Szakmai berkekben is sokat emlegették az Influenszer hirtelen, de tartós sikerét mint követendő példát. Az Influenszer ugyanis hiba nélkül tudott önazonos, hiteles képet nyújtani. Már a legkorábbi posztjaiban is, amiket jóval a befutása előtt készített, ugyanazt a megbízható minőséget hozta színvilágában, szűrőjében, képkivágásában, hátterében, üzenetében, ami egységesen kitartott egészen… a végéig.

Hogy az Influenszer személyisége időközben megváltozott-e, hatással volt-e rá a 83 darab, név szerint ismert követőből kialakult több százezres rajongói tömeg, arra pedig legfeljebb azok tudtak volna választ adni, akik személyesen is találkoztak vele, és nem csak futólag, egy-egy kiemelt eseményen. De ezekből az emberekből nem volt túl sok.

Hogy hogyan lett e kisvárosi, teljesen átlagos emberből pár hónap leforgása alatt befolyásos véleményvezér, azt elolvashatod bármelyik közösségimédia-elemzéssel foglalkozó szaklapban. A titok igazából nem volt más, mint hogy jókor volt jó helyen, és kiváló érzékkel lovagolta meg az új idők hívását. Választ kínált sok elbizonytalanodott, kiábrándult, célját vesztett, vagy épp szorongó ember számára, akiknek a külső, zavaros világ helyett utat mutatott a saját belső értékeik felé, méghozzá úgy, hogy az egészségüket, testi, lelki jólétüket helyezte fókuszba, egyszerű, otthon is elkészíthető termékek és könnyen követhető meditációk segítségével, miközben harcosan (hajaj!, egyre harcosabban és dühösebben!) kiállt a környezetvédelem mellett. 

A követőinek száma pár hónap alatt elképesztő mértékben felfutott, a siker hulláma pedig csak dagadt és dagadt megállíthatatlanul.

Minden olyan esemény a világban, amely újabb tátongó sebet ütött a zöld bolygó felszínén, tengereket mérgező olajszállító tankerek balesetei, pusztító erdőtüzek vagy egy kihalás szélére sodort állatfajról szóló hír újabb száz és ezer követőt hozott az Influenszernek.

A nyomasztó hírektől menekülve ugyanis sokan regisztráltak az Influenszer oldalára, épp úgy, ahogy egy wellness-szállodában akarja az ember kipihenni a túlpörgetett hétköznapok okozta stresszt. Titokzatos betegség pusztítja a méhkolóniákat? Leégett többhektárnyi erdő? A gyárból illegálisan a folyóba öntött vegyszerek ökokatasztrófával fenyegetnek? Már ment is a kattintás!

Bár természetesen tisztában voltak vele, hogy amit ők tesznek, az csupán csepp a tengerben, azt is tudták a követők, hogy a sok-sok csepp végül akár egy óceánt is kiadhat. Így boldogan zárkóztak be az otthonaikba, kenték fel az arcukra az Influenszer receptje alapján összeállítható, környezetkímélő és etikus pakolást, elropogtatták az Influenszer által megálmodott környezettudatos vacsorát (amit, ha épp nem volt kedvük összedobni, újrahasznosítható csomagolásban házhoz is szállíttathattak, bár így valóban drágább volt, de tudták, az extra költség adományként jut el a Zöld Bolygó Fenntartásáért Küzdő Egyesület számlájára), majd az Influenszer egyik videójára meditáltak, a lelki béke és nyugalom érdekében.

Az Influenszer tehát hamar hatalmas sikerre és nézettségre tett szert, ezzel együtt pedig nemcsak híressé, de egyre hírhedtebbé is vált, a nevét pedig mind többen rettegték.

