–

Időutazás a gyerekkoromba

A cikkírásban az a jó, hogy sokszor átélhetem „anyaggyűjtés” címszóval az időtlenség állapotát. Belefeledkezem filmekbe, dalokba, rajzfilmsorozatokba, sőt, olykor még kabaréjelenetekbe is.

A cikkírásban az a rossz, hogy a leadási határidő kegyetlenül kizökkent az időtlenségből.

E cikk miatt főként a gyerekkoromban már látott-hallott produkciókat idéztem fel újra az időrabló/időspóroló, áldott (vagy átkozott?) internetnek köszönhetően. Sok-sok jelenetet végignéztem/hallgattam, és egy sem akadt közöttük, amiben Csákányi László ne lett volna teljesen önazonos. Eddig is sejtettem, de most már egészen biztos vagyok abban, hogy ő valóban kivételes jelensége volt a magyar színházi életnek.

Rajongásomat mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a századik születésnapjára is írtam egy cikket, amit ITT elolvashattok. 

Remélem, nem követek el szentségtörést azzal, ha leírom, hogy Csákányi László nem volt az kimondottan eszményi férfiszépség, ám ez cseppet sem akadályozta meg őt abban, hogy eszményi színész legyen belőle.

Különös bátorság és elhivatottság kellett ahhoz, hogy valaki ezekkel a fizikai kondíciókkal ezt a pályát válassza, hisz ez egyet jelent azzal, hogy az egész életét a nyilvánosság előtt éli: a színpad és a filmvászon pedig különösen kiemeli a valóságot. Csákányi színészi nagyságát és alázatát jelzi, hogy alakításai, dalai, de még a kabaréjelenetei közben sem azzal törődött a közönség, jóképű-e, vagy sem az a figura, akit életre kelt a hangjával vagy a gesztusaival, sokkal fontosabb volt, mennyire hitelesen játszik.

Forrás: Fortepan/Hunyady József

A németújvári születésű kisfiú életét elég erősen befolyásolta a történelem.

(Ez település ma már Ausztriához tartozik, és Güssingnek hívják.) A horvát felmenők miatt még Zsigovitsként anyakönyvezték, de Trianon után édesapja úgy döntött, hogy nem marad osztrák felségterületen, ezért az egész családot Kőszegre költöztette. Vas megyében több helyen, például Szentgotthárdon is állomásoztak pénzügyőr apja munkája miatt. Tízévesen a kőszegi internátusba költözött, mert papnak szánta a család, pedig őt egészen más érdekelte. Csak pár évvel volt idősebb, mint az Aranycsapat tagjai, így kissrácként őt is főként a futball izgatta. Akkoriban a focizást életre-halálra művelték a fiúk, ő is igazolt játékos lett már kicsiként. A szombathelyi focicsapathoz ráadásul édesapja révén is kötődött, aki intézőként dolgozott a klubnál egy időben.

Ám a keménykezű apa egy kihagyott ziccer után, még a pálya szélén, nyilvánosan felpofozta a kisfiút. Ez épp elég volt ahhoz, hogy feladja focis álmait a kis Csákányi.

Apja ezek után ragaszkodott a kőszegi internátushoz, abban bízott, hogy a fia majd többre viszi nála. Többre vitte, ez nem kérdés, és az internátus teljesen megváltoztatta az életét, de nem a lelkészi, hanem a színészi hivatás felé terelte: a növendékeknek egy kötelező színházi látogatáson a Gül Baba című előadást kellett megnézniük Kőszegen, ami a kiskamasz Csákányit annyira elvarázsolta, hogy elhatározta, ő is színész lesz. 

Mi a közös Jeffrey Dahmerben, A Megfigyelőben és az Ízek, imák, szerelmekben? – Hát Ryan Murphy!

Kult – 2022. november 2. – KC

 

Úgy énekel, mintha mesélne, úgy komédiázik, hogy közben halálosan komoly

Nehezen győzte meg az apját arról, hogy elengedje a színművészeti akadémiára, de miután sikeresen érettségizett, semmi nem tarthatta vissza a pályától, és a felvételije is sikerült. Bár okozott némi önértékelési gondot nála, hogy az osztálytársai épp a kinézete miatt nem hívták meg például egy születésnapi eseményre, de ez inkább csak megerősítette őt abban, hogy szorgalmával és tehetségével tűnjön ki a társai közül.

1942-ben végzett az akadémián, és rögtön szerződést kapott a Nemzeti Színházba, de a háború közbeszólt, és három keserves év következett a hadifogságban,

amiben vastagon benne volt Major Tamás gerinctelensége is, erről ITT írtam már korábban. 

A háború után egyetlen kőszínházban sem kapott munkát, ezért a szó szoros értelmében annyira „legatyásodott”, hogy édesapja nadrágjában járt. Nem maradt más, mint a vidéki „hakni”, ami oly sok színésznek jelentette a túlélést akkoriban. Még Karády Katalin is erre kényszerült, erről ITT írtam korábban. 

