Az idő nem mindent gyógyít meg, sőt

Az inkontinencia (ami alatt a húgycsövön keresztüli akaratlan vizeletvesztést értjük) körülbelül 800.000 embert érint jelenleg Magyarországon, de hogy pontosan mennyit, azt nem lehet tudni. Sokan ugyanis szégyellik, ezért titkolják az állapotukat, ami hatalmas pszichés terhet jelent, és csak akkor fordulnak szakemberhez a panaszaikkal, ha már nem látnak más kiutat. 

A közgondolkodás az inkontinenciát hajlamos a nőkkel azonosítani, pedig a férfiak ugyanúgy érintettek lehetnek – főleg az idő előrehaladtával. 85 éves kor felett ugyanis már a népesség 30 százalékát érinti a probléma –, és ezért nemcsak a megereszkedett szövetek a ludasak, hanem a mentális hanyatlás is az okok között szerepel.

Mikortól sejthető, hogy nem fog magától megoldódni a dolog, és miért érdemes orvoshoz fordulni?

Férfiaknál intő jelek lehetnek az inkontinencia kialakulását illetően az alsó húgyúti tünetek, melyek két csoportra oszthatók: az egyik a vizelet tárolására, a másik az ürítésére vonatkozó panaszok. Érdemes szakemberhez fordulni, ha túlságosan sűrűn tapasztalja az ember, hogy ki kell mennie pisilni, amit esetenként akár heves kényszer is kísérhet – ekkor beszélünk túlműködő, avagy hiperaktív hólyagról. De az is előfordulhat, hogy már azelőtt elfolyik a vizelet, hogy az illető kiérne a mellékhelyiségre. 

Felmerül a kérdés, mit is takar pontosan a „túl sűrű” vizelési kényszer? A hivatalos, orvosi megfogalmazás szerint a napi nyolc pisilésnél több esetében érdemes szakemberhez fordulni, persze ez a szám csupán irányadó, hiszen nagyban függ a folyadékbevitel mennyiségétől és minőségétől is. Ennek tisztázására is jó az orvossal átbeszélt vizelési napló, amiből egyértelműen meg lehet határozni, túlműködő hólyagról beszélünk-e.

A legzavaróbb tünet hosszú távon a gyakori éjszakai vizeletürítés, hiszen így egyrészt nem tudja kialudni magát az ember, másrészt megnöveli a balesetek veszélyét is a sötétben botorkálás, ezért előfordulhat az inkontinenciával összefüggésbe hozható koponya- vagy combnyaktörés is.

De az is árulkodó jel lehet, ha nehezen indul meg a vizelet, akadozva, vagy csak gyengén ürül ki.

Paradox inkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha vizelet-elakadás miatt annyira túlfeszül a jól telt hólyag, hogy túlfolyik egy bizonyos mennyiség, amit a hólyag már nem tud tárolni.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy a prosztata megnagyobbodásának legfőbb tünete, hogy nehezebben megy a vizeletürítés, pedig a sűrű vizelési inger sokkal gyakrabban fordul elő, illetve zavaróbb is.

Van segítség!
Minden egy helyen a vizelettartási zavarokról: ez a videósorozat szakértők segítségével járja körül, miként előzhető meg, vagy kezelhető a vizelet-inkontinencia. Az akaratlan vizeletvesztés komplex megközelítésben, okokkal, kezelési lehetőségekkel, tippekkel: ITT! 

Háromfajta inkontinenciáról beszélünk

Az első a stressz (avagy terheléses) inkontinencia. Ennek egyébként a nevével ellentétben semmi köze nincs a stresszhez, inkább arról van szó, hogy hasüregi nyomás fokozódásakor lép fel, azaz tüsszentéskor, köhögéskor, nevetéskor, fizikai aktivitáskor történik akaratlan vizeletvesztés. Ez férfiaknál ritkább, és a problémáknak összesen tíz százalékát teszi ki, és jellemzően inkább a műtétek után jelenik meg, például amikor egy prosztatatumort távolítanak el, vagy ha a kismedence kap sugárkezelést. A műtéti technika fejlődésével párhuzamosan azonban szerencsére ezek a szövődmények egyre inkább kiküszöbölhetők.

A második az úgynevezett késztetéses inkontinencia, a férfiaknál ez fordul elő a legnagyobb arányban. Késztetéses inkontinenciáról akkor beszélhetünk, ha megjelenik egy erős vizelési inger, ám az illetőnek már nincs ideje kiérni a mosdóba, hanem még előtte elcseppen a vizelet, vagy rosszabb esetben kiürül az egész hólyag. Emögött állhat egyszerű húgyúti fertőzés is, de

az elhízás, cukorbetegség, netán a rossz életmódbeli szokások, mint a túlzott mértékű alkohol- vagy kávéfogyasztás, a dohányzás, illetve a nem megfelelő minőségű folyadékpótlás is sokat ronthat a helyzeten. 

