Mi fontosabb: a gyereked vagy az igazság? – Megnéztük a Minden Rendben című új magyar filmet

–

Fekete-fehér, de leginkább szürke, téli képek: süt a hideg a falakból, a fémből, a kőből, a betonból, amely a szereplőket a városban körbeveszi. A karakterek egytől-egyig dideregnek, és bár időnként próbálnának összekapcsolódni, és melengetni egymást, nem találják az utat egymáshoz a ködben.

Sebzettek mind, gyerekek és felnőttek egyaránt, súlyos traumákat hordoznak. Sándor (Hajdu Szabolcs) özvegy, egyedül neveli két fiát, de leginkább a kiskamasszal, Dénessel (Sáfrány Ágoston) törődik, mert vele mindig baj van. És mert nagyon hasonlít rá. Legalábbis abban, hogy mindketten rettenetesen dühösek. És a dühöt sokszor úgy csatornázzák ki, hogy másoknak – vagy másokban – kárt okoznak. Nem gonoszságból, hanem azért, mert ha elönti az indulat, nem gondol a következményekre, képtelen józanul mérlegelni. (A másik gyerek is dühös, bár ez kevésbé nyilvánvaló. Az apjára mérges feltehetően, és féltékenységét módszeresen az öccsén vezeti le.)   

Csupasz falak közt 

Szép képi metafora, hogy Sándorék lakása láthatóan felújítás alatt áll: a vakolat leverve, alig vannak még bútoraik. Az anya halála után keresik a módját annak, ahogy újra család lehessenek, de egyelőre hajótöröttek, a túlélésre koncentrálnak.

Telnek a napok, de kicsit sem haladnak előre a dolgok: megrekedtek egy átmeneti állapotban, ami senkinek sem komfortos.

Az apa kénytelen a fiával egy ágyban aludni. Hogy a másik, idősebb gyereke hol éjszakázik, nem derül ki – ahogy az sem, mit érez, hogyan van, ki ő. Az apa szemszögéből látjuk, ezért szinte láthatatlan marad.

Fordulatot jelenthetne az életükben egy új szerelem: Sándor társra talál a szintén szomorú, elgyötört Klára személyében (Hay Anna). A nő válófélben van, és egy kislányt nevel, aki Dénessel egykorú. A felnőttek reménykednek abban, hogy összekapaszkodva harmonikus egységgé válhatnak ők öten, és mindent elkövetnek, hogy a gyerekeket összeszoktassák. Csakhogy az egyik kísérlet balesetbe torkollik, amelynek szemtanúi csak mi, nézők vagyunk: az apa, Sándor szemszögéből. Ahogy mi, úgy ő sem lát tisztán, mindenesetre kialakul egy kép benne arról, mi történhetett, és ez alapján a fia jelentősen hozzájárult a tragédiához.

Azonnal cselekszik. Minden eszközt megragad, hogy elterelje a gyanút a fiáról, és Dénesnek sem engedi meg az őszinteséget. Attól tart, ha vallomást tesz, az élete, ami szinte még el sem kezdődött, összeomlik, a lányon pedig úgysem segít már a vallomása. A hazugság egyre nagyobb áldozatokkal jár. Sándor mégsem hajlandó visszafordulni.

A bűn és bűnhődés problematikája

A film központi témája az a morális dilemma, hogy mi történik azzal, aki nem bűnhődhet meg a vétkéért valamiképpen, pedig őrlődik, és bántja a lelkiismeret-furdalás.

A főszereplő mégsem a szenvedő fiú, hanem az apa, aki belegabalyodik a saját hazugságaiba, és teljesen egyedül marad – akárcsak a gyereke.

A film kapcsán eszünkbe juthat természetesen Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye, amelyben Raszkolnyikov szintén elkövet egy bűnt, majd belső vívódásain keresztül jut el a bűnhődésig és a megtisztulásig. Mindkét műben a bűn elkövetése utáni lelkiismeret-furdalás és a belső küzdelem áll a középpontban, valamint az a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt.

A Minden rendben nyugtalanító film. Elgondolkodtat, az a fajta mozi, amiről mesélsz másoknak, gondolkodsz a tanulságán (illetve azon, mi a tanulsága). Eltávolodva a konkrét történettől, azok a kérdések dolgoznak tovább bennünk, hogy egy bűn elkövetése – és annak eltitkolása – milyen hatással van az egyénre és környezetére; valamint a szeretet és a védelem nevében hozott döntések milyen következményekkel járhatnak.

Joga van-e bárkinek is átlépni az erkölcsi törvényeket, ha ezzel bizonyos szempontból jót cselekszik? Lehetünk-e vakok valaki igazsága, méltósága, szenvedése iránt azért, mert egy számunkra fontos valaki ártott neki – nem egy idegen?

Raszkolnyikov a gyilkosság után vívódik és szenved. Akárcsak Dénes, aki úgy érzi, tönkretette valaki életét. A bűn súlya elől nem menekülhetnek. Az igazi bűnhődés számukra nem a börtön, illetve a javítóintézet, a törvény előtti felelősségre vonás. Hanem a bűn felismerése és az őszinte bűnbánat. Csak az efféle szenvedésnek lehet megtisztító ereje a bűn elkövetőjére nézve.

Igaz, a Minden rendben esetében ez sem fekete-fehér: nem egyértelmű ugyanis, voltaképpen ki a tettes és ki az áldozat.

A film március 20-tól látható a hazai mozikban. Forgalmazza: CineSuper.

Kurucz Adrienn