–

Tisztán emlékszem, hogy az ünnepek után 2020 január első napjaiban elmentünk a családdal Hévízre wellnessezni. Az egyik csendes pihenőnek kikiáltott órában néztem meg a The Morning Show utolsó részét, és olyan extázis lett úrrá rajtam, amilyet régen tapasztaltam egy sorozat vagy film jóvoltából. A készítők olyan fináléval nyűgöztek le, hogy alig tértem magamhoz. A #metoo kényes kérdéseinek feszegetése, a briliáns színészi játékok, a feszes történetvezetés, a zseniális poénok és a mély lélektani dráma mesteri ötvözése, valamint a remekbe szabott zenék együttes kombinációjának köszönhetően tényleg csak szuperlatívuszokban tudtam nyilatkozni a sorozatról, és

nem átallottam kijelenteni, hogy az utóbbi évek legjobban eltalált szériájával örvendeztetett meg minket az Apple TV+.

Pedig nem kis befektetés volt: a szolgáltató kétszáznegyven millió dollárt fizetett Reese Witherspoon produkciós cégének, a Hello Sunshine-nak a sorozat jogaiért, a színésznő gázsija pedig Jennifer Anistonéval egyetemben epizódonként állítólag kétmillió dollárt kóstált (és nyilván Steve Carell se bagóért vállalta). A sorozatot eleve két évadra tervezték, de a nagy sikerű első évad után több mint másfél évet kellett várnunk, mert a koronavírus ezt a projektet is keresztülhúzta.

Most végre megérkezett a folytatás

Spoilerezni nem szeretnék, hogy milyen fordulatokra számíthatunk a második évadban, és hol találjuk magunkat a történetben ahhoz képest, hogy a Jennfier Aniston által megformált Alex Levy karaktere ledobja az újkori televíziózás atombombáját, amikor élő adásban küld el gyakorlatilag mindenkit a picsába, aki valaha elősegítette vagy asszisztált – akár közvetve, akár közvetlenül – ahhoz, hogy a médiaipar olyan romlottá váljon, amilyen. Azért nem túlzás ilyen nyersen fogalmazni, mert az első évad utolsó részében

Jennifer Aniston tényleg felgyújtja a képernyőt. Olyan düh tombol benne, hogy gyanítom, a fiktív karaktere bőrébe bújva ragadta meg a lehetőséget, hogy a világba kiáltsa: torkig vagyunk azzal a rothadó rendszerrel, amiben élünk, innentől kezdve állj, és ne tovább.

A készítők előtt az a kihívás állt, hogy egy ilyen tűzijáték után fenntartsák az érdeklődést, és úgy tűnik, sikerült megugraniuk a lécet:  az első rész után engem legalábbis megint megvettek. Ezúttal a Corry Ellison karakterét megformáló Billy Crudup (aki egyébként az első évadban is sziporkázott) viszi el a show-t már a hatodik percben, amikor olyan stílusban osztja ki a tévétársaság fejeseit, hogy azt kívánjuk, bárcsak legalább egyszer ilyen tökösek lennénk az életben.

Alex és Corry párosára építették a kezdést, Reese Witherspoon Bradley Jacksonja pedig most háttérbe szorul, és a többi mellékszereplő szála sem kap túl nagy figyelmet. A sármőr szerepében tetszelgő Steve Carell Mitch Kessler szerepében pedig egyelőre fel sem tűnik. Bár a rajongók sokáig aggódtak, hogy a színész a második évadra már egyáltalán nem tér vissza, a Deadline végül megerősítette, hogy Carell a második évadban is látható lesz.

Legpocsékabb évem – találó cím az első résznek

Az első évadban remekül működtek az időbeli ugrások, jó érzékkel mindig akkor kaptunk egy-egy flashback-jelenetet, amikor épp lankadni kezdett a figyelmünk. Az új évad első részében esélyünk sincs elunni magunkat, máris visszarepülünk szinte pontosan oda, ahol én 2020 januárjában wellnesseztem. Nem, a sorozat nem Hévízen játszódik – bár izgalmas fordulat lett volna –, de visszaugrunk azokba az időkbe, amikor még 2019-re hittük azt, hogy egy igazán elcseszett év volt, amiben nem sok jó dolog történt, olyannyira, hogy alig van mit bevágni az érzelgős, év végi visszaemlékezős videóba.

2020 küszöbén állunk, és – mint minden szilveszterkor, – azt hisszük, hogy ez most egy igazán fantasztikus év lesz, tele új lehetőséggel.

Magunk mögött hagyjuk az amazonasi erdőtüzet, figyelmen kívül hagyjuk, hogy valami légúti betegségben meghaltak Kínában huszonheten, hiszen ugyan már, kit érdekel, ennek semmiféle hírértéke nincs, és akkor még a legnagyobb szenzáció, ami Meghan Markle-höz és Harry herceghez volt köthető, az első fiuk, Archie születése volt. Hol volt akkor még az Oprah-féle hullámokat gerjesztő interjú? Boldog békeidők. Aztán amikor már egy másodperccel éjfél után úgy érzed, hogy ez az év is el van baszva, na, akkor nem sok jóra számíthatsz. Meghasonlott helyzet ez nézőként, mert mi pontosan ugyanilyen naivan álltunk 2020 elébe, de közel két évvel később egy sorozat szereplőin már keserédesen szórakozunk,

hiszen már tudjuk, amit azok a fiktív karakterek még nem. Hogy 2020-nál rettenetesebb dolog nemigen történt az elmúlt évtizedekben, ami kollektíven az egész világot sújtotta volna.

Az egész epizód zseniálisan vezet minket vissza abba az állapotba, amikor még fogalmunk sem volt, mekkora foscunami vár ránk, és amikor még egy tévétársaság vezetőjének „csak” azért fájt a feje, hogy éppen melyik emberéről rántják le a leplet, hogy ő is zaklatott valakit. „Ja, csak érzelmileg? Az még a jobbik eset ”– mondják. Mert koronavírus ide vagy oda,

ne feledjük, ez a sorozat még mindig a #metooról szól,

és azokat a nagyon nehéz kérdéseket, amelyeket elkezdtek az arcunkba tolni az első évadban, bizony tovább kell vizsgálni és feszegetni. Nemcsak a karaktereknek, hanem nekünk magunknak is. És a jelek szerint a következő kilenc epizódban erre bőven lesz lehetőségünk.

Krajnyik Cintia

Képek: Apple