A harmadik típusú pedig a terheléses és a késztetéses inkontinencia keveréke.

Mi történik az orvosnál?

A kivizsgálást a háziorvos is el tudja kezdeni, aki utána elküldi a beteget a megfelelő szakemberhez. Ott először az orvos alaposan kikérdezi a pácienst. Ennek a része lehet a vizelési napló átbeszélése, amelyet megelőzően három napig az összes folyadékfogyasztást fel kell jegyeznie a páciensnek egy táblázatba, a vizeletürítések pontos mennyiségével, az önkéntelen vizeletvesztés számával, arányaival és körülményeivel együtt. Ezután következik a vizsgálat maga, ahol laborban kielemzik a vizeletet, például hogy lássák, van-e benne fertőzésre, hólyagtumorra utaló jel. Majd jön a prosztata és a herék vizsgálata, és annak a felmérése, hogy ürítés után mennyi vizelet marad a hólyagban.

Kezelési lehetőségek

Amiben minden szakember egyetért: az inkontinencia kezelésének legjobb módja az intimtorna vagy medencefenék-torna, főképp a terheléses inkontinencia esetében. Az intimtornának az egyik nagy előnye a műtétes megoldással szemben az is, hogy garantáltan nem lesznek szövődményei. Ezt akár egyéni kezelés keretében egy kismedencei problémákra szakosodott fizioterápiás szakember segítségével is el lehet kezdeni. Ez a gyakorlatban egy-két alkalmas foglalkozást jelent, mely során a páciens elsajátíthatja a torna egyes lépéseit, amit onnantól már önállóan is el tud végezni. 

Ezzel együtt dr. Vecsei Anna mindenkit türelemre int: legalább három hónapra van szükség, amíg az izmok megérzik a fejlesztéssel járó változást, és ezáltal a javulás is érezhető lesz. A torna hatékonyságát biofeedback-módszerrel is lehet növelni, mely visszajelzést ad arról, hogy megfelelően végzi-e a gyakorlatokat az ember. Ezen kívül vannak elektrostimulációs módszerek is, melyet férfiak esetében a végbélen keresztül végeznek, a belső izmokat ingerléssel további munkára bírják. És létezik a probléma megoldására gyógyszeres lehetőség is, azonban a mellékhatások vagy a nagyobb költségek miatt ez sokaknál nem használható hosszú távon.  

Ne felejtsük el, a gyógymódnak – akár intimtornát, akár más megoldást választottunk – idő kell, hogy hasson, az átmeneti időszakban ezért fontos szerepet kapnak a nedvszívó betétek és a vizelet-elvezető eszközök.

Ez utóbbira példa a kondomurinál nevezetű termék, mely egy óvszerszerű zsákos katéterrel kiegészítve akár éjszakára is hathatós megoldást nyújthat.

Végezetül nagyon speciális esetekben van lehetőség a probléma műtéti rendezésére is, például művi záróizom beépítésével, hólyagba beadott botoxszal, illetve „pacemakerrel” is visszaadható a hólyag érzékelése. 

Az életmódváltás ezúttal is jó ötlet!

Nem szabad alábecsülni a rossz szokások elhagyásával járó pozitívumokat sem! Ha elhízás okozta a panaszokat, akár öt kilótól való megszabadulás is hozhat sikereket. Az is sokat segít, ha jóval kevesebb koffeintartalmú ital fogyaszt az illető, ha leszokik a dohányzásról, vagy ha rendszeres testmozgásba kezd. 

Sajnos sok betegre jellemző, hogy attól való félelmében, nehogy baleset érje, inkább szinte alig fogyaszt folyadékot. Ez azonban egyáltalán nem jó megoldás, hiszen a koncentrált vizelet sokkal inkább hajlamos ingerelni a hólyagot. A szakember tehát azt javasolja, igyunk bőségesen semleges pH-jú folyadékot, lehetőség szerint vizet. 

Az inkontinencia kezelése roppant fontos, hiszen a probléma a minőségi életben eltöltött évek számát akár nyolc évvel is csökkentheti, amellett anyagi terhet is jelent, illetve depresszióval, szociális izolációval is járhat, ha a beteg emiatt nem mer már emberek közé menni.

Megelőzésként az intimtorna a leghatékonyabb eszköz, a szakemberek azt javasolják, ha valaki prosztatatumor-eltávolító műtétre készül, már előtte érdemes elsajátítani a tornagyakorlatokat.

És hogy mit tehet az ember inkontinenciában érintettek társaként? A támogatáson és a türelmen kívül sokat segíthetünk azzal, ha megerősítjük a másikat abban, hogy minél hamarabb forduljon szakemberhez.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Liia Galimzianova

Fiala Borcsa