–

Az alapsztori az, hogy Amerika első számú reggeli sikerműsorában, a (fiktív) The Morning Show-ban a férfi sztárműsorvezetőt ért vádak miatt kirobban egy giga #metoo-botrány, és Aniston karaktere, Alex Levy műsorvezetőtárs nélkül marad. A pozícióját joggal veszélyben érző Levy és immáron csak volt tévés férje, Mitch Kessler – akit Steve Carell alakít zseniálisan – helyét egy igazi „true face”, Bradley Jackson veszi át. Az addig egy huszadrangú tévénél tizeniksz éve riporterkedő Bradley valós kiakadását felteszik a netre, és rommá posztolják, így hamar rábukkannak a The Morning Show gazdái is, majd némi ármánykodás után megteszik co-hostnak a szupersztárnak számító Levy mellé. És indulhat is a parádé. 

Magáról a történetről nem akarok sokkal többet elmesélni, mert egyrészt spoiler volna, másrészt meg most itt nem is az a fontos, hogy hatvanszor imába foglaljam a sztorivezetést meg a színészek teljesítményét, sokkal fontosabb számomra az, ami a történet mögött van. Az én olvasatomban erről kell inkább beszélni. 

2019 vége van, több mint két évvel vagyunk a #metoo-botrány kirobbanása után.

Éppen a múlt héten mentették fel Harvey Weinsteint az összes vád alól, mert csillagászati összegekben megegyezett az őt vádló, több mint hetven nővel. A megállapodás szerint 6,2 millió dollárt kapnak a Weinsteint perelő nők és ügyvédeik, 18,6 millió pedig az az alap, amit az áldozatok megsegítésére hoznak létre. Ezenkívül hétmillió dollárt kapnak Weinstein stúdiójának hitelezői is, miután csődbe ment a férfi cége. Csak Weinstein ügyvédeinek a munkája 12 millió dollárba került. Ez azt jelenti, hogy Weinstein áldozatai közül senki sem kap többet félmillió dollárnál (közel 150 millió forint) (forrás: Index).

A The Morning Show is tárgyalja a Weinstein-botrányt, sőt maga a később megvádolt Mitch Kessler is készít számtalan riportot és interjút ebben az ügyben. Látjuk, ahogy méltatlankodik a történetek kapcsán. 

Hogy miként működik a szexuális zaklatás egy adott hierarchián belül, hogy mit jelent a #metoo pontosan, és hogy mennyire nehéz tisztán látni és érezni egy-egy ilyen esetet, arról tökéletes képet ad ez a sorozat.

Konkrétan vázolja azt a hatalmi viszonyrendszert, amiben az áldozatnak sok esetben nincs más választása, mint hogy „hagyja magát”. 

Ennél a résznél persze fel lehet hördülni, hogy mindig mindenkinek van választása, meg „persze, engem sose tudott senki lefektetni, mert én felpofoztam, kivonultam a szobából”. Illetve hogy: „Minek ment fel vele a szállodába, mégis mit gondolt?” És a klasszikus: „Minek hagyta magát a kis kurva?”

Nem egy ilyen kommentet olvastam magam is.

Olyat, amely abból indult ki, hogy „engem sem zaklattak, mert olyan okos, erős és határozott (stb.) vagyok, hogy sose kerültem ilyen helyzetbe, sose mentem fel semmilyen hotelszobába, és nem szorított egyik főnököm sem a sarokba egy-egy buliban. Fasza csaj vagyok, engem nem érhet zaklatás, csak rajtam múlt az egész, úgyhogy menjen mindenki a picsába, aki arról szövegel, hogy neki benyúlkáltak a bugyijába, hát minek hagyta? Ugye?”

Jóval kevesebben vannak azok, akik belátják, az, hogy valakivel még nem történt ilyesmi, nem garancia arra, hogy soha nem is fog. Vagy arra, hogy mindenki mindig mindenre pontosan ugyanúgy reagál(na). Bele kellene gondolni abba is, hogy nagyon nehéz helyesen cselekedni egy olyan helyzetben, amikor az egyik felettesed, azaz egy olyan ember próbálkozik be nálad, akitől, mondjuk, függ a munkád, a megélhetésed, vagy ne adj’ isten az egész karriered. Persze, a beleegyezés megtörténik, vagyis megtörténhet, legalábbis így értékelheti a másik fél, de attól még ez nem jelenti azt, hogy nem erőszakról van szó mégiscsak, hiszen a vágy egyoldalú. 

