Spinoff-sorozatot készíteni manapság nem lehet hálás feladat

Egyrészt, mert tele van velük a padlás, másrészt annyi folytatást, remake-et és spinoffot kaptunk az elmúlt években, hogy pontosan tudjuk, mennyire el lehet rontani ezeket. És így sem nekünk, sem az alapműnek nem használnak, de legalább kicsit meggyalázzák azt, amit bölcsebb lett volna békén hagyni. Ráadásul óhatatlanul az az első gondolatunk egy globális sikerű sorozat világában játszódó másik széria bejelentése hallatán, hogy még egy bőrt le akarnak húzni kedvencünkről, amit nem a történetmesélés vágya motivál, hanem a kassza csörgő hangja. És akkor persze még ott van a „nagytestvér” árnyéka, amiből úgy kell kilépni, hogy mégis megtartson minden olyan elemet, amiért a rajongók szerették az eredeti sorozatot.

Egyszóval nem volt könnyű dolguk az alkotóknak. Egyvalamiben viszont már jóval a Trónok harca befejezése előtt biztosak voltak: tovább kell vinni ezt a világot. Nagyjából egy tucat ötlet pörgött a stúdiónál, mire letették a voksukat a Bloodmoon (Vérhold) című sztorinál, ami a Trónok harcában is sokat emlegetett A hosszú éjszaka alatt játszódott volna, az addigi legkeményebb és leghosszabb tél történetét mutatta volna be. Olyannyira komolyan gondolták ezt a projektet, hogy leszerződtették a stábot, a színészeket (köztük Naomi Wattsot), építettek hatalmas díszleteket, és leforgatták a pilotepizódot potom harminc millió dollárból.

Azok szerint, akik látták az elkészült részt, nem volt vele semmi gond, ám nem lett átütő erejű, ezért az HBO elkaszálta a sorozatot, és zöld utat kapott a Sárkányok háza.

Ebből is látszik, hogy az HBO nem szeretett volna abba a hibába esni, hogy kiad valamit, ami „Trónok harca-szerű”, mondván, a rajongóknak úgyis jó lesz. És egy korábbi hibájukból is tanultak: a Trónok harca írója, George R. R. Martin még szorosabban részt vett az alkotói folyamatokban, ez pedig meglátszik már a Sárkányok háza első két epizódján is.

Targaryenek a házban

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A Trónok harca utáni első spinoff-sorozat tehát a Targaryen-házról szól, 172 évvel járunk Daenerys Targaryen születése előtt. Innen nézve teljesen logikus, hogy erre a dinasztiára esett a készítők választása, minden van benne, amit megszoktunk (és megszerettünk) a Trónok harcában:

viszály, sárkányok, lájtos vérfertőzés.

A látvány pazar, a hangulat azonnal beránt, már csak a cselekménynek kell ütősnek lennie.

Mivel ebben az időszakban a Targaryenek uralkodtak a Hét Királyság felett, nos, könnyen kitalálható, hogy újra a vastrónért fog menni a huzavona. Már az első percekben világos, hogy a későbbiekben egy masszív örökösödési háború izgalmait nézhetjük majd végig a sorozatban, ami egyrészt érthető, másrészt bennem felmerült a kérdés: biztos, hogy erre volt szükség? Tényleg megint azért kell izgulnom, hogy ki ül fel majd a trónra? Bevallom, engem például jobban érdekelt volna egy, a Lannister-ház felemelkedéséről szóló történet, de első próbálkozásra talán túl bátor húzás lett volna ilyen messzire menni a vastróntól és Királyvártól – esetleg legközelebb.

Nem olyan lesz, mint a Trónok harca, de tényleg nem!

Túl sok minden persze nem derülhet ki egy tízrészes sorozat első két epizódjából, az viszont már tisztán látszik, hogy az alkotók igyekeztek, hogy ne a Trónok harca 170 évvel ezelőtti újrajátszását kapjuk. Ez esetben ugyanis más házak csak az uralkodócsaládhoz való viszonyuk tükrében jelenhetnek meg, nincs önálló történetszála (eddig) egyiknek sem.

Itt és most tényleg csak a Targaryenek és az ő belharcaik vannak terítéken, ehhez asszisztálhat vagy ezen kavarhat egyet a többi befolyásos család.

Ezzel pedig természetesen az jár, hogy a cselekmény is kevésbé lesz szerteágazó. Nagy kérdés, hogy így is képes lesz-e elég izgalmat szolgáltatni a sztori, vagy a későbbiekben behoznak-e még történetszálakat.

Ami biztos, hogy eddig karakterek szintjén sem olyan sokszínű a széria, mint az eredeti alkotásban. Sehol nem láthattunk még egy Varys vagy Kisujj kaliberű szarkeverőt, ahogyan egy olyan seggfej sincs a képben egyelőre, mint amilyen Joffrey volt.

Amilyen jó királynak tűnik I. Viserys, annyira valószínű, hogy Ned Starkhoz hasonlóan ő sem boldogít sokáig minket, a lánya pedig túl kompetensnek tűnik egy tizenöt éves kamaszhoz képest. Ráadásul a tini Rhaenyra Targaryent megformáló Millie Alcock baltaarca – amin csak a nagyon szélsőséges érzelmek tudnak némiképp faragni kicsit – sem segít abban, hogy megkedveljük a karaktert. A legizgalmasabbnak Daemon Targaryen, Viserys király öccse tűnik. Matt Smith remekel az első részekben, reméljük, ez a későbbiekben sem változik, és központi szereplő marad.

És hogy miben különbözik még az új sorozat a régitől? Nos, sokkal kiszámíthatóbb és szájbarágósabb. Nem hiszem, hogy ez lett volna a készítők célja, de így sikerült. Az eddigi két nagyobb fordulat előre sejthető volt, a második részben pedig, ha a prológusból nem lett volna érthető, jól megmagyarázza az egyik szereplő, hogy a sorozat fő konfliktusforrása az,

hogy az urak inkább kicsinálják a Targaryen-famíliát, csak hogy ne egy nő üljön a trónon.

Olyan lesz, mint a Trónok harca, de tényleg!

Mindemellett viszont a készítők nem merészkednek nagyon messze a Trónok harca jól bevált elemeitől, mintha csak ezt duruzsolnák az első két rész alatt a fülünkbe: 

 

„Szerettétek a brutális vérengzést? Tessék, itt egy gyomorforgató kaszabolás az első tíz percben. Sőt, a Trónok harca készítői a levágott péniszt már nem merték premier plánban megmutatni nektek? Nesze, mi rá is közelítünk! Imádtátok a sárkányokat? A mieink még nagyobbak és veszedelmesebbek! Bírtátok a kendőzetlen szexjelenetek tömegeit? Ne aggódjatok, itt is lesz orgia dögivel!”

Mindeközben többször felcsendülnek az eredeti történetből már jól ismert dallamok, de ha valakinek kétségei lettek volna, hogy tényleg egy Trónok harca spinoffot néz-e, annak a biztonság kedvéért a második rész főcíméhez visszahozták az ikonikus zenét egy az egyben.

Az első két részben tehát nincs jelentős, egyedi húzás, ami a Sárkányok házát egyértelműen és figyelemre méltó módon leválasztaná az eredetiről, mondhatni, keresi még a saját útját és hangját ebben a világban.

Viszont nem elhanyagolható tény, hogy nyolc rész még hátra van, a java csak most következik, és lehet, hogy mindent, amit eddig hiányoltunk, kamatostul megkapjuk a későbbiekben. Legalább is egyelőre nagyon úgy tűnik. 

Jó a Sárkányok háza?

Erre a kérdésre két epizód után nem tudom, és nem is lehet megmondani a választ. Az viszont biztos, hogy ígéretes kezdést láthattunk, ami abba az irányba mutat, hogy egy önmagában is érdekes és értékes sorozatot kaphatunk.

A hangulat és a látvány tökéletes, a szereplők bár egyelőre nem annyira izgalmasak, de van bennük potenciál, és a második részből kiderült, bőven lesz min izgulni és hüledezni a későbbiekben. Mindenképpen adjatok a Sárkányok házának egy esélyt, szerencsére érdemes a figyelmünkre!

Dián Dóri

Képek: HBO Max