–

Ma már legalább beszélünk róla…

A szülési élményekről egészen az elmúlt évekig nem illett nyíltan beszélni, olyannyira nem, hogy az anyák még egymás között is csak finomkodva, nagy vonalakban meséltek róla. Ha előkerültek is negatív tapasztalatok, azokra a többség úgy tekintett, mint „a női lét velejáróira”, így a traumatikus élmények sokszor feldolgozatlanok, míg a rendszerszintű hibák hosszú ideig kimondatlanok maradtak.

Az, hogy a szülés témája ma kezd veszíteni a tabuértékéből, és bekerült a közbeszédbe, többek közt az olyan civil megmozdulásoknak is köszönhető, mint a Másállapotot a szülészetben, amely azzal a céllal jött létre, hogy a nőközpontú ellátás megvalósuljon, és hogy egyre több nő merjen mesélni a kórházban szerzett szülési tapasztalatairól. Ennek köszönhető, hogy az EMMA Egyesület 2015-ben létrehozta az EMMA-vonalat, amely segítségével biztonságos környezetben mesélhetnek a nők – sok esetben traumatikus – szülési élményeikről, amelyekről másoknak nem mertek vagy nem akartak beszélni. Az egyesület munkatársai abban is támogatják  a nőket, hogy a gyermekvállalásban megtalálják a legjobb lehetőséget, legyen szó intézményről, orvosról, vagy arról, hogy melyik szülési mód megfelelő a számára.

Súlyos információhiány

Csörgő Andrea perinatális szaktanácsadó, LLL-szoptatási tanácsadó, az EMMA munkatársa azt mondja, hogy a befutó hívások jelentős részében a várandós nők még ma is arra kíváncsiak elsősorban, hol tudnak pontos, objektív információkat találni az intézményekről, orvosokról, statisztikákról. „Nehéz úgy kórházat, szakorvost választani, ha nem találunk objektív, nyilvános információkat arra vonatkozóan, hogyan és milyen eredményekkel zajlik a szülészeti ellátás, vagy arról, hogy egyes beavatkozások, mint a gátmetszés és a császármetszés milyen arányban fordulnak elő az adott intézményben” – magyarázza a szakember.

Csörgő szerint nagyon fontos volna, hogy legyenek általános irányelvek, szakmai protokollok. Ám jelenleg minden kórházban más a szokás, az viszont általánosnak mondható, hogy nagyon kevés információhoz tudnak hozzájutni a várandós nők, így arra kényszerülnek, hogy egymástól hallott, vagy az interneten talált ilyen-olyan – sok esetben nem pontos és nem objektív – információk alapján tájékozódjanak. Ezek sajnos nem feltétlenül segítik őket abban, hogy a – számukra – legjobb döntést hozzák meg. Pedig a szakértők szerint az első terhességi- és szülési élmény rendkívül meghatározó: ez az érzékeny időszak ugyanis hatással van a nő életének számos aspektusára, az önértékeléstől kezdve a szexualitáson át egészen a párkapcsolatig.

„Az ideális az volna, ha a szülő nők megkapnának minden olyan információt és támogatást a társadalom felől, amelyek még inkább megerősítenék a kompetenciájukat a saját terhességüket, szülésüket illetően” – magyarázza Csörgő.

Szerinte mindaddig sérülnek a várandós nők jogai, amíg a saját terhességük során nem partnerként, felnőtt, autonóm lényként kezelik őket,

illetve amíg a „bevonásuk” kimerül abban, hogy aláíratnak velük egy beleegyező nyilatkozatot (melyet előzetesen nem lehet megtekinteni az intézmény honlapján); és amíg a legtöbb nő nem kap arról sem megfelelő tájékoztatást, hogy milyen szülési formák közül választhat Magyarországon.

Vincze Felícia hivatásos szülésznő – aki képesítését az amerikai Midwives College of Utah mesterszakán szerezte, és jelenleg Csongrád-megyében praktizál – is azt tapasztalja, hogy sok várandós nő nem is tud az otthonszülés lehetőségéről. „Többször jeleztem a minisztériumnak, hogy a korrekt tájékoztatás jegyében az lenne az ideális, ha a védőnőknek – akik folyamatos kapcsolatban állnak a várandósokkal, hiszen a magyar törvények szerint kötelező a védőnői ellátás – a protokoll részeként informálnia kellene a terhes nőket az otthonszülés lehetőségéről” – mondja.

