A történelmitabló-filmek mellett ma leginkább az elsőfilmesek jutnak lehetőséghez – a Filmalap idején kitalált Inkubátor program ugyanis még működik, és ennek keretében pályakezdő filmesek nagyon alacsony összegből ugyan, de elkészíthetik az első egész estés munkájukat – ebben az esetben azonban hozzá jött még ehhez az RTL koprodukciós szerepvállalása és egyéb szponzorok, így pedig már nem is olyan alacsony Szeleczki Rozália első filmjének költségvetése. Nem is csoda, hogy akadtak hozzá támogatók, mert az ötlet eredeti: egy harmincéves szingli lány, Fáni története, aki egy gengszter rapper (tehát beszélő) macskába szeret bele, és ezen keresztül tanulgatja az egészséges kapcsolódás módozatait. 

De ha ez túl bizarrul hangozna, íme, a rendező interpretációja: „Valójában ez a film arról szól, hogy ez a lány egy fantáziavilágba menekül, mert egy gyerekkori traumája miatt nem tud elköteleződni – meghalt az apukája, és ő ennek szemtanúja volt –, és csak akkor tud kilépni a fantáziavilágból és a való életben létezni, ha túljut ezen a lelki sérülésen. Ugyanis az élmény hatására, ha megismerkedik egy férfival, és meg is szereti, akkor mindig maga elé képzeli a halálát, emiatt nem tud mélyebb kapcsolatba kerülni velük.”

Fotó: Chripkó Lili / WMN

De mielőtt megijednétek, hogy jézusom, milyen film lesz ez (vagy ellenkezőleg, felcsillanna a szemetek egy jó kis abszurd komédia lehetőségére), Szeleczki Rozália pontosítja a film műfaját: „Számomra fontos volt, hogy ezt egy romantikus vígjátékban meséljük el, mert azt gondolom, hogy a nehéz életeseményeken túl lehet jutni, és meg lehet őket közelíteni humorral és játékossággal is. Szeretem azokat a filmeket, amik a drámai eseményeket könnyedséggel ábrázolják, mert ezzel feloldják a nézők szorongásait, és végső soron jó érzéseket hagynak bennük.

A film elemelt világát hitelesebbnek érzem, mert én éppen azt tartom reálisabbnak, ami kicsit mesés.”

Mindeközben a forgatáson teljes a koncentráció – egy vígjáték készítése nem azt jelenti, hogy mindenki heherészik. Különösen nem, ha állat van a színen, akit csak rövid időre lehet rávenni egy feladatra. Most éppen egy olyan jelenetet vesznek fel, amiben Udvaros Dorottya, Martin Márta és Tordai Teri játszik – a főszereplő, Törőcsik Franciska mellett. Bámulatos látni, ahogy ezek a nagy színésznők akkor is teljes elánnal dobják be magukat, amikor nincsenek képben, maximum a hangjuk hallatszik. Ha csak ebből a jelenetből kellene megítélnem, milyen lesz a film, tutira arra szavaznék, hogy engem meg fog venni.

Fotó: Glódi Balázs / Lupa Pictures

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Közben a macska idomáraival diskurálok (akik bizonyára kikérnék maguknak ezt a titulust, ők inkább trénerek), akik a Gödöllői Kutyasport Központból jöttek, és számos más állattal is dolgoznak filmekben: tyúkkal, marhával, kecskével, birkával, nyuszival, disznóval, papagájjal, galambbal és még patkánnyal is. Ahogy azt az ember elképzeli, jutalomfalattal motiválják az állatokat, de nagyon kell tudni, mennyi ideig, és pontosan milyen kéréssel lehet őket terhelni.

A film macskafőszereplőjét Nyuginak hívják a civil életben, és már régi motoros, több külföldi produkcióban, és egy csomó reklámban szerepelt. Két felvétel között kap egy kis ínyencfalatot, és pihenhet egyet a kennelben, de nagyon fontos, hogy bírja a strapát, mert ő a főszereplő, a másik két macska a dublőre.

Fotó: Glódi Balázs / Lupa Pictures

Amúgy a forgatás menetét is a macskák igényeihez alakították, de ami külön érdekes, hogy többnyire jelen van az őket megszólaltató színész, Patkós Márton is.

