Na, mindegy, ha már szóba került, muszáj elmondanom, mi történt a hétvégén.

Képzeld el, megint halál kínos helyzetbe hozott a kollégáim előtt. Céges rendezvény, pofavizit, csapatépítés, főzőverseny, ebéd, tombola, a szokásos. Éreztem, hogy nem kéne vinni a Jenőt, de megesett rajta a szívem, meg aztán senki sem jött szólóban, akinek van családja, ciki lett volna otthon hagyni.

Szóval mentünk a buliba, én meg a Jenő meg a gyerekek, képzelheted. Nem elég nekem a fiúkat rendeznem, még a Jenőt is pesztrálhattam szokás szerint.

Már reggel tiszta ideg voltam, képes lett volna eljönni egy szakadt pólóban, amiben igényes ember, szóval nem a Jenő, már aludni se, alszik. A farmerján meg ott díszelgett egy jó pár napos kávéfolt, az sem érdekelte. Mondom neki, te meg hogy nézel ki, Jenő? Erre azt válaszolja, miért, puccba kéne tán vágni magamat a főnökeid kedvéért?

Mert az persze eszébe sem jut, hogy netán miattam is kinézhetne néha úgy, mint egy férfi.

Aztán végül átöltözött abba, amit kikészítettem neki. De hallod, még az ingét is ki kellett vasalnom, mert olyan hülye ez, még vasalni se tud, mert anyuci erre se tanította meg, vasal majd rá az asszony, gondolta, de én megmondtam már az elején, hogy cseléd, na, az nem leszek, nem azért szereztem két diplomát meg még egy mérlegképest, hogy kiszolgáljak egy pasit odahaza.

Majd, ha eltart, majd, ha a Maldívra hurcol, mint a Fruzsinát a Béla, akkor esetleg.

Szóval ott tartottam, hogy gyorsan kivasaltam neki egy inget, hogy haladjunk, meg nézzen már ki valahogy, erre kimegy az autóhoz, és nekiáll olajat töltögetni! Hogy összekente-e? Persze hogy összekente!

Oké, nem az olajjal, hanem a hotdoggal a buliban, halál ciki volt, tiszta kecsöpös lett a hasa, ahogy visszacsapódott a nyakkendője. Nem értem, miért nem lehet erre jobban figyelni! És még neki állt feljebb, hogy minek erőltettem rá azt a kurva nyakkendőt, nincs is senkin, csak őrajta. Mintha ez olyan nagy baj lenne, hogy véletlenül úriembernek látszik. Illetve látszott, amíg le nem kecsöpözte magát.

Mindig ez van különben. Leeszi a gatyáját, az abroszt – anyám damasztabroszát persze – még jó, hogy a buliban nem volt terítő csak papírtányér meg műanyag evőeszköz, abban nagy kárt nem tudott tenni.

Mint egy gyerek, hallod! Nem elég nekem a fiúkat szemmel tartani, még arra is figyelnem kell állandóan, a Jenő meg mit csinál.

Hogy például nem iszik-e túl sokat.

Mindig túl sokat iszik.

Mondom neki, hogy elég lesz az az egy pohár, na, jó, maximum kettő, de nem. Mikor nem nézek oda egy pillanatig, már ott egy újabb sör a kezében. Azt hiszi, nem veszem észre, hogy kilöttyinti a felét a sörpad alá, hogy úgy nézzen ki, az új pohár az még a régi. Totál hülyének néz! Úgy viselkedik, mintha az anyja lennék, ő meg a sunyi kamasz fiam!

A cigi a másik. Nevetséges! Megbeszéltük, hogy nem gyújt rá. Megígérte! Aztán látom, hogy amíg állok sorba a büfében, oldalog kifelé, szökik a mobilvécék mögé bagózni a Kovács Petyával, tudod a Piri néni veje, nagy lókötő az is, adják a lovat egymás alá, cigiznek suttyomban, pedig a Petya szíves, nem kéne neki szívni a füstöt, de nem bírnak ezek uralkodni magukon, komolyan mondom, mint az állatok, édesem, mint az állatok!       

A Jenő se gondol bele, hogy ha vele valami történik, érted, akkor velünk meg mi lesz? Hol a felelősségérzet? Milyenek már ezek a mai férfiak!

A Jenő jön vissza, te, sompolyog, dörgölőzik, mint egy macska, és érzem persze a sör meg a bagó szagát, de tagad, keni az egészet a Petyára, hogy az füstölt, azt érzem, vele dumált.

Mintha nem ismerném húsz éve! Régen sem bírt a szemembe nézni, ha vaj volt a fején.

Miért nem lehet nekem, te, egy rendes emberem, akit nem kell nevelgetni, mert már felnőtt? Akinek nem kell mindig megmondani, hogy mit csináljon, mert észreveszi magától is a dolgokat, hogy például ki kéne vinni azt a kurva szemetet, vagy tele van a mosogató. De közben meg férfi is az istenfáját, akivel meg lehet jelenni valahol, érted, nem éget le!

A Jenő persze megint hozta a formáját, ült, mint aki megkukult mellettem, látszott, hogy halálra unja magát, hiába kérdezgette őt a Manyika – igen, a titkárságról a banya – csak duzzogott. El tudom képzelni, miket fog majd terjeszteni róla a Manyika a főnökségen, uram atyám!

Bezzeg az Ibolya után forgolódott, vele elcsevegett volna, gondolom, ha hagyom! De megmondtam neki kerek-perec, hogy azzal a nővel nekünk nincs dolgunk, punktum. Tudtad, hogy kevertek gimiben? De-de, azért bazsalyognak egymásra mindig, ha összefutnak. 

Dehogy vagyok féltékeny! Hogy néz már ki az Ibolya! Láttad te mostanában?

Visszatérve a Manyikára, vele viszont igazán lehetett volna rám való tekintettel kicsit kedvesebb a Jenő, nem igaz? Mibe került volna társalogni kicsit azzal a szipirtyóval, aki folyton az igazgató fenekében van! Nem halt volna bele igazán. De mit törődik ő az én szempontommal!?

Kicsit sem érdeklem már. Hazajön, leül a gép elé, fején a fülhallgató, se lát, se hall, csak akkor kerül elő, ha éhes. Sosem beszélget velem. Beszélek hozzá, hallgat. Legfeljebb dörmög valamit az orra alatt, hogy dolga van, aztán magára csukja az ajtót.

Szex?

Viccelsz?

Eszébe sem jut szerintem. De az is lehet, hogy gondjai vannak, érted! Lent. Hogyhogy mitől? Egy idióta a főnöke. Mondják, hogy a stressz, az csinál ilyeneket. Lehet, szólnom kéne neki, hogy váltson?     

Kurucz Adrienn