Külföldön a helyzet…

Az otthonszülés nemcsak nálunk, hanem globális szinten is vita tárgyát képezi, de egyre nő azoknak az országoknak a száma, ahol az intézményen kívüli szülés nem csupán megtűrt opció. Svédországban például a nők 80-90 százaléka sem a várandóság, sem a szülés, sem pedig a gyermekágyi időszak alatt nem találkozik szülészorvossal, mindenben a bába/szülésznő segít neki. Dániában, Norvégiában és Hollandiában 20-30 százalék az intézményen kívüli szülések száma, és a nők élhetnek önrendelkezési jogukkal a helyszínt, valamint a körülményeket illetően. Angliában, Svájcban és Németországban az egymással párhuzamosan működő modellek a jellemzők, a nők választhatnak az orvos által levezetett kórházi szülés, és a szülésznő által kísért kórházi-, vagy otthonszülés között.

AZ USA-ban államonként szabályozzák a szülésznők munkáját. 27 államban pontos szabályozás van, másik 23-ban viszont nincs. Szülésznőt fogadni mind az ötven államban szabad. 2013-ban az összes szülés 0,92 százaléka történt otthon, ami duplája a 2004-es adatoknak. 

Persze nem mindenhol ilyen megengedő a rendszer. Csehországban például – az újszülöttek biztonságára hivatkozva – kórházi szülésre kényszerítik az anyákat, és az otthonszülés náluk is az alig megtűrt kategóriába esik.

Egy európai uniós irányelv szerint a terhesgondozás, a szüléskísérés és a gyermekágyi gondozás a természetes szülés folyamatának kísérésére, és a komplikációk felismerésére képzett bábák feladata, míg a magas szinten felkészített szakorvosok csupán az esetlegesen fellépő komplikációkat hárítják.

A statisztikák szerint ez a modell jól működik az alacsony kockázatú szüléseknél, és csökkenti az olyan beavatkozások arányát, mint a császármetszés, a fogó, vákuum vagy a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, és ritkább a sérülések, valamint a szövődmények előfordulása is.

Nem régóta legális itthon

Magyarországon 2011-ig az intézményen kívüli szülés szabályozása nem volt egyértelmű, ennek ellenére sokan vállalták a kockázatot, és egyre többen követelték a megfelelő jogi szabályozását. Hogy ez nem váratott még tovább magára, az egy bizonyos Ternovszky Annának is köszönhető, akinek ügyében a Strasbourgi Emberi Jogok Európai  Bírósága elmarasztalta a magyar államot. A várandós Ternovszky 2009-ben fordult a bírósághoz. Kérelme szerint otthon szeretett volna szülni, de ebben a magyar jogszabályok megakadályozták, azok értelmében ugyanis az az egészségügyi illetékes, aki egy otthonszüléshez asszisztál, szabálysértést követ el.

Az első fokon eljáró bírói tanács megállapította, hogy Ternovszky Annának ugyan senki nem tiltotta meg az otthonszülést, de jogának gyakorlásában akadályozta őt az a körülmény, hogy az előírások szerint egészségügyi szakszemélyzet ehhez legálisan nem nyújthatott segítséget. A döntés többek között azt is azt is kimondta, hogy „az egészségügyi személyzet fenyegetettsége gyakorlatilag megfosztotta a panaszost attól, hogy szabadon választhassa az otthonszülést.”

Nem mindenki szülhet otthon

Az első, 2011-es jogi szabályzás – a szüléseket kísérő szülésznők szerint – irreálisan magas elvárásokat támasztott feléjük, így 2012 januárjában a szülésznők bevonásával felülvizsgálták a rendeletet, így elindulhatott az első bábapraxis Magyarországon. Ma összesen négy ilyen bábaszolgáltató létezik itthon, ami Vincze Felícia szerint kevés. Ő úgy véli, mindenki számára az volna az optimális – a szülésznőknek és a bábáknak egyaránt –, ha megyénként legalább három praxis működne, amelyek akár szerződésben állnának a megyei kórházakkal. Szerinte ez mindenki számára gördülékenyebbé, hatékonyabbá és biztonságosabbá tenné a közös munkát.

