Valami nagyon emberi, valami nagyon gyarló – Megnéztük a The Morning Show új évadának premierjét

–

Erős kezdés, gyengébb folytatás

2019-ben, két évvel a #metoo-mozgalom kirobbanása után, izgalmas és összetett vállalás volt Jennifer Aniston és Reese Witherspoon részéről, – akik nemcsak szereplőként, de executive producerként is részt vettek a The Morning Show munkálataiban –, hogy bemutassák, miként működik egy olyan multimilliárdos üzletág, mint a kereskedelmi tévézés, ahogy azt is, mi történik akkor, ha egy szupersztárrá emelt médiaszemélyiséget – a Steve Carell által megformált Mitch Kesslert – utolér a cancel culture, amiért a hatalmával visszaélve létesített szexuális viszonyt több, nála alacsonyabb beosztásban lévő kollégával. (Az első évadról Szentesi Éva ajánlóját ITT olvashatjátok.)

Ha pedig mindez nem lenne elég ahhoz, hogy egy fordulatos, tabudöntögető sztori szülessen, a történeten még az is nagyot csavart, hogy különböző narratívákon keresztül tett fel olyan nem egyértelműen megválaszolható kérdéseket, minthogy ki számít bántalmazónak. Aki szándékosan akar bántani valakit, az egyértelműen. De az, aki segíteni akart, mégis ártott, azzal mi a helyzet? És azzal, akinek nem mondtak nemet egy intim helyzetben, de nem azért, mert a másik fél is vágyott az együttlétre, hanem mert megijedt, milyen következményekkel járna, ha visszakozna? Felróható-e, ha valaki szemet hunyt és tétlenül nézte, amikor egy közeli barátja követett el erkölcsi vétségeket?

A „The Morning Show” esszenciája kezdettől fogva abban rejlik, hogy senki és semmi nem fekete vagy fehér, egyértelműen jó vagy rossz, mindenkiben egyszerre van jelen valami nagyon emberi, valami nagyon gyarló.

Ahogy bennünk is, mindannyiunkban.

Az első évad sodró lendülete, az izgalmas fordulatok a második szezonra már jócskán alábbhagytak – az ígéretes indulás ellenére messze nem hatott olyan erőteljesen a Covid retrospektív felidézése, Mitch száműzetése, és az Alex titkait felfedő könyv megjelenése sem. Ahogy az első évadban Hannah halála sokkoló, addig a másodikban Mitch-é már inkább kiszámítható volt. Mindettől függetlenül még mindig lekötötte az embert, hogy mi is történik a Morning Show stábjának háza táján, és a széria még így is bővelkedett izgalmas karakterekben, ütős párbeszédekben, valamint érdemes színészi játékokban.

A képzelet már egyáltalán nem áll messze a valóságtól

A harmadik évad két új résszel indította be az őszi sorozatszezont, és az vitán felül áll, hogy

a „The Morning Show” még mindig nagyon ügyesen nyúl a legaktuálisabb témákhoz: úgy tűzdeli tele a cselekményt a valóság elemeivel, mintha csak illatos fűszernövények lennének, hogy a néző valóban azt érezze, amit a képernyőn lát, az nem is fikció.

Esther Perel (aki egyébként a teljes WMN-t a rajongójának tudhatja), Joe Biden, Barack Obama, a koronavírus, a Capitolium ostroma, a déli államokban bevezetett abortusztilalom mind-mind úgy köszönnek vissza a képernyőn, mintha egy valódi hírműsort néznénk. Aki pedig kitalált karakterként bukkan fel, mintha kísértetiesen hasonlítana valakire, akiről már mindannyian hallottunk. Új szereplőként csatlakozott a gárdához az a Jon Hamm által megformált Paul Marks tech-guru, szilícium-völgyi multimilliárdos, aki fel akarja vásárolni a UBA csatornát, mellesleg pedig a Hyperion One űrtechnológiai cég alapítója, akit Alex Levyvel élő egyenes adásban terveznek fellőni a világűr határáig, a Kármán-vonalig. Elon Musk, te vagy az?

Miközben Alex Levy a nagy utazásra készül, és a biztonság kedvéért megszerkeszti a saját gyászjelentését, ha esetleg valami balul sülne el a sztratoszféra környékén, nagy erőkkel munkálkodik azon is, hogy még nagyobb szeletet hasíthasson ki magának a csatorna tortájából, nem is feltétlenül pénzügyileg, hanem hogy végre olyan döntési pozícióba kerüljön, amilyet szerinte régóta megérdemel.

Közben Cory Ellison hiába valósította meg a vízióját, és indította útjára a UBA+ streamingfelületet, a vállalat úszik az adósságban. Az igazgatótanács továbbra sem tud azonosulni Cory elképzeléseivel, aki szerint ideje lenne észbe kapni, ugyanis a médiapiac, az internet, a digitális világ olyan ütemben és mértékben alakul ál, hogy aki marad, az nemcsak lemarad, hanem szó szerint megy a levesbe. Éppen ezért ügyködik azon, hogy Paul Marks felvásárolhassa a csatornát. 

Bradley továbbra is útkeresésben van az élete minden területén, a magánélete romokban, szakmailag pedig az állítja rendre kihívás elé, hogy az igazságérzete nehezen összeegyeztethető egy profitorientált műsor működtetésével, és ezzel évekkel a csatornához való igazolása után sem sikerült megbékélnie. Bradley gyomra nehezen veszi be, hogy vannak bizonyos témák, ügyek, amelyekben nem szólalhat meg olyan kendőzetlen őszinteséggel, amilyennel szeretne, hogy a valódi tájékoztatás köszönőviszonyban sincs azzal, amit a hatalom diktál. (Szegény Bradley vajon mit érezne akkor, ha egyszer csak egy magyar közpénzből működtetett médiumhoz helyeznék át?)

A szereplők és a csatorna élete tehát a feje tetején áll, amikor egyszer csak még ennél is nagyobb káosz alakul ki. Először csak a súgógép áll le adás közben, majd hirtelen minden elsötétedik a stúdióban, az ajtók bezáródnak, és teljes pánik tör ki a stáb között. Vajon egy fegyveres behatoló van az épületben, vagy még valami ennél is szörnyűbb dolog történt?

Annyit elárulhatok, hogy az UBA-t valóban támadás éri, és korunk egyik, ha nem a legnagyobb fegyverével tartják sakkban a vállalatot.

A készítők minden eddiginél fordulatosabb, szórakoztatóbb évadot ígérnek, és bár az első két részben van egy-két logikai bukfenc, a The Morning Show még mindig az egyik legaktuálisabb és eseménydúsabb széria, amit még gyengébb pillanataiban is könnyű szeretni. Bárhova is jutunk el a tizedik rész végéig, azt már tavasszal megerősítették az alkotók, hogy a sorozatot biztosan folytatják egy negyedik évaddal is.

Kiemelt képünk forrása: Apple Inc.

Krajnyik Cintia