A lányok a testvéreikkel a legagresszívabbak?

–

A testvérek közötti agresszió egy egészen egyedülálló dolog

Van testvéred? Ütötted, rúgtad, haraptad, csúfoltad, bullyingoltad, kibeszélted valaha? Jó eséllyel a válasz igen. Védelmezted, alapítottál vele véd- és dacszövetséget, vigasztaltad és támogattad? Valószínűleg azt mondod, persze!

Ha lány vagy és van fiatalabb fiútestvéred, akkor kaján mosollyal hozzáteszed, hogy addig verekedtetek egymással, amíg te kerültél ki győztesen ezekből a harcokból, utána pedig verbális szintre helyezted át a csatamezőt. Azért tudom ennyire jól, mert nekem is van fiútestvérem és pontosan így történt nálunk is. Még a kutatók is azt mondják, hogy a testvérek közötti veszekedések/verekedések eltérnek az agresszió szokásos „szabályaitól” – bizonyos dolgokban. 

A férfiak agresszívabbak – általában

Az, hogy a férfiak agresszívabbak, több évezredre visszatekintve elmondható, így nehezen magyarázható azzal, hogy az elmúlt évtizedekben a kisfiúk több erőszakos tartalommal („fiús” filmekkel) és játékkal találkoznak, mivel ez a különbség a középkorban is megvolt és jellemző a vadászó-gyűjtögető társadalmakra is. Ráadásul nem akkor jelentkezik először, amikor a fiúk elérik a pubertást és elkezdik bizonygatni a férfiasságukat, hanem már az óvodáskorú gyerekekre vonatkozó tanulmányokban is megtalálható.

Az evolúciós biológusok szerint elsősorban a gyerekvállaláshoz való viszony okozza ezt a különbséget: a nők többet fektetnek be utódjaikba (a terhesség és a szoptatás, majd később a magasabb szintű gyermekgondozás), és szelektívebbek a párválasztásban, ami arra készteti a férfiakat, hogy egymással versenyezve bebizonyítsák alkalmasságukat

(ahogy ezt már 1972-es szülői befektetésről szóló tanulmányában megírta Robert Trivers). Egyébként a nemek közötti agresszió különbsége nem minden fajnál ilyen irányú, a vízimadaraknál, ahol a hímek nevelik az utódokat, pont fordítva van – de a gerinceseknél az az általánosan jellemző, hogy a hímek agresszívabbak. 

A vér szerinti rokonainkat nem bántjuk... nagyon

Azt is mutatják az agresszióval foglalkozó kutatások és az általános vélekedés, hogy az emberek kevésbé erőszakosak a vér szerinti rokonaikkal. A legtöbb gyilkosságot olyan emberek követik el, akik ismerik egymást, de a legkevésbé jellemző, hogy ez az ismeretség testvéri kapcsolat lenne, hiába töltenek együtt évtizedeket és mennek sokszor egymás idegeire. Ennek az evolúciós magyarázata az, hogy

az állatok elősegítik azoknak az állatoknak a túlélését, akikkel közös génjeik vannak, és a testvérek átlagosan teljes génállományuk 50 százalékát osztják meg egymással.

Csakhogy annak ellenére, hogy a gyilkosságok tekintetében nem jellemző a testvérek egymás ellen fordulása (Káin és Ábel sorból kilógó történetét pedig szerintem máig sokan emlegetik rendszeresen, szülői példabeszédekben) – a testvérek egymás elleni agressziója igenis jellemző, még ha nem is megy el a végsőkig.

De akkor miért basztatják annyit a lánytestvérek is a testvéreiket?

Miután két fontos általános jellemző kiderült az agresszió kapcsán (a férfiak agresszívabbak, a vér szerinti rokonainkat nem akarjuk bántani), felmerül a kérdés, hogy mi a magyarázat a lánytestvérek nagyon is létező agressziójára? Egy 2024-es kutatás, amelyben 1640 testvérrel rendelkező embert kérdeztek meg, mindkét tétel ellenkezőjét igazolja: a lánytestvérek agresszívabbak a fiútestvéreikkel, mint fordítva, és nagyjából minden kapcsolódásnál jellemzőbb a szisztematikus bántás a testvérkapcsolatokra (gyakran felnőttkorban is – a kutatás szerint).

Jellemző, hogy a testvérek ütik, rúgják egymást, kiabálnak egymással, de az például kevésbé, hogy pletykálnak a testvérükről vagy akár feljelentik, külső embernek beárulják őket.

Ez visszavezethető ahhoz a korábban már említett teóriához, hogy összességében az a cél, hogy a velünk azonos génállománnyal rendelkező egyedeket megvédjük a külső negatív hatásoktól – tehát „ki” nem visszük a testvéreink elleni agressziónkat, „megoldjuk” a dolgokat házon belül. 

A testvérkapcsolat az agresszió megélésének a „biztonságos” lehetősége?

Szülőként számtalanszor hallottam és olvastam arról, hogy a gyerekek azért hülyébbek otthon, mint bárhol máshol a világon, mert az egy biztonságos tér, ott tudják, hogy akkor is szeretve lesznek, ha igazán seggfej módon viselkednek (ez az úgynevezett feltétel nélküli szeretet). Valószínűleg ugyanez jellemző a testvérkapcsolatokra is,

az evolúciós háttér miatt a testvérek zsigerileg tudják egymástól, hogy igazán nem kell félniük a másiktól, így az agresszió nem végzetes formáit egy „biztonságos térben” kiélhetik egymáson. 

Hiszen ha egy barátodat ütöd, rúgod vagy alázod meg, akkor jó eséllyel megszakad a baráti kapcsolat – ezzel szemben a testvérkapcsolat egészen sokáig elbír ilyesféle agresszív cselekedeteket (persze nem a végtelenségig). 

És hogy mi az eredete a testvérek elleni agressziónak? A korábban már idézett evolúciós biológus Robert Trivers 1974-es kutatása szerint az, hogy a testvéreiddel nemcsak a géneken osztozol, hanem a családi erőforrásokon is, és mivel az egyén elsődleges motivációja a saját génkészletének fennmaradása (nem csak a felének, ami a testvérével közös), ezért azt szeretnéd evolúciósan, hogy a családi erőforrásokból (például szülői szeretet és figyelem) te kapd a legtöbbet. A külső hatásoktól persze megvéded a testvéredet, ezért vagy olyan módon agresszív vele, ami kifelé nem okoz károkat. Ez persze még nem magyarázza meg azt, hogy a lánytestvérek miért agresszívabbak a fiútestvéreikkel, mint fordítva, de talán nem a valóságtól elrugaszkodott teória azt állítani, hogy a szépen felsorolt evolúciós okok és a társadalmi elvárások a nőknek jóval kevesebb teret hagynak az agresszió kiélésére, így ők egy kicsit jobban kihasználják a család nyújtotta biztonságos teret erre. Az pedig, hogy egy lány-lány testvérpárosnál mi megy, el sem tudjátok képzelni (ebben is érintett vagyok, testvérként és szülőként is).

Mondhatni, a fiúk explicit agressziója aranyos kis cicaharc ahhoz a többfrontos, direkt és családon belüli árulásokkal, árulkodásokkal teli hadviseléshez képest, amire a lánytestvérek képesek. Vagy ez csak az én egyedi tapasztalatom?

Van még egy kérdésem hozzátok: szerintetek rossz hatással van a testvérkapcsolatra az, hogy ennyire jellemző az agresszió egymáson való kiélése vagy ez nem befolyásolja a szeretetteljes, jó viszonyt végül?

Tóth Flóra