„A hölgynek szimplán elege lett” – Taylor Swift még sosem volt ennyire felszabadult
Nincs lassan az internetnek olyan szeglete, ahol valamilyen formában ne Taylor Swift vadonatúj, Midnights című lemezéről lenne szó. A tizenhárom dalos stúdióalbum egy sor rekordot megdöntött már az első napon, Swift pedig lubickol a sikerben – pontosabban a jól végzett munka örömében. Ami az utóbbi évek jogi hercehurcája után nagyon is kijárt neki. Csepelyi Adrienn írása.
–
Taylor Swift hetek óta csepegteti az információkat legújabb lemezével kapcsolatban: külön jelentette be a közreműködőket, mutatta meg a lemezborítót folyamatosan spannolva a rajongókat, akik ezáltal persze már sejtették, hogy a Midnights különleges jelentőséggel bír az énekesnő életében.
És ezáltal az övékben is különleges jelentősége lett, úgyhogy úgy vetették rá magukat a megjelenés pillanatában, hogy a Midnights:
- egyetlen nap után az év legtöbb példányban fogyó albuma Amerikában;
- megdöntötte a Spotify 24 órás streamelési rekordját;
- a show napján a Spotify és az Apple Music (a két legnagyobb globális streamingszolgáltató) top 10 dala mind-mind a Midnightsról való volt;
- a Rolling Stone zenei magazin instant klasszikusnak nevezte ötcsillagos (tehát maximális pontszámot kapó) kritikájában a lemezt.
Szép kis lista, és valójában a múlt pénteki megjelenés óta még ki sem pörgött igazán a dolog.
És ha esetleg valakinek még mindig kétségei volnának Swift és saját kiadója zsenialitása felől, tegyük hozzá, hogy a stílusosan éjféli megjelenés után hajnali háromkor Swift újabb adag dallal kedveskedett azoknak, akik éjnek évadján az ő új lemezét hallgatják.
Epikus húzás.
És érezhető belőle, hogy Swift számára mennyire fontos, hogy ő rendelkezzen mindennel, ami a dalaihoz köthető. Ami, ismerve a jogi felhajtást az utóbbi évekből, tökéletesen érthető is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
De mi is volt ez a huzavona pontosan?
E cikknek nem célja, hogy teljes egészében felgöngyölítse a Taylor Swift kontra Big Machine/Ithaca Holdings-ügyet, szóval csak nagy vonalakban vázolnám, az érthetőség kedvéért. A Big Machine Taylor Swift menedzsmentje volt, amíg a céget el nem adták a nagyhatalmú zenei menedzser, Scooter Braun cégének, az Ithaca Holdingsnak. Az adásvétel szempontjából a legfontosabb Taylor Swift diszkográfiája volt, pontosabban maguk a masterek.
Masternek nevezik az egyes dalok végső formát nyert felvételeit, amelyek végül megjelennek hanghordozókon vagy a digitális platformokon. Ezek maguk a felvételek, tehát nem azonosak az egyes dalok szerzői jogaival, ugyanakkor a masterek birtokosa döntheti el, a felvételek mely platformokon, válogatáslemezeken, stb. jelennek meg – és a jogdíjak szempontjából sem mindegy, kinél vannak. Tehát: pénzt jelentenek. Jelen esetben nagyon sok pénzt: a Big Machine bevételeinek mintegy 80 százaléka Taylor Swift katalógusának köszönhetően érkezett a céghez.
A menedzsmentcég eladásakor ugyan felkínálták Swiftnek, hogy kivásárolhatja saját katalógusát, ám a dalszerző-énekesnő szerint méltánytalan volt az ajánlat, így az egész pakk az Ithacáé lett. Az üzlet megköttetése után Swift elég dühödt posztokban fejezte ki véleményét a dologról, ami nyilván teljesen érthető és jogos.
És azonnal kilátásba is helyezte, hogy újra felveszi majd saját korábbi dalait, hogy ő dönthessen arról, mi történjen velük a jövőben.
