Gluténmentes, egészséges és olcsó tekercsalapok – recepttel

Az úgynevezett tuti módszer

Az úgy volt, hogy a múltkor elvittem a Böbe kutyát a szokásos éves orvosi vizsgálatára. Ám miután megkapta a veszettség elleni oltását, a doki hozzám fordult, és azt javasolta: egy kicsit csoffasszam le az ebet. „Nagyon aranyos a kis Böbike, látom, jó magaviseletű, és kedves is. De ha még sokáig szeretné élvezni a társaságát, akkor diétára kell fognia.” Majd végigmért engem is tetőtől talpig, és csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy bizony ő is milyen sokat fogyott az utóbbi időben, méghozzá úgy, hogy nem eszik kenyeret, hanem helyette tortillalapból készít magának szendvicset. Végül, búcsúzóul, még egyszer elismételte, hátha nem értettem volna a dolgot: ő tortillával fogyott le.

Így bandukoltunk hát haza a Böbivel a rendelőből: az eb vígan szedegette a lábacskáit, semmit sem sejtve a sötét, reménytelen jövőről, én pedig tűnődve lépkedtem utána. „Valóban fogyaszt a búzatortilla? Mondjuk, abban a mennyiségben, ahogy én eszem, valószínűleg nem” – rántottam meg a vállam, de a bogarat azért persze elültette a fülembe a Frissen Nekigirhesedett Jó Doktor.

A kamrámban – a gyerekek miatt, akik különösen rajonganak a spanyol eredetű alapanyagért – mindig akad egy-két csomag búzatortilla, úgyhogy én most inkább teszek a műfajba egy kis csavart, már csak a magam szórakoztatására is. Így esett, hogy készítettem vörös lencséből és quinoából is kerek és lapos szendvicsalapokat, és olyan jól sikerültek, hogy innentől fogva biztos rendszeresen fognak szerepelni az étkezőasztalomon.

Az meg már igazán csak hab a tortán, hogy mindkét verzió gluténmentes, illetve jóval olcsóbb is, mintha a bolti változatot venném meg.

Vöröslencse-tortilla

Összesen három összetevő kell hozzá, plusz egy lényeges dolog: türelem (utóbbi a quinoatortillára is igaz). 3 dl vörös lencsét beáztattam annyi vízbe, hogy két ujjnyira ellepje, és hogy könnyebben megpuhuljon, kevertem bele egy kiskanál szódabikarbónát (sütőpor is jó). Majd békén hagytam 4 órán keresztül. Igen, ez egy tervezős étel, ennyi hátránya van, nem lehet egy mozdulattal előrántani a kamrából. Akkor egy kiskanál sóval alaposan összeturmixoltam. Ha kell, lazíthatsz rajta egy kis vízzel, a lényeg, hogy palacsintatészta-sűrűségű legyen a végeredmény. Azt olvastam, hogy ha teszel a tésztába egy kiskanál almaecetet, a vörös lencse nem fog sokat veszíteni sütés közben a színéből. Én ezzel a praktikával most nem éltem, a tésztához ugyanis a végén kevertem egy evőkanál madras curryt, imádom az ízét és az illatát is, de azt is, ahogy vidám sárgára színezi az ételemet.

Olajjal vékonyan átkentem a palacsintasütőt, aztán belecsorgattam a tésztát. A felszínét érdemes kanállal elegyengetni, és nem körbeforgatni, mint a sima palacsintát, hogy ne törjön meg a tészta, ami, mivel nem lisztből van, másképp is viselkedik. 2-3 percet sütöttem az egyik oldalát, aztán átfordítottam a másikra még egy percre. Ha aggódsz, nehogy félbetörjön a tészta forgatás közben, alkalmazd a tányéros módszert: egy lapostányért ráteszel a palacsintasütő tetejére, arra ráfordítod a tortillát, majd visszacsúsztatod, hogy megsülhessen a másik oldala is. Ennyi lencséből kb. 6 lap készült.

A tölteléket részben idő híján nem cizelláltam agyon: jégsaláta, majonéz és halrudacska került bele.

Ennyi csellel pedig azt is elértem, hogy a gyerekem ne fogjon gyanút az egészségestekercs-alaptól.

Quinoatortilla

Ha már superfoodként van nyilvántartva, legyen akkor a tölteléke is az, gondoltam, így amíg a quinoamagok áztak (amikből egy bögrényit ugyanúgy felöntöttem vízzel, mint az imént a vörös lencsét, ezúttal szódabikrabóna nélkül), feltettem két dundi céklát főni. A quinoának is kellett vagy 3-4 óra, addig a cékla is megpuhult, plusz elkészítettem a kéksajtos reteklevélpestót: összeaprítottam 100 gramm kéksajtot, egy fél marék diót, egy fokhagymát, egy kevés olívaolajat, sót, és egy retek alaposan megmosott leveleit.

Tényleg alaposan át kell öblíteni, hogy ne maradjon homokos, rém kellemetlen, ha csikorog a krém a fogad alatt. Illetve csak akkor érdemes felhasználni zerowaste módra a leveleket, ha valóban szép frissek. Ha nem, helyettesítsd rucolával vagy bébispenóttal.

A quinoával ugyanaz az eljárás, mint a lencsével: olajozott serpenyőben kisütöd, tányérral átforgatod. És ugyanaz a titka, mint a palacsintának: elengedhetetlen hozzá egy jó, tapadásmentes serpenyő, illetve nem kell idő előtt piszkálni. Én legalábbis régen mindig eltürelmetlenkedtem a palacsintasütést, túl hamar át akartam forgatni, úgy viszont könnyen elszakadt, nem volt egyszerű megforgatni, és ráadásul még halottsápadt is lett a végeredmény. Ha hozzám hasonlóan te sem bírsz magaddal, akkor foglald le a kezedet addig is valamivel: szeleteld fel vékonyra a céklát és a retkeket.

Végül megkentem a pestóval a tortillákat, ráfektettem a céklát, majd a retket, feltekertem, beleharaptam. És láss csodát: szinte hallottam, hogyan kezdenek el azon nyomban leolvadni rólam a kilók!

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa