10 gyakori tévhit a cukorbetegségről

–

1. „A 2-es típusú cukorbetegség jobb, mint az 1-es.” 

„Sokszor hallom, hogy »van egy kis kettes típusú diabéteszem«. Nincs olyan, hogy »kis« diabétesz, csak diabétesz van. A 2-es típusú cukorbetegséget ugyanolyan komolyan kell venni, mint az 1-es típusút, és időben el kell kezdeni a kezelést” – figyelmeztet Dr. Pap Krisztina endokrinológus, diabetológus szakorvos. 

Sokan úgy gondolják, hogy a 2-es típusú cukorbetegség „enyhébb”, vagy kevésbé komoly betegség, mint az 1-es típusú, mert nem mindig igényel inzulinkezelést. Ez azonban félrevezető és hamis biztonságérzetet adhat. Valójában mindkét típusú diabétesz komoly, krónikus anyagcsere-betegség, amely odafigyelést, életmódváltást és rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. 

A különbség elsősorban a kialakulás módjában van: az 1-es típusú – a köznyelvben „fiatalkori” – cukorbetegség autoimmun eredetű és mindenképpen inzulinpótlást igényel, míg a 2-es típusú kezdetben gyakran tünetmentes, de évek alatt súlyos szövődményekhez vezethet, ha nem kezelik megfelelően. A 2-es típusú diabétesz kialakulásában is fontos a genetikai hajlam, de a kialakulásban az életmódnak is meghatározó szerepe van, különösen a mozgásszegény életvitelnek, a helytelen táplálkozásnak, a krónikus stressznek és az elhízásnak. 

2. „Cukorbeteg csak elhízott ember lehet.” 

Nem igaz! Az 1-es típusú diabétesznek például egyáltalán nincs köze a testsúlyhoz, mert az egy autoimmun betegség, de a 2-es típusú is kialakulhat kifejezetten vékony embereknél is. Az elhízás valóban az egyik fő rizikófaktor, de nem az egyetlen.

A 2-es típusú diabétesz egy összetett anyagcsere-zavar, amit genetikai és életmódbeli tényezők együttese vált ki. Az egészségtelen étrend és a mozgáshiány éppúgy katalizálhatja a kialakulását, mint a krónikus stressz vagy az elhízás – különösen a hasi zsír –, de a 45 év feletti életkor is rizikófaktort jelent. Tehát az inzulinrezisztencia – a cukorbetegség előszobája – és a diabétesz kialakulhat egy kifejezetten vékony, de egészségtelenül táplálkozó, keveset mozgó embernél is. 

3. „Aki túl sok édességet eszik, cukorbeteg lesz.” 

Ez ebben a formában nem igaz. Az azonban a (2-es típusú) diabéteszre igaz, hogy ha az illető ehhez még elhízott is, és nincs meg az étkezésében a megfelelő fehérje-rost-zsír-szénhidrát arány, akkor nála sokkal nagyobb az esélye a betegségnek. Viszont az 1-es típusú diabétesz akkor is megjelenhet, ha valaki egészségesen étkezik. 

4. „Ha a családomban nem volt cukorbeteg, én sem leszek az.” 

Ez sem igaz, mert a genetikai hajlam és az egyéni, életmódbeli tényezők összeadódnak. A diabétesz akkor is jelentkezhet, ha mondjuk az elmúlt három generációban nem volt nyoma, ehhez elég az életmód, az étkezési szokások megváltozása, az egyre kevesebb testmozgás. 

5. „Ha gyógyszert szedek a vércukor stabilizálására, nem kell odafigyelnem az életmódomra.”

A diabétesz-kezelésének három alappillére van: a diéta, a testmozgás és az inzulin- vagy gyógyszeres kezelés. Egyik sem értelmezhető a másik kettő nélkül. Tehát, ha valaki gyógyszert szed, de emellett nem figyel az életmódjára, akkor 2-es típusú diabétesz esetén a rossz anyagcserének belátható időn belül szövődményei lesznek. A látás romlik, a vese áteresztővé válik a fehérjékre, majd egy idő után elveszti a méreganyagok kiszűrésének képességét, az idegrendszer károsodik, érzetkiesések és emiatt sérülések keletkeznek. A baktériumok könnyebben megtapadnak a sebekben, nehezen gyógyuló fekélyek alakulhatnak ki, szélsőséges esetben akár amputációra is szükség lehet. És akkor még nem beszéltünk a szív-és érrendszeri szövődményekről, mint az infarktus és az agyvérzés megnövekedő kockázata. 

