Imádjuk, ahogy a tréninggatyás Jeff Goldblum az Olümposzon trónol

–

Olümposzi Barátok közt

Zeusz meglehetősen kellemetlen alak. Olyannyira, hogy még a gyerekei sem veszik fel neki a telefont, kedves neje (egyben nővére), Héra is inkább más karjában keresi az örömet, testvérei igyekeznek elkerülni a társaságát, legjobb barátja pedig, akit egy sziklára száműzött, ahol mindennap egy sas marcangolja az újra és újra kinövő máját, azon ügyködik, hogy véget érjen az uralma. Zeusz ugyanis gőgös, öntelt, nem hallgat senkire, és bármit képes megtenni annak érdekében, hogy megbüntesse az ellene szegülőket és megtartsa hatalmát.

Amikor egy nap felfedez egy ráncot a homlokán – ami azért probléma, mert istenként baromira nem kellene öregednie –, kétségbeesik, hogy a bukásáról szóló jóslat valóra válik. A helyzetet csak tovább rontja, hogy odalent a földön, azon belül is Krétán, a tiszteletére állított emlékművet egy csapat trójai leönti egy akkora adag trágyával, ami még az Olümposzról is látszik, jelezvén, hogy nem tartanak tovább igényt az istenekre.

Zeuszt elönti a rettegés, hogy az emberek már nem imádják és nem félik őt, és miközben szépen lassan eluralkodik rajta a pánik és a paranoia, igyekszik mindent bevetni annak érdekében, hogy meggátolja, hogy a jövendölés beteljesüljön.

Csakhogy Zeusz nem tudja, amit a sziklán lógó, és a történéseket narráló Prométheusz igen: a folyamat már elkezdődött, aminek három kulcsszereplője van: Eurüdiké, a rocksztár Orfeusz felesége, aki elhagyni készül férjét; Ariadné, a krétai elnök, Mínosz lánya, akit agyonnyom annak a terhe, hogy kiskorában véletlenül megölte ikertestvérét; és Kaineusz, aki az alvilágban sínylődik immár tíz éve, és akinek az a tragédiája, hogy egy amazon az anyja, aki elárulta őt.

Nekik fogalmuk sincs arról, amit Prométheusz tud: összeköti őket a jóslat, és közös sorsuk, hogy megdöntsék Zeusz hatalmát.

Ebben a világban az, hogy az embereket az istenek mintájára teremtették, nem csak a külsőségekre vonatkozik. Itt az olümposzi istenek önzők, számítók, korruptak, kegyetlenek és hazugok – halhatatlanságuk és hatalmuk teszi csak különbbé őket az embereknél, akikre alapesetben nagy ívben tojnak, hacsak nem kívánja máshogy az érdekük.

Poszeidón például legszívesebben a jachtján héderel, Héra szabadidejében bosszút áll Zeusz szeretőin, fő elfoglaltsága pedig, hogy férje neurózisát féken tartsa, Hádész, az alvilág istene pedig egy jó szándékú, de kiégett bürokrata.

Egyedül Dionüszoszban pislákol némi felelősségérzet az emberek iránt, de legfőképpen azért, mert megunta a saját élvezetének hajszolását, tetteit pedig önös érdek hajtja, ugyanis komolyabb feladatot szeretne apjától, aki viszont folyton lepattintja.

És míg a folyamatosan káromkodó istenek az olümposzi Barátok köztöt adják elő, az emberek igyekeznek boldogulni abban a világban, amit ők alakítanak. Hát csoda, hogy káosz lesz a vége?

Isteni

Charlie Covell, A ki***tt világvége című sorozat írója a Kaosban a modern világba helyezte a görög mitológia alakjait, ezzel pedig az idei év egyik legviccesebb sorozatát alkotta meg. A több szálon futó, a görög mondákat és mitológiai alakokat frappánsan újragondoló nyolcrészes széria hallatlanul szórakoztató, miközben lépten-nyomon emlékeztet rá, hogy ezek a történetek milyen egyetemes és örök érvényű igazságokról szólnak.

Covell vékony jégen táncolt. A Kaos egy tragikomédia, amiben a görög mítoszokat modern köntösbe öltöztették – ezt pedig könnyen túl lehetett volna tolni.

Ám az alkotó ismét bizonyította, hogy megfelelő arányérzékkel, frappáns szövegkönyvvel, kidolgozott karakterekkel, látványvilággal, zenével és történettel a legelborultabb ötletekből is valami zseniális születhet.

Ehhez azonban a színészek is kellettek. Jeff Goldblum egymagában elvinné a show-t Zeuszként, parádés, amit művel a zakkant isten szerepében. De szerencsére nem rajta áll a széria, ugyanis a többiek is remekelnek. Janet McTeer tökéletes Héra, Nabhaan Rizwan imádni való Dionüszosz, David Thewlis elgyötört Hádész karaktere pedig zseniális húzás. De Aurora Perrineau Eurüdikéje, Misia Butler Kaineusza, Killian Scott Orfeusza és Leila Farzad Ariadnéja is kiváló. Csak azért nem sorolom fel a teljes stáblistát, mert hosszú lenne, de az olyan kisebb szerepek, mint amilyen Billie Piper Kasszandrája, Debi Mazar Medúzája és Raike Ayola Perszephonéja is mind-mind hiba nélküli alakítás.

Covell munkáját dicséri továbbá az is, hogy bár rengeteg a karakter, és több mellékszálon fut a cselekmény, egy pillanatra sem esik szét a széria, a végén pedig megválaszolatlan kérdések nélkül összeáll a kép.

Mindemellett pedig sikerült úgy átdolgozni a mítoszokat, hogy bár sejthető a végkifejlet, ha ismered az eredeti mondákat, de úgy csűrik-csavarják a történéseket, hogy mindig meg tudnak lepni a fordulatok.

Még csak most jön a Kaos

Arról egyelőre még nincs hír, hogy lesz-e második évad, azonban Covell azt nyilatkozta, hogy rajta nem fog múlni a folytatás. A labda tehát a Netflix térfelén pattog, és őszintén remélem, hogy visszatérhetünk még az olümposzi istenek házának tájékára, hiszen még csak most jön a Kaos. A széria önmagában is teljes ugyan, de ahogy egyre közelebb kerülünk a végéhez, annál inkább érezzük azt, hogy egy nagyon szórakoztató előzménysorozatot nézünk. Ez az évad ugyanis Zeuszról, és nem Khaoszról szól, és már csak a széria címe miatt is indokolt, hogy megtudjuk, mi történik a folytatásban. Úgyhogy jöhet még több tréninggatyás Jeff Goldblum, alig várom!

A Kaos a Netflix kínálatában érhető el.

Dián Dóri