–

Éppen az segítette őket a bűncselekmény végrehajtásában, hogy nők voltak

Az 1950-es években az Egyesült Királyságban a General Post Office üzemeltetett fizetős telefonokat piros telefonfülkékben, míg az Egyesült Államokban magán-telefontársaságok nyújtották a szolgáltatást. A Southern Bell fizetős telefonokat üzemeltetett a floridai Miamiban, ahol jelentős profitot termelt a működésből – és így tett több fiatal alkalmazott is, természetesen a vállalat tudta nélkül.

Az, hogy fiatalok és vonzó külsejűek voltak, valószínűleg némileg magyarázatot ad arra, miért nem buktak le korábban.

Mivel az 1950-es években úgy gondolták, hogy a nők kevésbé hajlamosak bűncselekmények elkövetésére, így kevésbé volt valószínű az is, hogy a munkahelyükön átkutatják őket – ami határozottan az ő malmukra hajtotta vizet.

Három lány és egy fondorlatos terv

A pénzt a telefonfülkékből férfi ügynökökből álló csapatok gyűjtötték be, és hogy biztosak legyenek abban, hogy senki sem nyúlt le belőle, közvetlenül zárt konténerekbe, majd egy páncélozott teherautóba helyezték, hogy a telefontársaság központjába szállítsák.

Az épületben egy számlálóteremben helyezték el a bevételt, ahol fiatal nők dolgoztak, köztük a 23 éves Betty Corrigan és a 21 éves Marie Orr. Az ő feladatuk az volt, hogy a lezárt konténereket az automatizált számlálógépekbe ürítsék, amelyek a vállalat számára az első hivatalos nyilvántartást adták arról, aznap mennyit kerestek a fizetős telefonokból.

A számlálóteremben meglehetősen laza lehetett a felügyelet, Betty és Marie pedig rájöttek, hogy ha elrejtik a pénz egy részét, és még a számlálás előtt kiviszik a helyiségből, akkor a vállalat ki sem fogja tudni deríteni, hogy az eltűnt.

Tervük első fázisa az volt, hogy több tekercs negyeddollárost rejtettek el a melltartóikban. 

Egy 60 darab 25 centes érméből álló tekercs 361,5 grammot nyom, és 15 dollárt ér. Ha naponta tíz tekercset sikerülne kicsempészniük a teremből, 150 dollárt keresnének. A lányok később bevallották, hogy egyszerre négy-öt tekercset tudtak elrejteni, és bár azt gondolnánk, hogy egy melltartó nem bírna el ennyi pluszsúlyt, de ne feledkezzünk meg arról, hogy itt nem a mai, meglehetősen gyenge kreációkról van szó, hanem a teljes ipari szilárdságú, merevített melltartókról, amilyeneket például Jane Russell vagy Marilyn Monroe viselt. 

A nők számára túl kockázatos volt elhagyni az épületet a fehérneműbe rejtett készpénzzel, ezért sokkal egyszerűbb és biztonságosabb megoldást találtak ki.

Miután megtömték a melltartójukat negyeddollárosokkal, a női mosdóba mentek, ahol kipakolták a zsákmányt, és átadták a bűntársuknak, Billie Ruth McNabbnek, aki egy bőröndben csempészte ki az érméket az épületből.

Soha nem derült ki, hogy a csalás mennyi ideig tartott, és hogy pontosan mennyi pénzt loptak el. A rendőrség becslései szerint akár több százezer dollárról is szó lehetett, de a Southern Bell szégyenszemre mindig csak a hiányzó összeg töredékét ismerte el.

Csakhogy egyszer elfogyott a szerencse

Ha az átverés tökéletes bűncselekménynek tűnt, akkor hogyan buktak le a lányok? Marie Orr 18 éves sógornője, Rita bejelentette, hogy lopás történt az otthonában. Betty Corrigan történetesen épp a rendőrséggel egyszerre érkezett az ingatlanhoz, és

mivel a nyomozók alapos munkát végeztek, átkutatták Corrigan autójának csomagtartóját is – amiben megtalálták a bőröndöket, és ezzel együtt több mint 4000 dollárnyi negyeddollárost és 1000 egydolláros bankjegyet is.

A lányok nem voltak tapasztalt bűnözők, így Betty és Marie bevallották, hogy több ezer dollárt loptak már a telefontársaságtól, amiből autót vettek, és a jelzáloghitelüket törlesztették.

Az ellopott pénz

Az újságírók között versengés tört ki, igyekeztek a legjobb nevet megtalálni a csapatnak, így született meg a melltartós brigád elnevezés. Egy korabeli cikk egyenesen így fogalmazott: „Az igazságszolgáltatás olyan rugalmas, mint a tárgyak, amelyekben a zsákmányt hordták, ma mégis visszacsapott a miami melltartós brigád tagjaira”. És bár a lányok szóban beismerték a bűncselekményt, és a rendőrség bizonyítékot talált Orrnál és Corrigannél mintegy tízezer dollárnyi értékben, a pénz és a telefontársaság között nem lehetett bizonyítani a tényleges kapcsolatot. Ráadásul a Southern Bell meg sem tudta pontosan mondani, mennyi pénz tűnt el, és mikor lopták el.

A lányok persze azonnal visszavonták a vallomásukat, és azt állították, hogy a pénz az övék.

Ügyvédeik azzal fenyegetőztek, hogy beperlik a Southern Bellt jogtalan elbocsátás miatt, és kérték a pénz visszafizetését. Amikor azonban a lányok megjelentek a munkahelyükön, egész egyszerűen nem engedték vissza őket az épületbe.

Bár szabadon bocsátották őket, a hatóságoknak csak időre – meg persze némi bizonyítékra – volt szükségük ahhoz, hogy letartóztassa a melltartós brigád tagjait. Ennek érdekében a könyvelők aprólékosan összevetették a cég Miamiból indított távolsági hívásait a floridai Jacksonville-ben vezetett céges nyilvántartásokkal, és találtak is eltéréseket a miami fizetős telefonokról rögzített hívások és a számolt pénz mennyisége között. Az összeg ugyan csekély volt, kevesebb mint 500 dollár egy adott napon, de ez elég volt ahhoz, hogy a lányokat újra letartóztassák, és nagy értékű lopás miatt vád alá helyezzék. Orrt, Corrigant és McNabbot bűnösnek találták, egy év börtönbüntetésre ítélték, és 24 118 dollár visszafizetésére kötelezték őket.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT és ITT