Bár a legtöbb filmben a hang csak a vágás után, a szinkronstúdióban kerül a képre, Szeleczki Rozáliának erről is más elképzelése volt: „Kifejezett kérésem volt, hogy Marci legyen itt a forgatáson, amilyen gyakran csak tud, mert együtt építettük fel a macska karakterét, és a próbákon is sokat segített Franciskának. Teljesen más egy élő emberrel együtt játszani, mint egy macskával, másrészt a macska adott esetben más ritmusban »játszik«, mint azt elképzeltük, ilyenkor pedig Marci szövegét a szituációhoz igazítjuk. Persze ettől még sok feladata lesz az utószinkronnál is, de így sokkal organikusabban tudunk együtt dolgozni.” 

Szerencsére Törőcsik Franciskának már van tapasztalata a macskákkal, ha nem is kamera előtt: „Van két macskám, úgyhogy én nagyon tisztelem ezeket az állatokat, de tudni kell, hogy ebben a történetben egy nagyon narcisztikus macskáról van szó. Kicsit ördögi, de eredeti, tehetséges, és nagyon szerethető állat. Én egyébként nem értem ezt a kutyás–macskás szembeállítást, nekem ez olyan, mintha valaki csak a somlói galuskát vagy a palacsintát szerethetné. Én csak azért tartok macskákat, mert az életmódomhoz jobban passzolnak, de így legalább tudom, hogy ők pontosan ugyanúgy szeretik a gazdájukat, mint a kutyák, ha nem jobban.”

Fotó: Chripkó Lili / WMN

Ugyanakkor Franciskának ügyelnie kell arra, hogy a cicákkal csak a felvétel alatt kommunikáljon, ne fárassza le őket. „Jelenet előtt nem lehet sok kontaktus köztünk, mert nagy koncentrációt igényel, míg beállítanak minket, és rákészülünk a feladatra, de a tréningeken sokat dolgoztunk együtt – megszokták a hangomat, és megtanultam velük bánni.” Ő pedig kiismerte mindhárom partnere jellemét és képességeit: „Nyugi azért lett a fő cica, mert nagyon beszédes és kifejező az arca, Bagira egy feltörekvő csillag, aki most tanulja a szakmát, és már nagyon szépen tud nézni, és ő fekszik rá legügyesebben Fáni tervrajzaira. Végül ott van Hopi, aki szintén nagyon tehetséges, egyszer például bravúrosan borított fel egy mézesbödönt az asztalon.

Minden macskának más képességei vannak, olyanok, mint a szuperhősök!”

Mi tagadás, Franciska fizimiskája sem egy átlagemberre hajaz: a film kedvéért frufrut kapott, és Szlávik Juli jelmeztervező jóvoltából extravagáns ruhákat. „Az összes jelmezem kissé stilizált, mert a karakter egész világa elvarázsolt. Van, amelyik kosztümöm kicsit szolidabb, de ezt kimondottan imádom, ma volt rajtam először.” Ehhez persze – vetem fel – szintén kicsit stilizáltabb játékstílus dukál, igaz?

Fotó: Glódi Balázs / Lupa Pictures

„A színjátszásban is meg kell találni a megfelelő stílust: van, amelyik jelenet realista játékot igényel, más pedig a teljes őrületet. Szerencsére volt lehetőségünk próbálni, mielőtt elkezdődött a forgatás, hogy mikor melyik az oda illő. Az elején volt csak nehezebb belőni, főleg, hogy egy macska mellett hogyan játsszon az ember, de végül úgy érzem, az az irány nyert, hogy nem próbálom felvenni a versenyt a macska természetességével, úgysem sikerülne, inkább

néha szinte már némafilmes eszközökkel dolgozunk, miközben arra is figyelni kell, hogy – ahogy mondani szokás – »ne toljuk fullba a kretént«.”

Közben egy másik szereplő is befut a forgatásra, de csak a mi kedvünkért, mert az ő jeleneteit már felvették: Csobot Adél, aki Fáni legjobb barátnőjét, Zsanit alakítja. „Sok ember számára egy felszínes nőcinek tűnhet, de én nagyon megszerettem, mert olyan szép ívet fut be ebben a történetben, nagy jellemfejlődésen megy keresztül. Az elején egy komolytalan influenszernek tűnik, de aztán kiderül róla, hogy mély érzésű ember, akit nem csak a külsőségek érdekelnek. És van benne humor is, amivel nagyon tudok azonosulni.”