6. „A cukorbetegség nem tűnik olyan betegségnek, mint amibe bele lehet halni...”

Nem, mert önmagában nem fáj. De mint a fentiek is mutatják, számtalan módon bele lehet halni. 

7. „Cukorbetegség mellett nem lehet sportolni.”

Ennek pont az ellenkezője igaz: kifejezetten javasolt a sport! Mozgás közben az izmok glükózt használnak energiaként, ezáltal csökkentik a vércukorszintet anélkül, hogy plusz inzulinra lenne szükség. A rendszeres testmozgás javítja az inzulinérzékenységet, és segít elkerülni a vércukor-ingadozásokat.

Nem utolsósorban segít a testsúlyunkat is kordában tartani – ami jó, mert a túlsúly a 2-es típusú diabétesz egyik fő kockázati tényezője. Önmagában 5-7% testsúlycsökkentés mindenféle gyógyszeres kezelés nélkül is csökkentheti az inzulinrezisztenciát!

Nemcsak a megterhelő edzések hatékonyak, a séta is nagyon jó hatású, különösen étkezések után. A mozgást be lehet illeszteni úgy is a mindennapokba, hogy például leszáll az ember egy megállóval előbb a buszról, vagy a munkahelyén a lépcsőn közlekedik lift helyett.

A mozgáshoz lehet motiváció az is, hogy a diétát, az étrendet is befolyásolja: sportolás után többet engedhetünk meg magunknak az asztalnál. A sporttal ugyanis szabályozhatjuk a testünkben zajló folyamatokat, rövid távon is: ha tudom, hogy magas a vércukrom, akkor futással, sétával, biciklizéssel képes vagyok csökkenteni.

8. „A cukorbeteg nem ehet cukros ételt.”

A cukorbetegek mindent ehetnek, csak a meghatározott szénhidrátelosztáson belül, figyelve az ételek glikémiás indexére. Ez azt mutatja meg, hogy az adott étel milyen gyorsan és milyen mértékben emeli meg a vércukorszintet a fogyasztása után. Egy diabéteszes is ehet cukros ételeket, csak azokat bele kell kalkulálnia az adott napi szénhidrátmennyiségébe, a kezelőorvosa által összeállított diétába. A cukor tehát nem „fehér méreg”, mint ahogy sokan gondolják, csak számolni kell vele. A lényeg a mérték, az időzítés és az egyensúly.

9. „Cukorbetegeknek tilos a gyümölcsfogyasztás.”

A valóság: a diabétesszel élők is ehetnek gyümölcsöt! Igaz, azzal számolni kell, hogy egyes gyümölcsöknek eltérő a glikémiás indexük, az alma vagy a bogyós gyümölcsök például lassabban, míg a banán vagy a szőlő gyorsabban emelik meg a vércukorszintet. Mivel a rostok és a fehérjék lassítják a szénhidrátok felszívódását, javasolt a gyümölcs mellé diót, mandulát, alacsony cukortartalmú zabkekszet is csipegetni. 

10. „Az 1-es típusú cukorbetegség már gyerekkorban kialakul.”

Nem feltétlenül. Ebben nem a kor, hanem az autoimmun folyamat beindulása a döntő tényező. Ilyenkor az immunrendszer tévedésből megtámadja a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit, ennek következtében a szervezet nem tud inzulint termelni, pedig ez a hormon nélkülözhetetlen a vércukorszint szabályozásához. 

Való igaz, hogy leggyakrabban gyermek- és kamaszkorban diagnosztizálják, azonban felnőtteknél is kialakulhat. Ezt a felnőttkori formát LADA-diabétesznek nevezik, amelynek már a neve is utal az autoimmun kialakulásra (Latent Autoimmune Diabetes in Adult).

Pomaranski Luca