-

Hogyan történhet ilyen 2016-ban Magyarországon? Miért gondolja bárki is, hogy joga van egy gyereket megalázni? Nyilvánosan kiszolgáltatott, lelkileg és fizikailag is lealacsonyító helyzetbe hozni? Miért érzi azt bárki is, hogy ez az egyetlen mód arra, hogy egy ilyen tettet lereagáljanak?

Csak egyetlen pillanatra kellett volna belegondolni abba, hogy mit idézhet elő egy ilyen helyzet a gyerekekben! A szégyen és a megalázottság csak a jéghegy csúcsa. Ezt már akkor elérték, amikor sorba állították őket, és vallaniuk kellett.

Ezután a nyilvános bugyiletolás már az érzelmi bántalmazás és erőszak kapuját is kinyitotta.

És igen, nyilvános volt, mert a takarítónő idegen a gyerekeknek, a tanár is valójában egy idegen, mert nem szokta a gyerekeket alsóneműben látni. Sőt, még az osztálytársak is idegenek, hiszen bár a tornaóra előtti átöltözéskor látják egymást, de az egy keretek közötti, ismert helyzet, míg egy osztálytermi bugyira vetkőzés és pucsítás nagyon nem az. És igen, bántalmazás volt, mert minden olyan magatartást gyermekbántalmazásnak tekintünk, ami alkalmas a gyerek méltóságában és egészséges fejlődésében tényleges vagy potenciális sérülést okozni egy olyan kapcsolat keretében, ami a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.

Minden olyan, gyerekkel szembeni erőszak hatványozottan hat (és súlyosabbnak minősül), ahol az erőszaktevő, aki fittyet hány a gyerek méltóságára, testi integritására, szükségleteire, a gyerekkel egyébként rendszeres kapcsolatban áll, és a gyerek neki kiszolgáltatott. A tanár például ilyen.

Félreértés ne essék, nem az a gond, hogy a tanárok azt akarták, hogy legyen következménye ennek a magatartásnak. Az rendben van, ha valaki, aki meg nem engedhető dolgot tett, szembenéz azzal, felelősséget vállal, és elhordozza a következményeket. A felelősségre vonás azonban soha nem lehet stigmatizáló, megbélyegző, megalázó, vagy a gyerek számára bántalmazó.

Ez az eset azt példázza, hogy gyakran semmiféle tisztelet nincs a gyerekek teste, testi integritása iránt. Például észre sem vesszük, amikor orvosi vizsgálatkor gyerekeket vetkőztetnek csupaszra (pedig sokszor nem kellene őket annyira „túlvetkőztetni”, csak az éppen kényelmesebb a felnőtteknek); vagy amikor iskolai hajtetűvizsgálatokat nyilvánosan, csoportosan végeznek (és az eredményt jól artikuláltan, hangosan bejelentik mindenki előtt). És a sor még hosszan folytatható.

Sosem lenne szabad elfelejteni, hogy a gyermekkori élmények szükségszerűen sokkal mélyebb hatást gyakorolnak ránk, és olyan nyomokat tudnak hagyni, amik rossz érzéssel töltenek el minket hosszú-hosszú éveken keresztül.

A megtörtént dolgokat meg nem történtté nem tudjuk tenni, ezért nagyon fontos, hogy milyen következményei lesznek ennek az ügynek (helyi és országos szinten is). A megbotránkozás az egy dolog, és az is, hogy a takarítónőt kirúgták. Bár nehezen tudok elvonatkoztatni attól, hogy – ismerve a magyar iskolai viszonyokat – egy takarítónő sosem csinálhatna végig egy ilyen procedúrát, ha a tanárok ebben nem támogatják. Ez pedig azt mutatja, hogy a felelőssége mindenkinek, aki ott volt közös (kellett volna, hogy legyen).

Biztató, ha azokat, akik ezt megtették a gyerekekkel, felelősségre vonták. Reménykeltő, ha a gyerekek segítséget kaptak az eset feldolgozásához. Jó lenne látni, hogy az iskola életében változások történnek – de még jobb lenne, ha azt látnánk, hogy ez az ügy lehetőséget ad arra is, hogy arról beszéljünk: a gyerekek fizikai, testi integritása mennyire elképesztően fontos dolog. Senkinek nincs joga azt megsérteni.

Dr. Gyurkó Szilvia

A fotó illusztráció.

FRISS információ: A KLIK sajtóközleménye szerint miután a gyerekek többszöri megkérdezése után sem derült ki, hogy ki végezte el a dolgát a vécé mellett, a tanítók fertőzésveszélytől tartva úgy döntöttek, hogy „ellenőrzik a gyerekek fehérneműjét". Az akcióban három pedagógus és a telephelyen dolgozó takarító  vett részt, akik később, a KLIK-vizsgálat során azt mondták, tettüket megbánták, többszörösen bocsánatot kértek, amit a szülők elfogadtak.