Fotó: Chripkó Lili / WMN

Adél ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a karakter influenszersége a lehető legtávolabb áll tőle, ő nem érzi magát annak, noha több mint 400 ezer követője van az Instán. A színészet viszont vonzza, és úgy tűnik, ő is a lehetőségeket, mert Dobó Kata El a kezekkel a papámtól! című filmje óta másodszor is forgat. „Már évekkel ezelőtt is voltak olyan vágyaim és terveim, hogy de jó lenne betekintést nyerni a színházi-filmes közegbe, sőt már egész fiatalon eldöntöttem, hogy ez engem érdekel. Gyerekszínjátszókörbe jártam, és a gimi alatt még a Színművészetire készültem, aztán, amikor Budapestre kerültem, egész más ösvényre terelt az élet, a zene került fókuszba. A színjátszás pedig akkor jött újra előtérbe, amikor Alföldi Robi nekem adta Anne szerepét az Őrült nők ketrecében – ott állhattam először színésznőként színpadon, igazi, nagy színészek mellett, és azóta egyik feladat hozza a másikat.”

Ha valaki esetleg meglepődne ezen, annak azt javaslom, nézze meg Adélt valamiben, szerintem meg fogja győzni – ahogy a rendezőt, Szeleczki Rozáliát is:

„Sok mindenkit megnéztünk a casting során – színésznőket és valódi influenszereket is –, de amikor Adél következett, akkor éreztem azt, hogy »na, ez ő!«.

És hihetetlen alázattal érkezett a forgatásra, nagyon jó élmény volt vele dolgozni.” Adél is úgy érzi, valami különleges kapcsolat köti össze őket.

Fotó: Glódi Balázs/Lupa Pictures

Egyébként Törőcsik Franciskának is ez az élménye a rendezővel, csak az ő kapcsolatuk hosszabb múltra nyúlik vissza: már dolgoztak együtt a Rozgonyiné című rövidfilmben, a Cicaverzum főszerepét pedig Rozália direkt rá írta Kemény Zsófi forgatókönyvíróval. De valamelyest a főszereplő is alakíthatta a karaktert, ezáltal Franciska kreatív konzulensi szerepben is debütálhatott. „Színészként fontos elfogadni, hogy egy film a rendező kreatív víziója, de nekem fontos, hogy kérdéseket tehessek fel, és az is, hogy a rendező ezekre valós válaszokat adjon. A Cicaverzum esetében ez egy igazi párbeszéd lett, és szerintem ez érezhető lesz filmen. Rozinak határozott elképzelései vannak, ugyanakkor mindig nyitott a színészek meglátásaira.”

Franciskának – akit korábban olyan filmekben láthattunk, mint Swing, a Veszettek, a Budapest Noir vagy a BÚÉK – épp nagyon jó szériája van, az egész nyarat végigforgatja. Ennek köszönhető, hogy a filmben látható frufru nem a sajátja (pedig ilyet hordott gyerekként, és szívesen levágatta volna a Cicaverzum kedvéért is), mert a többi produkcióhoz, amikben szintén játszik, például nem illett volna.

A jelenetet közben bámulatos gyorsasággal és fegyelmezettséggel felveszik, látszik, hogy ez már egy összeszokott csapat. Ez pedig minden bizonnyal a producer, Iványi Petra érdeme, aki nem először vállal elsőfilmes projekteket (ő állt például a FOMO – Megosztod, és uralkodsz mögött is, de azóta jártunk már egy másik forgatásán is , immár a saját cégével, a Lupa Picturesszel.

Gyanús, hogy igaza volt Szeleczki Rozáliának, amikor mindenáron kitartott a filmterv mellett: „Sokan próbáltak lebeszélni arról, hogy az első filmemet egy állat főszereplésével forgassam, de nem tehettem le róla, hiszen ez a lényege, és amúgy is szeretem a kihívásokat.” Hogyan máshogy vághatna bele egy fiatal alkotó az első egész estés munkájába? Mi pedig annyira ki vagyunk éhezve a szerethető, emberi, humoros filmekre, hogy máris nagyon várjuk a Cicaverzumot a mozikba.

Gyárfás Dorka

Kiemelt kép: Glódi Balázs / Lupa Pictures