az elkövető? Nyilván erre a pszichológus nem fog válaszolni”, de arra igen, hogyan lehet a gyanúsítottal kapcsolatba kerülni, illetve „a kihallgatást milyen módon érdemes elvégezni, milyen kérdéseket érdemes feltenni, domináns vagy inkább alárendelődő legyen-e a kapcsolatfelvétel.”

Az is előfordulhat, hogy sorozatelkövetés esetén a tanúk között további áldozatok vannak, és a pszichológus abban segít, hogy a rendőr mely kérdésekkel tudná ezt kideríteni. 

Létezik-e itthon is profilalkotás?

Amikor súlyos bűncselekmény történik, és ismeretlen az elkövető, a rendelkezésre álló nyomozati anyagot át szokták adni a pszichológusnak. Mityók Csaba szerint ilyenkor „nem a szó klasszikus, formális értelmében vett profilalkotás történik, de pszichológiai támpontokat meg lehet adni, hogy mégis milyen típusú embert keresnek, illetve, ha van egy 8-as, 10-es, 20-as minta, amelyben a rendőr elképzelése szerint benne lehet az elkövető, akkor a pszichológus javaslatot tehet arra, hogy kikkel kéne erőteljesebben foglalkozni.” Magi Anna sem tud profilalkotási kutatási eredményekről emberölés vagy szexuális bűncselekmények kapcsán Magyarországon, noha külföldön sok empirikus vizsgálat született már a témában. 

Haller József viszont úgy véli, hazánk az egyik első ország volt, ahol profilozással foglalkoztak, jóformán „csak az amerikaiak előztek meg minket”. A Fülöp Gyula szociológus és Pálvölgyi Miklós programozó által 1995-ben létrehozott és 2010-ig használt szoftverre gondol, amely,

mint minden profilozás, abból indult ki, hogy hasonló bűntettet hasonló emberek követnek el.

Mityók Csaba ugyanakkor elmondta, „a módszer tudományos alapja kétséges”, Ausztriából átvett kérdéseket fordítottak le, de ezeket nem adaptálták a magyar viszonyokra, köztük a jogszabályi környezetre. Az ORFK értékelő-elemző főosztályán kezdtek el egy szisztematikus kutatói munkát, amely ennek a rendszernek a helyébe léphet majd. 

Mi a helyzet a pszichopátiával? 

Bár a személyiségpszichológiában léteznek olyan standardizált tesztek – például a proaktív-reaktív agresszió vagy a kockázatvállalás mérésére –, amelyek a kriminálpszichológiában is jól használhatók, Szabó Judit szerint „lemaradásunk van a pszichopátia vizsgálata terén”. Ugyanakkor a PCL (Psychotherapy Checklist) adaptálása rendkívül idő- és forrásigényes kutatás lenne. Először is ki kéne képezni a kérdezőket, majd két kódolóval, két kérdezővel videóinterjúkat kellene felvenni a büntetés-végrehajtási intézetekben. Ez pedig valóban nagy megterhelést jelentene a büntetés-végrehajtás (bv) számára, hiszen a kutatók biztonsága is az ő feladatuk volna. 

Magi Anna tíz évvel ezelőtt próbálkozott azzal az iránnyal, hogy felsővezetők körében vizsgálja a pszichopátiát, de azt tapasztalta, hogy

a válaszadási hajlandóság sokkal magasabb az elítéltek körében: számukra jutalmazó lehet, hogy valaki csak rájuk figyel, míg a cégvezetők kevéssé szánnak időt egy ilyen kutatásra.

Személyes kapcsolatokon keresztül persze el lehetne érni igazgatókat, az viszont a minta reprezentativitását rontaná le. 

Ki védi, támogatja azokat, akik minket védenek?

Koday Zsuzsanna számolt be arról, hogy a személyzet jólléte nagyon fontos terület, amelyről az elmúlt években születtek nemzetközi kutatások, például arról, hogyan lehet elkerülni a másodlagos traumatizációt. Nehézséget jelent idehaza, hogy bár minden egyenruhás szervezetnél kétévente alkalmassági vizsgálat van, többnyire ugyanahhoz a szakemberhez lehet pszichés krízis vagy probléma esetén is fordulni, mint aki az alkalmasságot bírálja el, és ez a szerepütközés bizalmatlanságot szülhet. 

Persze „sok függ attól is, hogy a pszichológus miként végzi a munkáját, mióta végzi, mennyire van beágyazódva az adott szervezeten, szervezeti egységen belül, mennyire van a pszichológia beépítve az oktatásba, mennyire szokja meg a szervezetbe való megérkezéskor a kolléga, hogy ott a pszichológus, aki nem ufó, nem csészealjjal jött, hanem lehet vele beszélni, kommunikálni”. Ez segíthet abban, hogy ezekben a hipermaszkulin közegekben is igénybe vegyék a pszichológus segítségét a dolgozók. 

