Erősebb, mint valaha – Jennifer Aniston 52 éves lett

–

Köszönöm a citromot, jó lesz limonádénak!

Tavaly az Interview magazinban megjelent vele egy beszélgetés, amit kolléganője, Sandra Bullock készített, akivel közeli viszonyban vannak egymással. Amellett, hogy felidézte az első találkozásukat, Sandra azt a titkot is megosztotta az olvasókkal, miért érzi magát Jennifer társaságában mindenki olyan otthonosan: „Rendben van önmagával, így nem fél megmutatni a sebezhetőségét, kétbalkezességét sem” – írta. Mint mondta, az, akit pedig egyszer beenged az otthonába, örökre ott akar maradni vele, mert érzelmekkel, biztonsággal és boldogsággal teli. Jennifer mindig is arra törekedett, hogy olyan otthont teremtsen magának, amiben biztonságban érezheti magát, és ez szerinte abból ered, hogy a környezetre, amelyben felnőtt, épp ezek ellenkezője volt jellemző. Színészcsaládban nevelkedett, John Aniston (született Janisz Anasztasszakisz) és Nancy Dow gyermekeként, idillinek cseppet sem mondható családi miliőben; egész gyermekkorát a biztonságérzet hiánya hatotta át.

„Néztem, ahogy a felnőttek kegyetlenkednek egymással, olyan emberi viselkedésnek voltam tanúja, amely arra késztetett, hogy nagyon korán eldöntsem: én nem akarom ezt csinálni. Nem akarok ilyen lenni. Nem akarom megtapasztalni többet ezt az érzést a testemben. Nem akarom, hogy bárki, akivel kapcsolatba kerülök, így érezzen.

Úgy gondolom, köszönettel tartozom a szüleimnek. Lehetsz ugyanis dühös, viselkedhetsz mártírként – vagy akár azt is mondhatod: ha citromot kaptál, limonádét készítesz belőle!”

A családja egyik pillanatról a másikra hullott szét: amikor kilencévesen hazaért egy szülinapi zsúrról, az anyja azzal a hírrel fogadta, hogy az apja elment. Egy teljes évre eltűnt az életéből, nem tudott róla semmit. Az édesanyjával különösen terhelt, mérgező volt a kapcsolata, a korábban modellként is dolgozó Nancy Dow sokszor megalázta, becsmérelte őt a külseje miatt. Később pedig egy könyvet is megjelentetett arról, milyen volt felnevelnie híressé vált lányát – Jennifer sosem olvasta a kötetet.

Egy interjúban azt mesélte, akkor kezdett el először igazán hinni önmagában, amikor végre őszinte tudott lenni a családi kapcsolódásait illetően. „Félelem nélkül beszélni nekik az érzéseimről, az én igazságomról, a munkámra is kihatott” – mondta. Talán ez is közrejátszik abban, hogy mindezek ellenére szeretettel képes beszélni az anyjáról, mint egy olyan nőről, aki gondoskodó, bölcs és szeretettel teli is tudott lenni, és aki végig támogatta a pályáján. „Elkövetett hibákat, de nem tudta, hogyan csinálhatná jobban.”

Komikából drámai színésznő

Annak ellenére, hogy a szülei nevelési elvként sosem engedték tévézni, szinte gyerekkora óta filmekben szerepelt.

Az igazi áttörést azonban a húszas éveiben a Jóbarátok Racheljének szerepe hozta el neki, amelyért Primetime Emmy-, Golden Globe- és SAG-díjjal jutalmazták. A karaktere a sorozat befejezése után önálló életbe kezdett, popkulturális ikon vált belőle. Annak ellenére, hogy sokáig úgy tűnt, Rachel szerepéből nehéz lesz kibújnia, a Jóbarátok után számos nagy sikerű romantikus vígjátékban szerepelt, úgymint a Hivatali patkányok, a Minden6ó, a Szakíts, ha bírsz, a Derült égből Polly, a Marley meg én, a Kellékfeleség, a Förtelmes főnökök vagy a Dumplin’ – Így kerek az élet.

A vígjátékok mellett azonban időről időre meglepte a közönséget drámai alakításaival is – Kisiklottak, Jóravaló feleség, Boldogság bármi áron (Cake) –, bebizonyítva, hogy ha róla van szó, nem érdemes kizárólagos kategóriákról beszélni. Harminckilenc évesen megalapította saját produkciós cégét, az ECHO Filmst, aminek egyebek mellett a Boldogság bármi áron című filmet is köszönhetjük, a karrierje felívelése következtében pedig ő lett az egyik legjobban fizetett színésznő Hollywoodban.

