A Kovi-éra felnőttfilmes sztárjairól és a 2000-es évek pornóiparáról készített sorozatot az RTL alkotógárdája, amelyben Michelle Wild, Monique Covet és Maya Gold életét ismerhettük meg közelebbről. Az őket alakító színésznőkkel, Gombó Viola Lottival, Márkus Lucával és Hermányi Mariannal beszélgettünk.
A magyar színházi életben normálisnak számít az üvöltözés és a megalázás – Szinetár Dóra szerint nemcsak a rendezők élnek vissza a hatalmukkal.
Közösségi gyógyulás, színház és szembenézés: ilyen volt a WMN és a Loupe közös estje a traumák feldolgozásáról.
Pintér Béla munkatársának „húsz centiről üvöltöttek az arcába, hogy »Mit képzelsz magadról!!!??«”
Alföldi Róbert Julius Caesar rendezése a választások után is fontos kérdéseket feszeget a Budaörsi Latinovits Színházban.
Ha van valaki, akinél úgy tűnik, hogy tényleg nem képes a saját sérelmein túl látni, és felvenni a kapcsolatot a körülötte lévő valósággal, az Vidnyánszky Attila, aki még most is Marxban és a régi Nemzeti Színház felrobbantóiban látja a közeledő ellenséget.
A harmincas évei végén járó Hajnalka látszólag boldog párkapcsolatban él, és nagyban készül a babaprojektre. Egy nap azonban lesújtó hírt kap: az orvos meddőnek nyilvánítja. Ezzel összeomlik a biztosnak hitt jövőkép, és a jelen is darabokra hullik. Hajnalka szexuális ámokfutásba kezd, miközben próbálja megtalálni valódi önmagát. Mit ér a nő, ha nem szülhet? Mennyire határozza meg az énképünket, önbecsülésünket a méhünk működése?
„Miért tűritek?” – hangzik el a kérdés a színpadon, a Zug című előadás azonban messze túlmutat ezen. Arra keresi a választ, hogyan változtak a nők lehetőségei az elmúlt mintegy száz év során.
Egy 15 évvel ezelőtti tragédia emléke és a jelen politikai-közéleti szorongása találkozik a Radnóti Színház és a Sirokkó Szövetkezet közös előadásában. A KELETI BLoKk nem egyszerűen a West-Balkán-balesetet idézi fel, hanem azt is megmutatja, milyen világba érkezik meg ma egy fiatal generáció: bizalmatlanul, kapaszkodók nélkül, egyre fenyegetőbb közegben.
„Hova vezetne ez?” Ha ezt a mondatot hallva azonnal magad előtt látod Mrs. Lipton arcát, Henry fájdalmas feljajdulását vagy Teddy újabb nőügyét, akkor van egy jó hírem: a Csengetett, Mylord? beköltözött a színházba.
Nosztalgia, szállóigék, ismerős karakterek – és az az otthonos érzés, amikor egy világban mindenki pontosan tudja, hol a helye. Vajon működik mindez színházban is?