–

Nem vagyok kimondottan édesszájú, úgyhogy desszert ritkán kerül nálunk az asztalra, de ha kerül is, az általában a kevésbé cukros kategóriából való. Talán ezért lett az egyik kedvencem az angol crumble műfaja, amibe szégyentelenül sok gyümölcsöt bele lehet gyömöszkélni (ezzel is spórolva a hozzáadott cukorral), ráadásul pofonegyszerű az elkészítése, de amit az ízén kívül a legjobban szeretek, az a szexi kinézete. Tudom, nem olyan fess megjelenésű, mint egy mousse torta, vagy olyan kecses, mint egy Pavlova, de az én szívemhez mégis sokkal közelebb áll az a sallangmentes szexepil, ahogy a vérvörös gyümölcsszósz lávaként keresztülbugyog az aranyszín morzsaszigeteken. 

Hagyományosan almából készítik ezt az angol származású édességet, ami a második világháború idején vált igen népszerűvé, amikor a szűkös élelmiszer-fejadagokhoz kellett igazítani a menüsort. Jóval egyszerűbb és olcsóbb volt ugyanis összedobni az alj nélküli morzsasütit, mint elkészíteni a jóval több vajat és tojást is igénylő „igazi” almás pitét. 

Lássunk is hozzá a morzsázáshoz! A recept két viszonylag egyszerűbb lépésből áll: az első a gyümölcskompót elkészítése, a másik pedig a tésztafödő összegyúrása. 

Mivel ezúttal bogyós gyümölcsből dolgoztam, még a hámozással, vagdosással sem kellett vacakolnom: egy lábasba beleszórtam 200 gramm áfonyát, 300 gramm kicsumázott epret, egy kiskanál vaníliát, egy deci vizet és három púpos evőkanál datolyaport. Utóbbit használtam cukor helyett, de ha nem kapsz porított változatban, az is remek megoldás, ha pár szem mag nélküli datolyát vagy egy marék mazsolát bedobsz aprítógépbe, és azt kevered a gyümölcsökhöz édesítés gyanánt. Az aszalt gyümölcsök mindkét formája arra is jó, hogy kicsit sűrítse a pár perc alatt összerottyanó szószt. Én azért a biztonság kedvéért hat-nyolc perc főzés után a szószt egy picit sűrítettem még egy kiskanálnyi, fél deci vízben elkevert kukoricakeményítővel, amivel épp csak egyszer felforralom, mielőtt elzárom alatta a gázt. 

Amíg a gyümölcsünk rotyog, jöhet a morzsa összegyúrása. Ezt ezúttal – az egyszerűség és az egészség oltárán áldozva – nagyobb arányban teljes kiőrlésű lisztből készült kekszekből csináltam, amik hozzáadott cukrot nem, csak természetesen előforduló cukrot tartalmaznak, illetve édesítőszerrel készülnek. Mivel ezek a kekszek gazdagok rostban, így a felszívódásuk is lassabb, azaz jó eséllyel nem fog a szemed kopogni az éhségtől fél órával étkezés után.

150 gramm kekszet aprítógépben morzsává őröltem, majd mellé dobtam 60 gramm puha vajat és egy marék kesudiót (a ropogósság végett). 

A gyümölcsös keveréket egy jénai edény aljára simítottam (nem szabad teljesen a tetejéig tölteni, ha nem akarsz sütőt pucolni, hiszen ahogy sül, közben forr is, és olykor-olykor kibugyog), majd a tetejére szórtam a kekszes-vajas morzsalékot. Nem kell hogy hézag nélkül lefedje a gyümölcsös szószt, ha szigeteket alkot a morzsa, akkor réseken keresztül fel tud törni színes lávaként az eper, ami elég vonzó látvány. 180 fokosra előmelegített sütőbe dugtam 15 percre.

Nem csak almából vagy bogyós gyümölcsökből készítheted, nagyon jól passzol ebbe az ételbe a rebarbara (aminek épp most van szezonja), de a körte, barack sem utolsó megoldás, vagy vegyítheted mindazt, amit a piacon találsz. Alkosd meg a saját ízlésvilágú morzsasütidet!

Hagyományosan még melegen lehet mellé fagylaltot (vagy ha megmaradsz az egészségtudatos úton, akkor kompromisszumos megoldásként fagyasztott gyümölcsös joghurtot) enni, amikor még forró, hadd olvadjanak össze a rétegek, illetve szoktak még mellé vaníliasodót kínálni, de szerintem egy gazdag gyümölcsalapú crumble nem igényel feltétlenül társaságot, abszolút megáll a lábán – abban a pár percben, míg el nem fogy.

Fiala Borcsa