Drámai szerepei új ajtókat nyitottak meg számára az elmúlt években a színészet terén, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Jóbarátok után, ötvenen túl egy újabb korszakos sorozatban, a Morning Show című drámában – amelynek producere is – vállaljon főszerepet. A drámasorozat a #metoo utáni érában óriási sikerrel robbant be; amellett, hogy Alex Levy szerepéért tavaly Emmyre, és Golden Globe-ra is jelölték, elnyerte a legjobb drámai színésznőnek járó SAG-díjat. Szakmai kiteljesedése és sikerei ellenére azonban teljesen más miatt került újra a médiafigyelem középpontjába…

Az egész világot a magánélete tartja lázban

Teljesen felesleges Jennifer Aniston szerelmi életének főbb állomásait ismét számba venni, hiszen a történetét szinte mindenki ismeri. Az elmúlt több mint másfél évtizedben élvezettel rágták magukat keresztül rajta a bulvárlapok, hosszasan csámcsogva minden részleten, kiteregetve számtalan vélt, ám annál kevesebb valós információt a színésznő magánéletéből. 

Csaknem tizenhat évvel a Brad Pitt-tel való válása után pedig kettejük viszonya még mindig közkedvelt témája a bulvárlapoknak.

Olyannyira, hogy a tavalyi SAG-díj-átadó után sem az elismerés miatt került címlapokra, hanem azért, mert a gálán gratuláltak egymásnak a volt férjével.

Második férjével, Justin Theroux-val 2017-ben mentek szét, az újságírók ennek apropóján, a magánéleti „kudarcaira” utalva előszeretettel szegezik neki a kérdést, hogy képes-e még hinni a szerelemben. Ő pedig a lehető leghiggadtabban válaszol: „Ha bekopogtat, örömmel fogadom […] Nem mondanám, hogy a múltam okot adott volna arra, hogy megkeményedjek, falat építsek magam köré, és azt mondjam: »Kész, ennyi volt, végeztem«” – nyilatkozta a Harper’s Bazaarnak, egy másik interjúban pedig úgy csendesítette le a kétkedőket: „A házasságaim (szerintem) nagyon sikeresek voltak. Amikor véget értek, az egy választás volt, amit azért hoztunk, hogy boldogok legyünk, és néha a boldogság már nem lehetséges ezen a rendszeren belül.” 

Van azonban, hogy betelik a pohár

Jennifer Aniston magánéletével a címlapon tetemes mennyiségű lapeladást lehet generálni, évtizedek óta óriási médiafigyelem övezi. Ízléstelen pletykák, szenzációhajhász szalagcímek, találgatások, hogy kivel randizik éppen, vagy hogy terhes-e, a folyton a nyomában lihegő paparazzik – nem csoda, hogy amint meglát egy bulvárlapot, a szemétbe hajítja. „Minden szobában ezt csinálom, az orvosi rendelők várójában, mindenhol…” – fakadt ki a Harper’s Bazaarnak. Amikor pedig egy másik interjúban azt kérdezték tőle, kivel cserélne szívesen egyetlen napra életet, azt válaszolta: bárkivel, akit nem követnek hiénaként a lesifotósok.

Sokáig azonban csak hallgatott, mondván, úgysem tehet semmit, nem állíthatja meg ezt a hatalmas gépezetet. Az állandó, agresszív médiafigyelem és a vele kapcsolatos kreált hírek azonban annyira megviselték, hogy egy ponton túl kifakadt ellenük, és megvédte magát: 2016-ban jelent meg publicisztikája a Huffington Post hasábjain, ebben mélyen elítélte a nők tárgyiasítását, amelyhez a bulvármédia jelentősen hozzájárult azon keresztül is, ahogyan róla jelentettek meg cikkeket. „A tárgyiasítás azt az elvetemült módszert tükrözi, amellyel a nők értékét mérik” – mondta, kiemelve, hogy a terhességéről szóló híresztelésekkel a bulvármédia azt sugallja, egy nő csak akkor élhet teljes és boldog életet, ha férjnél van és gyereke születik – ez pedig szerinte felháborító.

„Társsal vagy anélkül, gyerekkel vagy anélkül, teljesek vagyunk” – írta.

Ami a róla megjelenő, hamis bulvárhíreket illeti, hosszú távú hatást nem ért el az írásával. Ugyanakkor sokak számára még inkább bebizonyította, hogy már nem csupán azzal állhat példaként nők milliói előtt, milyen hajat vágassanak maguknak – Rachel frizuráit világszerte másolták –, hanem azzal is, hogyan mozgósítsák az erejüket, és hogyan álljanak végre ki magukért, a saját boldogságukért. 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Szentesi Éva két évvel ezelőtti köszöntőjét ITT olvashatjátok újra

Filákovity Radojka

Kiemelt kép: Getty Images/Axelle/Bauer-Griffin/FilmMagic