10 perc után balhéval ért véget, mégis kultúrtörténeti pillanat a Sex Pistols első koncertje

–

1. Részben egy boltnak köszönhető a zenekar (és a jelenség), amit Sex Pistolsként ismert meg a világ

Aki valaha elmélyedt a Pistols történetében, valószínűleg találkozott már Malcolm McLaren nevével: ő az a menedzser, aki a New York Dolls támogatása után Londonba költözött és megálmodott egy saját stílusvilágot – egy olyan zenei műfajét, ami nemcsak a gyors taktusokról, de sajátos ideológiáról és a hozzá kapcsolódó stíluselemekről is szólt. És McLaren legalább olyan jól értett a brandinghez, mint a párhuzamosan futó bizniszei összehangolásához: néhai szerelmével – akit egészen véletlenül Vivien Westwoodnak hívtak – üzemeltetett egy boltot a King’s Roadon, ami elsőként kínált olyan ruhákat és kiegészítőket, amik aztán gyökeresen meghatározták mind a Sex Pistols, mind a teljes punkmozgalom látványvilágát.

A négyesfogat sok szempontból hálás lehetett a SEX néven futó boltnak, amitől a nevét is kölcsönözte: a bolt nemcsak törzshely, de amolyan inkubátorház is volt számukra, ahol a bőrdzsekik, szakadt pólók és biztostűk mellett iránymutatást is kaphattak.

2. Épp az a tag lett a zenekar „arca”, aki nem értett a hangszeréhez

…oké, erre most a szarkasztikusabbak visszakérdezhettek, hogy miért, ugyan ki értett hozzá egyáltalán a bandából Matlockon kívül, de higgyétek el, Sid Vicious még a többiekhez képest is antitálentum volt. Olyannyira, hogy mikor a banda híres lemezén, a Never Mind the Bollockson dolgoztak, a basszusgitár szólamot Steve Jonesnak kellett feljátszania Vicious helyett (aki amúgy is egy hepatitis-fertőzésből lábadozott), így a lemez valójában csak nyomokban tartalmazza az eredeti „basszeros” játékát. Hogy szégyenkezett-e emiatt valaha Vicious vagy a banda? Cseppet sem: a DIY – azaz do it yourself filozófia egyik sarokköve, hogy a zene, a kreativitás, a művészet lekerüljön az elit felső polcáról, és bárki magáévá tehesse tudás vagy képzettség nélkül.

Az persze már másik kérdés, hétköznapi szinten mennyit nyert Vicioussel a zenekar – mert bár tény és való, hogy a srác fontos ikon és jelenség volt, balhéi időnként még a bandán belül is kicsapták a biztosítékot. Ennek ellenére McLaren nyíltan kijelentette:

ha korábban találkozik Vicioussel, mint Rottennel, akkor őt választotta volna frontembernek elképesztő karizmája miatt – nem csoda, hogy a két zenész gyakran rivalizált is egymással.

3. De vannak vicces sztorik is a Pistols körül…

…többek között az, hogy a banda egykori basszusgitárosa, a Vicious előtti Glen Matlock rajongott a popzenéért, és valahogy kiharcolta a többieknél, hogy feldolgozzák kedvenc ABBA dalát, az S.O.S.-t – ez lett a Pretty Vacant. (Egyébként később őt állítólag azért rúgták ki a bandából, mert nem volt elég punk – ami, ezen történet fényében vitathatatlan.) De talán legalább ennyire mókás az a tény is, hogy a Devo tagjait mélyen megérintette a Pistols feloszlása, és állítólag komolyan felmerült bennük, hogy bevegyék maguk közé Johnny Rottent énekesnek. Ez a kollaboráció végül nem valósult meg, egy másik viszont igen: Rotten híresen rajongott a vajért, olyannyira, hogy ő lett a reklámarca a Country Life vajmárkának, amiről utólag azt mondta:

„nagyon anarchikusnak tartottam, hogy egy tejipari vállalat hozzám akarja kötni magát”.

A kollaborációért egyébként jó pénzt is kapott: abból alapította meg saját lemezkiadóját, amivel a lemezét is kiadta később.

4. A zenekar gitárosa, Steve Jones súlyos kleptomániában szenved(ett?)

Bevallom, viaskodtam magammal, hogy ezt a sztorit is a poénok közé soroljam, de végül győztek az erkölcseim, így külön pontot kapott. Steve Jones híresen jó tolvaj volt a zenekar tagjai szerint, legismertebb akciója pedig nem máshoz, mint David Bowie utolsó koncertjéhez kapcsolódik. Mikor ugyanis Ziggy a londoni Hammersmith Odeonban lépett fel, Steve felsétált a színpadra az utolsó dalnál, és elbitorolt több mikrofont és hangfelszerelést. És noha ezt az ügyet megúszta, ’74 nyarán egy másik eset hatására bevitték, és McLarennek köszönhetően úszta csak meg a börtönbüntetést, aki a bíróságon a „társadalom előkelő tagjának” nevezte a srácot. Hogy azóta kigyógyult-e a kleptomániából, azt nem tudni, de bízzunk benne, hogy a jogdíjakból megszedte magát annyira, hogy ne kelljen másoktól lopnia felszerelést.