Gyermekhalálozás otthon és intézményi szülés során

A KSH nyilvántartásából kiderül, hány gyermek hal meg évente intézményi szülés és intézményen kívüli szülés során. 2016-ban 92 491 gyerek született intézményi keretek közt, és 572 intézeten kívül. Utóbbi adat nem feltétlenül az otthonszülésekre vonatkozik, mert benne vannak a mentőben, taxiban vagy utcán beindult születések is. Két éve kórházban 140-en haltak meg hatnapos korukig,  az intézeten kívül születettekből pedig heten. Ez alapján a kórházban született gyerekek 0,15 százaléka vesztette életét bármilyen okból, míg a kórházon kívül születetteknél ez a szám 1,22 százalék. Ebből persze nem lehet, és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni, de az utolsó néhány év tendenciái alapján az arányok nagyságrendileg megegyeznek. 2016-ban tervezett otthonszülés következtében nem halt meg gyermek Magyarországon, 2011-óta egy gyermek halt meg tervezett otthonszülés következtében. 

Visszatérve a szabályozásra: az a változtatásokkal együtt ma is meglehetősen részletes és szigorú, egy korábbi császármetszés után például búcsút lehet mondani a későbbi otthonszülésnek. A kormányrendelet alapján az szülhet otthon, akinek a terhessége szövődménymentes, a 18. életévét már betöltötte, de nem több mint 40 éves; a terhessége a 37. és a 41. hét között jár, és a magzata koponyavégű fekvésű. A kizáró okok között szerepelnek azok a betegségek, melyek veszélyeztetik a várandós nő, illetve a magzat életét vagy egészségét. Ez lehet korábbi szülésnél fennállt vállelakadás, negyedfokú gátsérülés, korábbi császármetszés vagy méhtesten elvégzett műtét, lázas állapot, HIV, Hepatitis-B/C, drog-depedencia, alkoholizmus, erős dohányzás és a placenta praevia bármilyen formája.

És ez csak a dolgok egészségügyi része. A 36. hétig el kell dönteni, hogy hol tervez szülni a várandós nő, és ezt be is kell jelentenie. Ha otthon szeretne szülni, akkor szerződnie kell egy – a jogszabályoknak megfelelően működő – egészségügyi szolgáltatóval, biztosítania kell magának vagy két kamarai tagsággal rendelkező, felsőfokú végzettségű, újjáélesztési tanfolyamot végzett szülésznőt, vagy egy szakorvost és egy szülésznőt. A sornak még nincs vége, mivel mindezek mellett szükséges egy szerződés egy gyerekgyógyásztól, aki a szülést követő 24 órában ellenőrzi a baba állapotát. A szülésznőknek felelősségbiztosítást is kell kötniük, ami évente 800 ezer forint költséget jelent számukra. De ma már legalább van, aki megkösse velük, mert korábban szinte lehetetlen volt olyan biztosítót találni, aki hajlandó volt biztosítani egy szülést. És az egész borul, ha nincs 20 percen belül egy kórház, amely háttérintézményként funkcionál.

Mennyi az annyi?

Egy vidéki, otthonszülésre specializálódott cég 180 ezer forintot kér a várandóssági vizitekért, a szülésért, és az azt követő vizitekért a baba hat hetes koráig. A szolgáltatás egészségügyi pénztárban elszámolható, de ugyanez az ár érvényes az egyik budapesti cégre is. A paraszolvenciával ellentétben számlát adnak, adóznak, és a működésük teljesen átlátható.

Elvi szinten tehát biztosított a lehetőség az otthonszüléshez, de ez mégsem valódi alternatíva, mivel a társadalombiztosítás nem támogatja.

Vincze Felícia szerint az ellátás költségén túl egyéb fizetnivalók is terhelik az otthon szülő várandós nőket. Hogy csak egyet említsünk: az RH negatív anyáknak az oltóanyagot is ki kell fizetniük, ami plusz 15 ezer forintot jelent – ezt intézményi szülés esetén szintén a TB támogatja. A realitás ma az, hogy pusztán a tetemes költségek megfosztanak bizonyos várandós nőket a választás konkrét lehetőségétől – már, ha egyáltalán tudnak erről az opcióról. Még akkor is, ha sok szolgáltató hangsúlyozza, hogy akár ingyen is vállalja a várandósság kísérését és a szülést, valamint nyitott bármilyen részletfizetésre.

 

Kép: flickr