„Az eredetiség a magányból születik” – Ki volt Nikola Tesla, az ember a legendák mögött?

–

Legenda születik

Nikola Teslából már életében legenda vált. Sőt, maga a születése is mitikus történet:

állítólag pontban éjfélkor jött világra, a század egyik legnagyobb viharának kellős közepén: éktelen mennydörgés volt azon az éjen, az eget másodpercenként szelték át a villámok.

A mai Horvátország területén született, apja szerb ortodox pap volt, anyja szintén lelkészcsaládból származott; őt magát is papnak szánták, de a természettudományok iránti érdeklődése már egészen korán megmutatkozott. Emlékezőképességét az anyjától örökölte: Teslának fotografikus memóriája volt, ami megkönnyítette számára a tanulást. Minden vágya az volt, hogy természettudományokkal foglalkozzon – ehhez pedig végül egy szerencsétlen véletlen segítette hozzá. Tizenhét éves volt ugyanis, amikor súlyosan megbetegedett, elkapta a kolerát, ami kis híján végzett vele. Végső elkeseredésében pedig az apja megígérte: ha meggyógyul, nem kell papnak állnia, hanem beíratja a legjobb mérnöki iskolába. Csodával határos módon Tesla végül felépült…

Az iskolából később azonban kirúgták

Mivel szegény családból származott, hogy a tanulmányait finanszírozni tudja, kártyázni, szerencsejátékozni kezdett, és emiatt eltanácsolták. Így került először Prágába, majd Budapestre, ahol a Ganz gyárban, majd Puskás Tivadarral kezdett dolgozni. Itt, a Városligetben sétálva, a homokba vázolta a forgó mágneses tér alapját, amelyen évek óta sikertelenül munkálkodott. Néhány évre rá Amerika felé vette az irányt, hogy az akkor már legendás Thomas Edisonnak dolgozzon. A kettejük közötti emberi és szakmai nézetkülönbségek azonban hamar ellehetetlenítették a közös munkát. Míg Edison az egyenáramú rendszerében, Tesla az általa feltalált váltóáramban hitt. Igazát bizonyítandó pedig Edison a végletekig képes volt elmenni: még egy elefántot is kivégeztetett nyilvánosan, hogy meggyőzze az embereket, Tesla váltóárama életveszélyes. Csak élőben 1500 ember látta, ahogy 6600 voltot vezetett szerencsétlen Topsyba, az elefántba. A párharcból végül Tesla jött ki jól, aki eladta a szabadalmát a Westinghouse-nak, és ettől kezdve a maga útját járta. Egymás iránti ellenszenvük Edisonnal azonban nemcsak rivalizálásban öltött testet, hanem a Nobel-díjtól is megfosztotta őket: 1912-ben állítólag komoly esély volt rá, hogy ketten kapják meg, de Tesla még a gondolatot is elutasította, hogy közösen vegyék át.

„Az nem zavar, hogy ellopták az ötleteimet, az zavar, hogy nincs sajátjuk”

Az anyagiak sosem érdekelték, úgy tartotta, a pénz nem képvisel akkora értéket, amekkorát az emberek tulajdonítanak neki. „Minden pénzemet kísérletekbe fektettem be, amelyekkel olyan új felfedezéseket tehettem, amik könnyebbé teszik az emberiség életét” – mondta.  

Mivel azonban az önérvényesítésben sem volt sikeres, néhány tudóstársa ki is használta. Több emberrel is összetűzésbe keveredett – nemritkán perre is ment –, mert úgy tartotta, ellopták a találmányait. Tesla azonban élete során így is közel 150 találmányt jegyeztetett be, páratlan gondolkodásának eredményei velünk vannak a mindennapjainkban: így a váltóáram, a távirányító, a vízi erőmű a Niagara-vízesésnél, de a repülők helyből indulásának elvét is neki köszönhetjük. Egyik elfeledett találmánya, a halálsugár is a popkultúránk része lett – gondoljunk csak a Csillagok háborúja pusztító Halálcsillagára.

Hitt benne, hogy a nőknek nagyobb szerepet kell majd vállalniuk a világ vezetésében, illetve, hogy a világ különböző részein élő embereket össze lehet majd kötni valahogy.

A kényszerbeteg csodabogár

Visszahúzódó személyisége, ragyogó intellektusa miatt sokan tartottak tőle a tudományos életben, még az a híresztelés is elterjedt róla, hogy képes a teleportálásra – emiatt voltak, akik a boszorkánysággal is összefüggésbe hozták –, és hogy földönkívüli jeleket is képes fogni.