5. Sid Vicious majdnem feleségül vette Chrissie Hynde-t két fontért

Az eredetileg ohiói Chrissie Hynde, a Pretenders frontembere nem boldogult könnyen Londonban: sokáig küzdött az állampolgárságért, mielőtt végleg hazatért volna; többek között Johnny Rottent is megkérte, hogy vegye őt feleségül a papír kedvéért. Rotten ebből végül kihátrált, Vicious azonban szívesen segített volna neki két fontért cserébe, ám a kormányhivatal épp zárva volt a kijelölt napon, másnap pedig már nem ért rá, mert épp bíróságra kellett mennie, amiért egy balhé során véletlenül kiszúrta valakinek a szemét egy üveggel. Így hát, Hynde-ből se Vicious felesége, se brit állampolgár nem lett. 

6. Valójában sosem bizonyosodott be, hogy Sid Vicious ölte-e meg Nancy Spungent

Egy drogfüggő édesanya gyereke, aki maga is addikcióval és indulatkezelési gondokkal küzd, és egy szintén drogfüggő, lezüllött lány, aki többször is megjárta a pszichiátriát. Lássuk be, ez a találkozás nehezen végződhetett volna happy enddel, még ha időnként úgy is tűnt: noha Sid és Nancy Spungen kapcsolata egy túlromantizált, lázadó punkszerelemként vonult be a köztudatba, kapcsolatukat az első perctől kezdve valószínűleg a traumák, a függőségek és a toxikus se veled-se nélküled dinemika hatotta át. A pár végül a New York-i méltán híres Chelsea Hotelben költözött össze, azonban egy házibulit követő napon Spungent késsel a hasában, holtan találták a padlón, Vicious pedig nem sokkal később herointúladagolásban vesztette életét. Noha a történet látszólag összeáll, és

a legtöbben Vicioust tartják Nancy gyilkosának, a vád sosem igazolódott.

Egyes teóriák szerint a zenész olyannyira ki volt ütve a gyilkosság ideje alatt, hogy csak más követhette el azt, mások szerint a lány öngyilkos lett, de arról is esett már szó, hogy talán páros öngyilkosságra készültek, ami nem jött össze. 

7. Sokak szerint nem volt több, mint egy jó marketingfogás

Noha sokan a punk születéseként hivatkoznak arra a bizonyos november 6-ai koncertre, valamint a Pistols potom két és fél éves, de annál intenzívebb pálya(- és ámok)futására, akad egy olyan tábor is, akik szerint a zenekar nem volt több egy jól felhúzott brandnél. Hiszen míg a punk eredendően felszólal a kapitalista társadalom, a status quo ellen, adott esetben még olyan értékeket is zászlójára tűz, mint az emberi jogok védelme, a Pistols ideológiája mindig is zavarosnak bizonyult. (Erről Mózes Zsófi is írt már ITT). És bár tagadhatatlan, hogy a Pistols tagjai a munkásosztályból származtak és előszeretettel kritizálták a hatalmi berendezkedést, végső soron mégiscsak McLaren okosan felhúzott gépezetét forgatták, lemezük kereskedelmi sikert hozott, és még csak konkrét politikai állásfoglalást sem fogalmaztak meg némi káromkodáson és nofuture-özésen kívül. 

8. A zenekar nem engedélyezte, hogy bekerüljenek a Rock’n Roll Hall of Fame-be

No de ha autentikus punk, ha nem, az biztos, hogy kultúrtörténeti szempontból meghatározó formáció volt a Sex Pistols, és a srácok sosem futottak felesleges udvariassági köröket, ha valami nem tetszett nekik. Mikor 2006 februárjában a Rock and Roll Hírességek csarnoka beiktatta a zenekart a gyűjteménybe, beleértve a négy eredeti tagot és Vicioust, a zenekar honlapján az alábbi, meglehetősen zagyva és helyesírási hibákkal teli – ugyanakkor nagyon punk – közlemény jelent meg:

„A Sex Pistols mellett a rock'n roll és a Hírességek Csarnoka egy húgyfolt. A múzeumod. Húgy a borban. Nem jövünk. Nem vagyunk a majmotok. [...] Nem jövünk. Nem figyeltetek oda. A szarfolyón túl van az igazi Sex Pistols.”

Takács Dalma