Kerülj velünk nyeregbe! – a Vendégünk a hintaló című kiállítást ajánljuk

–

A mi paripánk

A két gyerekemnek összesen eddig legalább nyolcvannégy születésnapi és karácsonyi ajándékot vásároltam, azonban kevésnek őrzöm az emlékét oly dédelgetve, mint a piros és kék színben pompázó hintalóét, amit a fiamnak szereztem egy használt játékokat árusító boltban. Megláttam, és azonnal beleszerettem, talán mert megidézte a gyerekkori emlékeimet egy zsúrról, ahol kis időre én is nyeregbe szállhattam. A faparipa aztán jó szolgálatot tett, évekig volt használatban, mielőtt kinőtték volna a gyerekek, és egy garázsvásáron új gazdát találtunk neki. 

A padláson bujkáló paripa

A Vendégünk a hintaló kiállítás, illetve dr. Tóth Ferenc hintalógyűjteménye egy véletlennek köszönhetően vágtázott el világhódító útjára. Amikor Ferenc felnőttként búcsút vett a zalai szülői házától, a padlás egyik sarkában megtalálta gyerekkori kedves paripáját, édesanyja által gondosan becsomagolva. A régi kedvencet végül nemhogy nem tudta elengedni, de feleségével, dr. Ladó Máriával együtt mostanra többezressé duzzasztották fel a gyűjteményüket – sőt, a hintalovakkal tudományos szemszögből is elkezdtek foglalkozni.

Vizsgálják a faparipák társadalmi és gazdasági szerepét, műszaki sajátosságaikat, irodalmi lenyomatukat és nemzetközi viszonyaikat is, illetve rendszeresen bemutatják őket különböző kiállításokon.

A mostanin, amelyet március 2-ig lehet megtekinteni, nemcsak megcsodálhatod a hintalovak sokszínűségét, de sok érdekes információval is gazdagabban távozhatsz!

A gyógyító erejű hintaló

Megtudhatod például, hogy a világ legelső hintalova több mint 400 évvel ezelőtt, 1610 körül készült szilfarönkből, a sörénye pedig valódi lószőrből, és a megalkotóját minden bizonnyal a bölcső formája inspirálta.

A paripa az angol királyi udvarban „élt”: ezzel szerették volna a későbbi I. Károlyt, Anglia és Skócia királyát arra inspirálni már kisfiú korában is, hogy daliás harcos váljék belőle. Erre már csak azért is szükség volt, mert a gyerek – ma már tudjuk – angolkórban szenvedett, emiatt még ötévesen sem tudott járni, és sokat betegeskedett. Hogy a lónak köszönhető-e, azt nem tudom (szeretem azt gondolni, hogy igen), de felnőttkorára kifejezetten erős, edzett férfi vált belőle.

Mindenesetre dr. Berend Miklós gyermekgyógyász a századfordulón hintaló-terápiát használt az angolkóros gyerekek erősítésére, szóval ha edzenéd a gyereked, a hintaló is bátran szerepeljen az eszköztárban!

Már az ókori görögök is

Óriási aha-élményem volt a kiállításon, amikor megtudtam, hogy a vesszőparipa, amit szólásban is rendszeresen használok, valójában a botló szinonimája, ami pedig a hintaló előfutára. Azt pedig már az ókori görögök is ismerték, de megjelennek középkori kódexek ábrázolásain ugyanúgy, mint távol-keleti selyemfestményeken, vagy Pieter Brueghel Gyermekjátékok című festményén is. A vesszőparipák tulajdonképpen soha nem mentek ki a divatból, ám hobbilovaglásként manapság egyenesen reneszánszukat élik! (A finn falovasokról ITT írtam.)

Híres hintalovak

Hogy a hintalovak örök értéket hordoznak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy világszerte számos bútorgyártó cég foglalkozik a gyártásukkal. Rocky, az olasz Magis bútorgyártó cég 2012-ben született alkotása, „egyik szemével az inspiratív múltba tekint, másikkal a fenntartható jövőbe”.

A Szikszai László által alapított soproni Sixay Furniture több dizájnnal is előrukkolt, köztük a PARIPA bigKID-del, amit kifejezetten irodai dolgozók számára készített, hogy munka közben ezen eresszék ki a gőzt, és mozgassák át az ülésben elgémberedett tagjaikat.

De mindenképpen itt a helye az Evelyn De La Rue tervezte hintalónak, amely előrefelé is képes haladni. 

Egy hintaló bukásának emlékére

A hintalovakkal kapcsolatban van egy tragikus élményem is. Jó pár éve karácsony előtt pár héttel esett meg a szomorú baleset. A négyes–hatos villamoson utaztam hazafelé, amikor az egyik megállónál felszállt egy középkorú nő, hóna alatt egy hintalóval. A szemében azonnal felismertem ugyanazt a büszke csillogást, azt az örömöt, amit én is éreztem egy hasonló beszerzésem után. Hiszen hintalovat birtokolni csodálatos érzés! A nő elégedetten karolta át a játékszert. Ám mivel a decemberi forgatagban igencsak zsúfolt volt a járat, leülni nem tudott. A ló egyre nehezebbnek bizonyulhatott, úgyhogy fogta, és feltámasztotta a forgóban a korlátnak. 

Valószínűleg nem kalkulált szegény egy élesebb kanyarral. Ahogy a villamos megindult, és elkezdett balra fordulni, úgy nyomta egyre jobban össze a beékelődött lovat. Lassú, de biztos halála volt, a nő pedig nem tehetett semmit a beszorult állatért. Elsőként a hinta íves lapja adta meg magát a présnek, majd a gerince is nagyot reccsent… szegény hátas ott lelte rút halálát a négyes–hatoson. Mélyen átéreztem a nő fájdalmát, akinek még a testtartásán is látszott: a hintalóval együtt a szíve is összetört.

Fiala Borcsa