Sokszor viszont a zaklatónak fogalma sincs arról, hogy amit tesz, az erős visszaélés a hatalommal. 

Ezt érzékelteti kiválóan a sorozat. Azt, hogy adott esetben az elkövetőnek fogalma sincs arról, hogy amit tesz, az miért gáz. És a #metoo pont erre jó, hogy párbeszédet indítson, rávilágítson mások nézőpontjára, és arra, milyen tévképzetek vannak a fejekben, adott esetben a miénkben.

De!

Merthogy mindig van egy de, így most is.

Minden amúgy hasznos mozgalomnak vannak árnyoldalai, túlkapásai. És bennem is rengeteg kérdés felmerült a sorozat kapcsán.

Például hogy mi van, ha egy eszmét kiforgatnak? Mi van akkor, ha valaki olyat vádolnak meg, aki nem követett el semmit? Mi van akkor, ha aljas módon politikai lejáratókampányokra használják fel? Mi van, ha soha nem lehet bebizonyítani a bűncselekményt, de a megvádolt ott marad a billoggal a nyakán? És: vannak-e fokozatai a bűnnek? Egyenértékű-e egy frivol megjegyzés egy fenékre csapással, egy fenékre csapás egy bugyiba nyúlással, egy bugyiba nyúlás a nemi erőszakkal? Hol húzódnak a határok? Mert határok vannak, csak most nem feltétlenül látjuk őket élesen elválasztva.

Más megítélés alá eshet-e az, hogy valaki valakinek a fenekére csapott, mint az, hogy szexuális aktust kezdeményezett egy kollégájával úgy, hogy a beleegyezés megtörtént, de a kolléga csak azért feküdt le vele, mert úgy érezte, nincs más választása? És mit gondoljunk arról az esetről, hogy egy férfi felhívja az alkalmazottját a hotelszobába, ő elfogadja a meghívást, de aztán a férfi meztelenül kergetni kezdi (hogy Weinstein tetteit idézzem)? És mi a helyzet a büntetéssel? Fizessen a karrierjével minden esetben a bűnös, a beszólogatós-fenékre csapkodós és az erőszaktevő egyaránt? És aztán éljen megvetett, száműzött emberként? Nincs megbocsátás soha?

Nagyon nehéz kérdésekkel kell szembenéznünk. És egyelőre csak vitatkozunk, de már ez is nagy dolog, ezt látni kell.

Hogy feltehetjük ezeket a kérdéseket anélkül, hogy azonnal magunkra rántanánk a „bűnrelativizáló” bélyegét. Mert félretehetjük, ugye? És vitázhatunk arról, hogy mit tesznek egy egyébként fontos és rég időszerű mozgalommal a saját vadhajtásai?

A The Morning Show azt is nagyon jól szemlélteti, mi történik egy zaklatóval, miután a vád napvilágra kerül. Torokszorító az egész.

És nem, nem mentek fel senkit. Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, de félelmetes, mekkora jelentősége van a narrációnak, a történetmesélésnek egy ilyen ügyben. Annak, hogy miként tálalnak fel nekünk egy ilyen sztorit, mi a kontextus és ki kontrollálja a narratívát. Hogy van-e elegendő háttér-információnk, mielőtt véleményezünk. (Általában nincs.)

Sokszor úgy kérnek bocsánatot az elkövetők: „Bocsánatot kérek, ha valaha helytelenül viselkedtem, vagy közeledtem…”  Már ez a feltételes módban tett megfogalmazás is mutatja, mennyire nem alakult ki még a konszenzus ezekben a kérdésekben a társadalom egészében. És mennyire nem vált még a kultúránk részévé a szexuáliszaklatás-ügyek kezelése.

A Weinstein-ügy kapcsán nem nehéz kitalálni, mi mindent írnak össze az internet rögtön ítélő bírái. Van még mit tisztázni bőven.

A sorozat első évadának befejező része ma kerül ki a streamingplatformra. Arról még nem olvastam híreket, hogy lesz-e folytatása, de én tűkön ülve várom. Mert felkavaró, érzékenyítő, briliáns, és nagyon fontos!

Szentesi Éva

Kiemelt kép: The Morning Show (Apple TV, 2019)