„Sosem értette, hogy engedhetik meg, hogy esernyőket csináljanak szent festményekből, hogy aztán Michelangelo Ádám teremtésén ázzon az eső. Hogy Istent használjuk arra, hogy ne ázzunk meg. Erre az ima való – mormolta magában.”
Egy ideig még tapsoltunk a kórházi dolgozóknak. Aztán elkezdtünk neheztelni rájuk, többet várni tőlük. De valójában a rendeletek nagyon kevés betekintést engedtek abba, hogy mi zajlik az egészségügyben az utóbbi három évben – ezt pótolja most egy frissdiplomás orvos novelláskötete, aki végig önkénteskedett a Covid-időszakban.
Minden lakóháznak megvan a maga mindent tudó lakója, akivel elég csak egyszer találkozni, és már mindent tudni fogunk évtizedekre visszamenőleg… mindenkiről.
Megtörtént eset alapján…
Tényleg: minek??!
„Nem létezik csalónap, az egész eddigi életünk egy rohadt csalónap volt, elcsaltunk már minden szombatot és vasárnapot, szülinapi bulit, nyaralást, stresszt, péemesszt előre!” – Fogyókúrás klub a művházban.
Lady Macbeth a cukrászdában.
Gekkó vagy Bálint? Ez itt a kérdés.
„Sokat éltem már, sok vacak kapcsolatban tört a szívem apró darabokra, sok ócska megcsalást láttam, de most valamit megértettem” – írta Both Gabi a könyv elolvasása után.
Ez egy novella. Az élet írta. Meg persze Szabó Borbála, aki Enyedi Ildikónak ajánlotta a novelláját.