Ezt a harcot egyébként számos más zenész is megvívta vagy vívja épp, érthető módon azonban Swift ügye kavarta a legnagyobb vihart az utóbbi időben – hisz napjaink egyik top előadójáról van szó.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Vissza a jövőbe
Ezért van tehát, hogy Taylor Swift úgy ad ki mostanában új hanganyagot, hogy az tulajdonképpen régi – és ezért várta annyira mindenki a Midnights című konceptlemezt.
Az album tizenhárom álmatlan éjszaka zenei lenyomata, és sokak szerint a legkiforrottabb, legérettebb Swift-lemez, ami valaha megjelent. Való igaz, hogy az énekesnő komplett ágyúnaszádot sorakoztatott fel mind hangban, mind képileg:
- a lemezen szerepel egy közös dal Lana Del Reyjel (Snow On The Beach);
- a Bejeweled című dal klipjében Laura Dern játssza Swift-hamupipőke gonosz mostoháját, nővéreit pedig a Haim-testvérek, akik azonos nevű együttesükkel óriási népszerűségnek örvendenek (Alana Haim filmes alakításáról itt írt Gyárfás Dorka), a bálba készülő Hamupipőkét a burleszkikon, Dita Von Teese tanítja táncolni, de feltűnik benne Jack Antonoff és a popipar kedvenc sminkese, márkatulajdonosa, Pat McGrath is;
- a lemezpromó első nagy állomása Jimmy Fallon talkshow-ja volt, ahol Swift feltűnése akkora felfordulást keltett a stúdió környékén, hogy az külön hír lett a közösségi médiában.
Szóval: Taylor Swift köszöni, jól van, és nagyon úgy tűnik, hogy végre teljes mértékben birtokolja és élvezi azt a hatalmat, ami a kezében összpontosul az elképesztő népszerűségnek, elérésnek, meg nyilván az ezekhez vezető kemény munkának köszönhetően. Mondhatnám: YOU GO, GIRL!
Élvezet ugyanis nézni, hogy valaki ennyire határozottan és tudatosan képes érvényesíteni az akaratát a popiparban.
És csak azért teszem hozzá, hogy nőként, mert jelen esetben épp ez a kulcsszó: a férfidominancia ellenére érte el ezt Swift, elegáns, ugyanakkor világos elégtételt szerezve.
A Vigilante Shit című dal két nőről szól (egy megcsalt feleség meg a szerető), akik végül elbánnak a mindkettejüket megalázó férfival (a feleség kisemmizi váláskor, a szerető meg tapsikol ennek, és felnyomja a fehérgalléros bűnöző férfit az FBI-nál). Ez talán az egyik legsötétebb Swift-szám, és elképesztően jól áll neki ez az új árnyalat is, a szöveg meg tele van előre borítékolható TikTok-trendekkel:
„Macskaszemeket festettem, elég hegyesek ahhoz, hogy megöljenek valakit”
Ebben a dalban hangzik el az is, hogy „a hölgynek szimplán elege lett” – és erős a gyanúm, hogy ez a teljes lemez egyik kulcsmondata is. Swiftet hol azért ekézik, mert csúnyát ír az exeiről, hol azért, mert túl cuki, túl szőke, túl ideális popsztár. Hol azért kap, mert ő maga akarja kontrollálni a saját szellemi tulajdonát, hol meg azért, mert biztosan nem is ő írja a dalait, hisz túl buta és szőke ahhoz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amikor pedig nincs jól, azt megénekli
A lemezhez tartozó első klip az Anti Hero (Antihős) című dalhoz készült, Swifttel (pontosabban az ő több „példányával”) a főszerepben: az önironikus, ám egyben nagyon szomorú klipben az önutálat és az önostorozás legmélyebb bugyraiba vezet el minket.
Hiába, a fentiek ellenére Taylor Swift is ember, aki ugyan nincs mindig rendben önmagával, de legalább briliáns öniróniával ostorozza önmagát: megrendezi például a klipben saját temetését, ahol idős macskás hölgyként mutatja meg magát, aki mindenét a kis kedvenceire hagyja.
Nehéz nem üzenetet látni ebben is: ti, akik a vagyonom fölött viaskodtok, végül semmit sem kaptok belőlem.
Szerencsére viszont mi, zenerajongók annál többet.