Egy ötcsillagos szállodának például azért kellett bezárnia, mert az Influenszer ottjártakor nyilvánosságra hozta, a törülközőik tisztításához olyan mosószert használnak, amiről egy kutatás úgy találta, környezetszennyező. A szálloda menesztett igazgatója utólag már persze bánta, hogy az Influenszer megkeresésére, miszerint egyhetes ingyenkosztért, kvártélyért plusz jutalékért cserébe szívesen mutatná be jó színben a helyet, elvi okokból nemet mondott, de hát erre mondják, hogy késő bánat, eb gondolat.

Annak az étteremnek a felszolgálói is sokáig rettegték az Influenszer nevét, ami elé egy szintén visszautasított együttműködés után online tüntetést szervezett az avokádós ráksalátájuk miatt.

A város legfényűzőbb, legexkluzívabb bárjának is meggyűlt vele a baja. Hogy mi volt a probléma forrása, azt nem lehetett ugyan egészen pontosan tudni, de a szombat este összegyűlt úri közönség sokáig emlegette az incidenst, amikor az Influenszer magából kikelve rikácsolta a megriadt pincérnőnek:

„Tudja, ki vagyok én? Képes felfogni azzal a mogyorónyi agyával? Én nem egy ember vagyok, hanem egy egész hadsereg! Az én csettintésemre százezrek várnak, érti? Azt csinálják, amit én mondok! Azt gondolják, amit én akarok!

Ha úgy tartja kedvem, ez a szaros kis kóceráj már holnap este lehúzhatja a rolót, maga meg mehet vissza a tyúkszaros kis büfébe vécét pucolni, ahonnan idevakarodott!”

Az incidensről szerencsére nem készült felvétel, a pletykák hamar elhaltak, főleg mert a címlapok pár nappal később újabb lehetséges környezeti katasztrófáról adtak hírt: földrengés rongált meg egy atomreaktort. Bár a hatóságok tagadták, hogy probléma lépett volna fel, a környéken élők mást suttogtak. Emellett szinte elbújt a másik kis hír: az ország harmadik legnagyobb áruházlánca bevezette a kengurusteak forgalmazását.

Az Influenszer figyelmét azonban természetesen ez nem kerülhette el. Ami nem is csoda, szinte mániákusan követett minden hírt a bolttal kapcsolatban, legalábbis azóta, hogy felkérték a cég reklámarcának, ám az utolsó előtti körben végül más választottak. Azonnal megfújta a harci trombitákat. 

Kijelentette, hogy amíg vissza nem vonják ezt a terméket, ő éhségsztrájkot fog tartani, minderről pedig folyamatosan tájékoztatni fogja a követőtáborát, akiket most is – ahogy az utóbbi időben egyre többször – a saját, külön bejáratú hadseregének hívott. Az áruház nem tágított, az Influenszer pedig megkezdte kampányát. A hírre még több követője lett, az esti bejelentkezéseket pedig valóban egy egész tömeg, vagy ha úgy jobban tetszik: hadsereg követte.

Éppen ezért is találta furcsának a nyomozást vezető ötvenes rendőr, hogy senkinek nem tűnt fel az esti élők hirtelen megszűnése, és az Influenszer váratlan elhallgatása. De hát mit értett ő a közösségi médiához?

Bő három hét is eltelt, mire a szomszédok panaszai miatt az Influenszerre rátörték az ajtót. Az orvosi vizsgálat megállapította, a halálát nem az éhezés okozta, hanem épp ellenkezőleg: egy torkon akadó falat avokádó.

A temetést – az Influenszer végrendeletének instrukciói alapján, amelyet egy bepezsgőzött este vetett papírra évekkel korábban – a város legnagyobb temetőjében tartották, ahol kellő helyet tudtak adni a gyászoló tömegeknek. Az Influenszer végakaratát követve – az erre elkülönített, gavalléros pénzalapból – behűtött nyerspezsgővel és hófehér liliomcsokrokkal várták az Influenszer hadseregét.

„Igazán kár azért a sok kiöntött, majd felmelegedett pezsgőért” – szomorodott el a sírásó, akinek a munkája ellenére volt érzéke a finom dolgokhoz.

A temetésre ugyanis senki nem jött el. 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images