Szentesi Éva: Mi vagyunk Larry felsebzett tarkója – Filmajánló
Megnéztük a Larry című, új magyar mozifilmet
Imádom a jó filmeket (mondjuk, ki nem?) De akkor vagyok a legboldogabb, ha igazán klassz magyar filmet látok. Ha pedig valaki annyira erős rendezéssel indít, mint a Larry című film direktora, az jelentős elismerés, de nagy nyomás is egyben. Bernáth Szilárd és az összes alkotó elismerésre méltó munkát végzett. Nekünk most annyi a dolgunk, hogy megnézzük, feldolgozzuk a látottakat, és ajánljuk mindenkinek, akinek lehet. Szentesi Éva ajánlója.
–
Borsod, Ózd, lepukkant lakónegyed, Ádám, a birkapásztor, további kitörni vágyó srácok, születésüktől kezdve eleve perifériára szorult cigányok. Kilátástalanság.
Ádám csak egy fiú, akinek komoly gondjai vannak a beszéddel, erőteljesen dadogva tud csak kommunikálni. De amit végül sikerül megfogalmaznia, az akkorát szól, hogy csak állunk, és bámulunk ki a fejünkből.
A Larry című film Bernáth Szilárd első rendezése, és olyan erősre sikerült, hogy a fal adja a másikat. A karaktereket olyan érzékletesen mutatják be azt a miliőt, amivel a borsodi legszegényebb településeken találkozhatunk, hogy szinte érzem a srácok szúrós izzadságszagát, érzem a putrik és a lelakott házak, áporodott, szaros falának a leheletét. De az arcok is, akik megjelennek, a rossz drogtól, silány alkoholtól, kilátástalanságtól, tudatlanságtól eltorzult tekintetek egytől-egyig pontosak és érzékletesek.
Üvölt a reménytelenség és a tehetség, ami kisarjadni látszik mégis, az parányi fényt visz a mélyen nyomasztó közegbe.
Sorsod Borsod – ide passzol ez az idézet, és tényleg. Ha ide születtél, nehezen fogsz kikerülni innen. Ha ki is kerülsz, nem sok esélyed van.
Larry/Ádám (Vilmányi Benett), a fiatal birkapásztor ide született. Apja rendőr, tünetmentes alkoholista, templomba járó hívő, akit Thuróczy Szabolcs alakít. Így élnek ketten, Larry anyja korábban öngyilkos lett, apa és fia egymásra maradt, és az már az első képkockákról kiderül, kapcsolatuk pattanásig feszült, csak idő kérdése, hogy kitörjön a dráma.
Larry rappelni próbál, csak egy gond van, dadog. De csak akkor dadog, ha nézik. Ha egyedül van, folyékonyan beszél, és folyékonyan rappel, de úgy, hogy a szív beleszakad. Larryben őserő van, elemi tehetség. Összecimborál helyi arcokkal, akik benevezik egy tehetségkutatóra, és már a feltöltött videója is elsöprő sikert arat. A nagy kérdés, hogy Larry képes lesz-e közönség előtt előadni a számát. Olyankor, amikor nézik.
Az igazi kérdés pedig az, hogy képes lesz-e beszélni arról a fájdalomról, ami a gennyes hámréteg betakar. Képes lesz-e elmondani, hogy miért van a tarkóján egy jókora heg, milyen traumából fakad a dadogása, miért lett valójában öngyilkos az anyja. És egyébként is, mit választana, ha az apja nem kényszerítené arra, hogy pásztorkodjon, mik a vágyai, mit csinálna szívesen, mert attól nagyon messze vagyunk, hogy ez a belátásra képtelen karakter, amit Thuróczy hoz a vászonra prímán, felfedezze fiában a tehetséget.
Ennek a filmnek minden kockája rendben van. A „Mada Fuck” falfelirattól kezdve, tényleg minden.
Ahogy haladunk előre a játékidőben, úgy szorul össze a torkom, drukkolok és egyben rettegek attól, mi fog kibukni a felszínre, merre fröccsen szét a kegyetlen valóság, és kiket fog vele bemocskolni.
Ebben a történetben minden a helyén van. Még az apa újdonsült csajának, Noéminek a zöldre fakult, szarul tetovált szemöldöke is. Annyira helyén van az a szemöldök, annyira kifejezi a környezetét, a társadalmi helyzetét, hogy ha a Noémit alakító Szandtner Anna meg se szólalna, akkor is tudnánk, ki ő. De szerencsére megszólal. Fú, de jó ő is! És a főszereplő, Vilmányi Benett, akinél mostanában nem láttam nagyobb tehetségű fiatal reménységet, vagy Csala Do, aki nem is színész, de elképesztően egyben van a vásznon, kihozta magából a maximumot. Az utolsó cigány ember is a helyén van, a rohanó mezítlábas purdék, mindenki.
Mi pedig Larry felsebzett tarkója vagyunk. Nézzük ezt a nehéz terhet, amit cipel magával a srác, és drukkolunk neki, hogy sikerüljön lerakni.
Képek: Mozinet
