Ha óriási elismerésre vágysz: csapjál burritolakomát házi tortillából (recepttel)

–

Anyai szívemet sok tőrdöfés érte az elmúlt két évtizedben, 

a legnagyobb csapásokat azonban épp azon a területen szenvedtem el, ami számomra az egyik legfontosabb: a konyhában.

Az én (egyik) szeretetnyelvem az etetés, illetve az étellel való gondoskodás. Emellett kiemelt fontosságúnak tartom, hogy a gyerekeim és a vendégeim elé feltálalt fogások az én két kis kezemből kerüljenek ki. Azaz: igyekszem minimálisra csökkenteni a készételeket. Jó, kenyeret csak nagy ritkán állok neki sütni, és a téliszalámit is megveszem a boltban ahelyett, hogy nekiállnék disznót vágni a gangon, de a lényeget, azt hiszem, érted. 

Éppen ezért tört ripityára a szívem, amikor a kisfiammal annak idején a következő beszélgetést folytattuk le:

– Mucikám, kérsz pogácsát?

– Bolti vagy te csináltad? – kérdezte gyanakodva.

– Én csináltam – feleltem büszkén.

– Akkor nem kérek – vágta rá csípőből, amivel teljesen padlóra küldött.

Hogy rendkívül bizalmatlanul fordult konyhai ténykedéseim felé, egy másik, igen hasonló eset is jól példázza:

– Kisfiam, kérsz mandarint?

– Bolti vagy te csináltad?

Ilyen hangulatban telt az egész gyerekkora, én nagyon igyekeztem a kedvére tenni, ő viszont valamiért sokkal szívesebben részesítette előnyben az E-kkel felpumpált gyári termékeket.

Úgyhogy megértheted az eufóriámat, átérezheted, milyen hatalmas boldogság öntötte el az utód elismerésére oly régóta szomjazó szívemet, amikor a legutóbbi művemnél – házilag készítettem tortillalapot – azt méltóztatott mondani, hogy „ez sokkal jobb, mint a bolti”.

Nem kertelek, mennybe mentem e dicsérettől.

És egyúttal a fejemet ütöttem a falba (de hát van, aki nem tud sokáig boldog lenni): mi a frászért vertem el annyi pénzt a műízű, fényes felületű, gyári tortillára az elmúlt években?! Ez az az összetevő ugyanis, ami szinte mindig lapul a kamrámban, a gyerekek szeretik, és rendkívül változatosan meg lehet tölteni, így bármikor rittyenthető belőle egy gyors, de tartalmas ebéd. Nálunk két favorit van: a „gírosz”, amihez kisütöm a fűszeres csirkemellkockákat, és kerül bele még zöldség és valamilyen öntet, illetve az én nagy kedvencem: két lap közé tetemes mennyiségű reszelt cheddart és pár karika jalapeñót teszek, és egy serpenyőben összesütöm. De hogy én készítsem a lapot is… eddig ez nem jutott eszembe.

Mert egy marha vagyok.

De te ne legyél, mondom is a receptet, izibe, ami valóban olyan jó, hogy egy hét alatt háromszor lett visszatapsolva, utoljára húsvétvasárnap, amikor ez lett az ünnepi menü alapja. 

Házitortilla-recept (2 főre)

300 gramm lisztet összekevertem egy kiskanál sóval, két evőkanál olívaolajjal, majd ráöntöttem 1,6 deci forró vizet. Nem kell 100 fokosnak lennie, de legyen jó meleg. A tésztát összegyúrtam, majd folpackba csomagoltam, és félretettem fél órát pihenni. Akkor négybe vágtam, és lisztezett felületen olyan vékonyra nyújtottam, hogy áttetszett a tészta testén keresztül a szilikonlap mintája.

Aztán közepesen forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát megsütöttem pár perc alatt.

Ebből a mennyiségből, ha ügyes vagy, valóban jó széles tésztát lehet nyújtani (és nyugi, nem dől össze a világ, ha nem tökéletes kör sikerül belőle), ami azért is jó, mert sok mindent bele lehet csomagolni. Mondom, nálunk mi került bele a mexikói életérzésű húsvéti lakomán!

Belevalók

• Sárga rizs: úgy készül, mint a sima főtt rizs, de pirítás közben megszórom egy kevés kurkumával.

• Fűszeres fekete bab: megveheted konzerv formájában, vagy szárazbabként. Utóbbi esetben még beáztatás után is elég sokáig kell főzni. Amikor puhára főtt, olívaolajon összesütöm kis sóval, fokhagymával, római köménnyel, csilivel. Mennyei!

• Paradicsomsalsa: paradicsom felaprítva, avokádó, koriander (ha van, és szereted), lila hagyma, olívaolaj, só.

• Pulled pork, amihez egy kiló sertéscombot bekentem a következő keverékkel: két evőkanál sűrített paradicsom, egy kiskanál mustár, só, bors, római kömény, egy kiskanál kipattogtatott mustármag, koriandermag, csili ízlés szerint, majd olajon körbepirítottam. Akkor betettem egy mélyebb edénybe, nyakon öntöttem a maradék szósszal, és három deci sörrel, majd lefedve bement a 100 fokos sütőbe 12 órára. Amikor kész, két villával széthúzgáltam a hússzálakat, és lepirítottam 20 perc alatt a tetejét 200 fokon.

• És hogy a vegánok se maradjanak éhen, vegán pulled pork: fél kiló laskagombát szálakra tépkedtem, olajon lepirítottam sóval, borssal, garam masalával, római köménnyel, kurkumával, csilivel megszórva.

Ezt aztán mind betekertük a lapokba, és fél óra múlva olyan elégedetten pihegett mindenki a kanapén a jóllakott pocakját simogatva, hogy öröm volt nézni.

A képek a szerző tulajdonában vannak

Fiala Borcsa