Sokan próbálták megfejteni a titkát, amire ő csak annyit válaszolt: az agya csupán egy membrán, ami felfogja a kozmoszból érkező gondolatokat, és összerakja.

Riválisai őrültnek tartották, rajongói áhítattal csodálták Teslát számos furcsa szokása miatt, amelyek mind hozzájárultak a személye köré épített legendák megszületéséhez, és amik miatt ma már joggal gondolhatnánk, hogy valójában kényszerbetegségben szenvedett. Tisztaságmániás volt, irtózott a baktériumoktól, így számtalanszor kezet mosott egy nap. Az étkezései során mindig megbecsülte a tányérján lévő étel térfogatát, és azt is kiszámolta, hány rágással fogyaszthatja el. Irtózott a kerek tárgyaktól, és nem tudott egy szobában megmaradni fülbevalót viselő nőkkel – különösen irritálta, ha gyöngyből készült az ékszer.  A hármas szám megszállottjaként mielőtt belépett volna egy épületbe, azt mindig háromszor körbejárta, és csak olyan hotelszobában szállt meg, melynek száma osztható volt hárommal. A kényszerbetegsége mellett krónikus alváshiányban is szenvedett: mivel szó szerint minden idejét a tudománynak szentelte, állítása szerint éjszakánként két órát aludt csupán, ami miatt többször előfordult, hogy elájult a laboratóriumában. 

„A házasság nem érdekel, én a tudománnyal kötöttem rég házasságot”

Tesla szerelmi élete különösen lázban tartotta a kortársait. A korízlésnek megfelelően rendkívül vonzó férfinak számított, akiért rajongtak a nők. Hiú is volt, kiemelt figyelmet szentelt a külsejének. A barátai többször tettek kísérletet arra, hogy feleséget találjanak neki, de a próbálkozásaikat rendre azzal hárította, hogy a szerelem elvonná a figyelmét a tudományos munkáról – így hát nincs is helye az életében. Egy 1938-ban, szerb nyelven készült interjúban az újságíró kerek-perec rákérdezett, nőellenes-e, mire ezt felelte: „Nem, ellenkezőleg!

A nőket fenséges teremtménynek tartom. Egy elérhetetlen ideálnak, amelyre én nem vagyok méltó”.

Ezt a kijelentését alátámasztotta, hogy egyébként mindig sok izgalmas nő vette körül, élvezte a társaságukat, ám egyikőjükkel sem bonyolódott szerelmi viszonyba. Ahogy ő fogalmazott ugyanis: „A házasság nem érdekel, én a tudománnyal kötöttem rég házasságot”.

A zseni tragédiája

Páratlan zsenialitása, ami többek közt tudományos látnoki képességeiből is adódott, vitathatatlan. De ha a köré szőtt legendákat lehámozzuk róla, valójában egy nagyon is esendő, önmagát, a saját érdekeit érvényesíteni alig képes, a gyakorlati világban nehezen navigáló, sértődésre hajlamos ember képe rajzolódik ki előttünk, aki mindennél jobban hitt a tudományban, és mindenét feláldozta azért, hogy az emberiség fejlődését elősegítse. Ahogy ő maga fogalmazott: „A tudós ember nem az azonnali eredményeket tűzi ki célul. Nem várja azt, hogy az ötletei azonnal megvalósuljanak. A munkája olyan, mint az ültetőé, aki a jövőnek teremt. Az a feladata, hogy lefektesse az alapokat és kijelölje az utat.”

A sors fintora, hogy míg a víziója az volt, hogy találmányai által összekösse a világ különböző pontjain élő embereket, ő maga szegényen és magányosan halt meg – utóbbit azonban maga választotta.  

„Az elme […] élénkebb és eszesebb lesz az elzártságban és a folyamatos magányban. Így nincs szüksége egy nagy laboratóriumra, amiben gondolkozhat. Az eredetiség a magányból születik, mentesen a ránk záporozó mindenféle külső hatástól, amik megbénítják az alkotó szellemet. Legyél egyedül, ez a feltalálás titka; legyél egyedül, mert ekkor születnek a gondolatok. Ezért van az, hogy számtalan földi csoda egyszerű környezetben jött létre.”

Filákovity Radojka

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Library of Congress