1949-ig tartott ez az időszak, de végül az Ifjúsági Színház szerződtette, majd 1953-tól a Fővárosi Operettszínház tagja lett. A legendás Csárdáskirálynőben is játszott, méghozzá Leopold szerepében tündökölt. A Szabadság-szerelem című daljátékban a Doktor úr című dalával annyira belopta a közönség szívébe magát, hogy élete végéig minden önálló fellépésén el kellett énekelnie, ahogy még sok-sok másik dalt is, ami hozzá kapcsolódik.

Karak, Frédi és Béni, Foxi Maxi…

Karakteres, senki mással össze nem téveszthető hangja szerintem még sok kortársam gyerekkorát aranyozta be, nem csupán az enyémet. Nagy kedvencem volt például a Frédi és Béni című sorozat, amelyben Márkus Lászlóval, Psota Irénnel és Váradi Hédivel brillíroztak. Romhányi József zseniális szövegét talán nem is lehetett volna másképp előadni. (Romhányiról ITT írtam korábban.) Ő volt Mikrobi a tévében, és Szíriusz kapitány a rádióban, tizenhárom hosszú éven át.

A Vukban Karak hangja is örökre belénk égett, néha még ma is megnézem Karak búcsúját, és mindig meghatódom rajta.

Természetesen nem csupán a rajzfilmekben maradt meg a hangja, hisz többnyire őt hallottuk Fernandel, Peter Ustinov, Jean Gabin vagy Charles Laughton filmjeiben is. 

Odakint a világ annyira röhejesen abszurd, hogy enélkül nehezen lehetne elviselni

Kult – 2022. október 31. – SzÉ

 

Kabaré!

Tulajdonképpen elég szomorú, hogy kénytelen volt szétaprózni magát, és a nagy drámai főszerepek helyett főként a könnyű műfajban, kabaréjelenetekben, sanzonokat énekelve és operettszínpadokon játszott, bár voltak drámai szerepei is a vígszínházi és a József Attila Színházban eltöltött időszaka alatt, de ezek emlékét sokkal kevésbé őrizte meg az utókor. Élete nagy tévedésének tartotta, hogy szerződést bontott a Vígszínházzal, mert úgy érezte, nem találták meg a tehetségéhez méltó szerepek. Így aztán a könnyűműfaj maradt számára. 

Ugyanakkor nagy szerencse, hogy ha nevetni akarunk, akkor „a két krahácsi” jut eszünkbe – Agárdy Gáborral alkotott kettősük a kor hiteles lenyomatát adja, bár kicsit keserűen nevetünk magunkon és rajtuk. Élete utolsó színháza a Vidám Színpad volt, ahol majd’ két évtizedet töltött, miközben arról ábrándozott, hogy Shakespeare-drámák címszerepében tapsol majd neki a közönség.

Talán emiatt is nevezték a kollégái úgy, hogy „Zsörti”. Nem hagyta szó nélkül, ha valami nem tetszett neki. Ő maga mindig a maximumra törekedett, bármilyen ócska hakniban is szerepelt, de ugyanezt várta el mindenki mástól is. A Zsörti névben azért bőven van szeretet is… Gondolom, a zsörtölődést is nagyon szerethetően csinálta, mint minden mást az életében.

Kárpótolta a sors?

Ha végignézzük ezt a gazdag, rengeteg munkával töltött pályát, sajnos nagyon kevés olyan szerepet találhatunk benne, amelyben megmutathatta volna drámai erejét.

Lánya, Csákányi Eszter így mesélt erről Szegő Andrásnak: „Igen, voltak nagy sikerei, de mégis, amikor már idősen, némileg megkésve eljátszhatta a Karamazovot, A vád tanúját, vagy Schönt a Luluban, és tényleg zseniális volt ezekben, akkor derült csak ki, hogy mennyi lehetőség herdálódott el a vargabetűivel.”

Ám mindezekért talán kárpótolta a sors azzal, hogy lánya, Csákányi Eszter, amellett, hogy a sanzon műfajában is maradandót alkot, szinte kizárólag nagy drámai szerepeket játszik, méghozzá elementárisan. Eszter tanult az édesapja életéből, ő megkaphatta a Kossuth-díjat, ami édesapját is megillette volna… 

„Számomra meghatározó emlék egy 70. születésnapján készült televíziós interjú. Pécsi Ildikó volt a riporter, és a beszélgetés során felvetődött, hogy mit szól ahhoz, hogy színésznő lettem. Most is előttem van, ahogyan gyönyörűen belenéz a kamerába, kicsit elmosolyodik, és azt mondja: »Eszter, az jó…« Ennyi, de ebben minden benne volt. Ennél többet, nagyobb elismerést nem is kaphattam” – mesélte Csákányi Eszter.

Mi pedig meséljük tovább Csákányi Lászlót a gyerekeinknek. Ha máshogy nem, az élettől búcsúzó Karak hangján, ami mindörökre velünk marad.

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Fortepan/Kotnyek Antal

Both Gabi