Koday Zsuzsanna a börtönbe való bejutás kapcsán azt is megemlítette, plusz pontot jelenthet, ha a kutatás kapcsán valami jól látható előnyt tudnak kínálni a szakemberek, például indulatkezelési tréningeket. Ehhez kapcsolódóan Magi Anna elmondta, bár a kutatások végrehajtása energiaigényes, sokszor nagyon egyszerű, könnyen kivitelezhető intervenciók felfedezését eredményezik.

Több vizsgálatban például azt találták, hogy megterhelő videóanyagokat, például gyermekpornográf-felvételeket könnyebb végignézni a nyomozóknak úgy, hogy a fél szemük le van takarva.

Ezáltal a másodlagos traumatizáció bekövetkezési valószínűsége csökkenthető. Ugyanakkor a rendőrök, bv-ben dolgozók pszichés támogatását nehezíti, hogy az állomány tagjainak a leterheltség miatt sokszor nincs lehetőségük munkaidőben pszichológushoz járni. 

Kiből lehet kriminál- vagy börtönpszichológus?

Magyarországon egyelőre sem kriminál-, sem börtönpszichológus-képzés nem létezik. Mint azt Koday Zsuzsanna elmondta, általában MA-diplomával lehet jelentkezni ezekre az állásokra (persze a klinikai végzettség előnyt jelent, néha feltétel is). Ugyanakkor rendkívül fontos lenne, hogy „a hallgatókat felkészítsék arra, hogy egy-egy ilyen szervezetben mi várható, mik a jellegzetességei egy ilyen munkának, hogy ne darálja be őket hamar a rendszer”. Mityók Csaba hozzátette, a rendőrségen 60-80-100 pszichológus dolgozik attól függően, hogyan osztják el őket. „Elég nagy a fluktuáció, ha valaki elszánt, négy-öt havonta biztosan megürül egy pszichológusi hely.

A rendőrség szervezetében közel 600–800 ember jut egy pszichológusra, akiket kétévente le kell szűrni.

Ha emellett még valakinek marad energiája, motivációja, hogy más kérdésekkel is foglalkozzon, ott el lehet indulni.” 

Amellett, hogy évek óta tervezik a kriminalisztikai szakpszichológus képzés elindítását, Magi Anna arra is felhívta a figyelmet, hogy lényeges lenne az alap pszichológusi képzésben is többet beszélni a témába vágó kérdésekről. Mityók Csaba szerint már csak azért is érdemes az érdeklődőknek mihamarabb tapasztalatot szerezni erről a nehéz területről, mert „vannak járulékos tényezők”: ha valaki nem bírja a szigorú rezsimet vagy a börtön szagát, az ne tegyen túl sok energiát a képzések elvégzésébe.

Kriminológia mesterképzés egyébként fut az ELTE ÁJK-n és a Miskolci Egyetemen, részt lehet venni többek között az ELTE PPK és az NKE nyilvános kriminálpszichológiai előadásain is, valamint lehet jelentkezni önkéntesnek az egykori fogvatartottak reintegrációját segítő Váltó-sáv Alapítványhoz és más civil szervezetekhez.   

Milyen kutatásra lenne a legnagyobb szükség?

Végezetül Kaló Zsuzsa azt kérdezte a résztvevőktől, ha jönne egy jótündér, aki azt mondaná, bármit szabadon kutathatnának, mi lenne az a téma, amit választanának. Mityók Csaba a gyermekkorú sértettek meghallgatását vizsgálná, Virág György sokáig azt fontolgatta, a boldogság és a kriminalitás összefüggéseit veszi górcső alá. Szabó Judit a tónusos immobilitást mondaná, azt a lefagyáshoz hasonló reakciót, amely néha megjelenik azoknál az áldozatoknál, akiket szexuális erőszak ért. Fontos lenne jobban érteni, mi játszódik le ilyenkor a személyben, és hogyan történik a mechanizmus büntetőjogi megítélése.  

Magi Anna egy empirikusan megtámogatott, strukturált döntéshozatalt segítő eszközt hozna létre a családon belüli erőszakos ügyek nyomozásának támogatására, Koday Zsuzsanna pedig arról számolt be, hamarosan indul egy kutatásuk Kaló Zsuzsával, amelynek keretében két büntetés-végrehajtási intézetben fogják a traumainformált csoportos tanácsadás hatásait vizsgálni női szerhasználó fogvatartottak körében.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Pict Rider

Milanovich Domi