–

Röhögj velem a nyomoromon!

Már a történetvezetés is izgalmas. Az Euphoria készítőinek új sorozata két idősíkon fut: a börtönben és a színpadon. Az egykori „rosszfiú” a börtönben ismerte fel a drámatanára támogatásával: van tehetsége mások szórakoztatásához. Így lesz belőle stand-up előadó, aki a színpadon sztorizik a közönségének nyomorult fiatalkoráról. Elmeséli, hogyan került börtönbe, milyen volt az a négy év, amit a fiatalkorúak korrekciós intézetében lehúzott, milyen halálos veszélyeknek volt kitéve és milyen gazemberségeket követett el, tulajdonképpen csak azért, mert megtehette. 

Nem túl vidám témakörök, ugye? 

Mégis úgy tudja előadni, annyi öniróniával, hogy a közönség dől a nevetéstől.

Egy angol és egy izraeli kamasz

A nyitókép is mintha a Kamaszokat idézné meg. (Ezzel együtt fontos hangsúlyozni: a Rosszfiú hamarabb készült, mint a Kamaszok: 2023-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, majd tavaly Izraelben került adásba. Az, hogy a Kamaszok sikerét meglovagolva épp most kezdte el sugározni a csatorna, csupán bölcs marketingfogás a Netflix részéről.)

A 13 éves Dean Shaiman (Guy Menaster) édesanyjával (Neta Plotnik) és öccsével él, viszonylag rendezett körülmények között. Leszámítva, hogy az apját nem ismerte sohasem, az édesanyja pedig nagy valószínűséggel nem fogja tudni hazavinni az Év Legtámogatóbb, Lelkileg Stabil szülője díjat. 

Egy nap derült égből villámcsapásként rendőrök özönlik el a lakást, a lefekvéshez készülődő srácot pedig úgy, ahogy van, egy szál gatyában magukkal vonszolják.

Az éleseszű fiú nem aznap kezdte a gengszterkedést, nem is ijed meg egykönnyen. Ám amikor betuszkolják a börtönbe a „vadak” közé, majd másnap szemtanúja lesz az egyetlen benti cimborája legyilkolásának, akkor azért neki is inába száll a bátorsága.

Onnantól fogva jó darabig a túlélés az egyetlen célja. Ami egy ideig lehetetlennek tűnik: Deant ugyanis összezárják a Zorro (Havtamo Freda) becenevű fogvatartottal, akiről még a sok vihart látott társak is úgy vélik, pszichopata, hidegvérű gyilkos, akivel jobb nem ujjat húzni.

A múlt nem ereszt

Dean, immár felnőttként elárulja közönségének: a fiatalkorúak börtöne sokkal keményebb, veszélyesebb és rosszabb, mint ugyanez felnőtt kiadásban. A tomboló hormonoktól feszülő, unatkozó fiatalok kiszámíthatatlanabbak és veszélyesebbek, mint felnőtt társaik. 

Dean szép lassan felveszi a ritmust, barátokra tesz szert, megtalálja a helyét a hierarchiában, kitanulja a fegyház farkastörvényeit. És akármilyen hihetetlen, de egyfajta otthonra lel a börtönben. Nem is nagyon tud mit kezdeni magával, amikor kiengedik, rehabilitálni próbálják, és új eséllyel kínálják meg. Úgy érzi: a börtönben legalább volt valaki, míg odakint egy lúzer, egy senki. A börtön szabályait ismerte, kint viszont – hiszen még mindig nincs 18 éves! – elveszett, kallódó kölyök csupán.  

Tóth Krisztina: „Magyar író vagyok, ez nem változik” – Interjú

Kult – 2025. május 10. – KAd

Mivel Deant már felnőttként is láthatja a néző, első pillanatban talán az a gondolatunk támadhat: minden rendben van vele, az élete sínre került, a börtönéveket immár örökre maga mögött tudja. Ám ahogy halad előre a cselekmény, kibontakozik a valóság sötét képe:

a traumatikus múlt teljesen soha nem ereszti el az embert, aki egykor traumatizált gyerek volt (még ha vagány vigyorgással megpróbálta is leplezni), azt felnőttként is kísértik az árnyak.

Igaz történet alapján

Akárcsak a másik Netflix-slágersorozat, a Szarvasbébi, a Rosszfiú is igaz történeten alapszik. És ahogy ott, ezúttal is a főhős maga narrálja a sztoriját, méghozzá a felnőtt énjét alakító Daniel Chen képében. 

Chen Tel-Avivban született és nőtt fel, egyedülálló, problémás anyja nevelte, az ő apja nem volt jelen az életében. Egy olyan iskolába küldték tanulni, ahová a tanulási nehézségekkel és magatartási zavarokkal küzdő gyerekek jártak. 14 és 19 éves kora között többször is börtönbe került. Felnőttként sikeres stand-up komikus lett, valamint tévés szerző és komikus színész. 

Egy Instagram-posztjában elmesélte, milyen élmény volt a saját élete történetét viszontlátni egy tévésorozatban, illetve megköszönte édesanyjának „jó szándékát, amely egyenesen a pokolba vezetett”, az apjának, hogy elhagyta, a magánynak, a közönségének és magának, hogy „mindig követte az álmait, még akkor is, ha azok a bűnözővé válásról szóltak”.

Ron Leshem, a sorozat egyik alkotója, aki a 2012-es nagysikerű izraeli sorozat, az Euphoria szerzője is egyben, Chen-nel akkor ismerkedett meg, amikor riporterként két hétig beépült az Ofek börtönbe. A sorozat egy részét a Ramla/Ayalon börtönben forgatták, amely a mai napig aktívan működik.

Ki a rossz?

A Kamaszokat 130 millióan látták eddig (legalábbis a Netflix adatai szerint). Érthető, hiszen sok hétköznapi szülő rémálmát mutatta meg – ráadásul mindössze négy snittben. Nem valószínű, hogy a Rosszfiú is ekkora nézettséget hoz a streamingcsatornának. Dean útja rétegtörténet. Ám a kérdések, amiket a sorozat felvet, igenis elgondolkodtatóak.

Mert hát mitől lesz egy 13 éves fiú rossz? Honnantól a gyerek felelőssége a magaviselete, és meddig a környezetéé?

Dean vágyik a szeretetre, a nagymamája fontos támpont az életében, rajta kívül azonban jó darabig nem kap elég figyelmet, törődést senkitől.

A Rosszfiú azt is megmutatja, mit tud tenni még egy ennyire elkallódott gyerekért is egy szerető, támogató szülőfigura (illetve esetünkben rögtön kettő, a börtön igazgatója és a drámatanárnő). De vajon akkor is képesek lehetnek megmenteni őt, amikor ennek épp ő a legnagyobb ellenlábasa? Ő, aki mélységesen csalódott az anyjában, akiről úgy tudja, ő küldte a törvény kezére?

Cseppet sem tökéletes a Rosszfiú, azonban a hibáival együtt is nagyon szerethető. Kifejezett erényei között van a főszerepet játszó Guy Menaster. És én nagyon szépnek és meghatónak találtam a két nehéz sorsú fiú, Dean és Zorro rácsok mögötti bimbózó barátságának bemutatását is.

Fiala Borcsa

Kiemelt kép forrása: Netflix