„Féltem, hogy nem hisznek nekem, és attól, hogy mi derül ki” – Olvasói történet

–

Az egész úgy kezdődött, nagyjából tizenhat évvel ezelőtt, hogy barátokkal bementünk egy szórakozóhelyre

Tizennyolc éves voltam. Ittam alkoholt, de nem voltam részeg. Tudom, milyen az, amikor valaki elkezd lerészegedni. Ez nem ilyen volt. Egy ponton hirtelen teljes blackout következett: nem volt átmenet, nem volt lassú részegedés, egyszerűen megszakadt az este. Az alkoholos blackout általában fokozatos, míg bizonyos drogoknál az átmenet hirtelen, észrevétlen, és teljes amnéziával járhat. Pont ez történt: az emlékezet és az irányítás teljesen eltűnt, órákra.

Az éjszakából egyetlen rövid képkocka maradt: ahogy a Lánchídon, a korláton kívül állok, a víz felett, és két kézzel kapaszkodva hajlok kifelé, arccal előre a Duna felé. Egy férfi volt mellettem, akit ismertem.

Arra nem emlékszem, hogyan másztam ki, és arra sem, hogyan kerültem vissza.

Utólag tudtam meg, hogy bizonyos szereknél előfordul, hogy a tudat teljesen kikapcsol, de életveszélyes helyzetben egy pillanatra visszakapcsol, mintha készítene egy „túlélési pillanatképet”, majd újra eltűnik. Ezért maradhat meg egyetlen kép akkor is, ha előtte és utána semmi sincs.

A következő emlékem reggelről van

Egy ágyban ébredtem ugyanazzal a férfival, és a látványától szó szerint sokkot kaptam. Semmilyen szinten nem vonzódtam hozzá, és soha nem léptem volna intim kapcsolatba vele. A gondolat, hogy bármi történhetett köztünk, megrázott. Nem tudtam, volt-e szexuális aktus, de volt egy elég erős érzésem, hogy igen. Rettenetesen szégyelltem magam, teljesen lefagytam, és nem tudtam beszélni róla. Valahogy hazamentem, és nem értettem, miért nincs semmilyen emlékem arról, ami történt.

Utólag azt is látom, hogy a szégyen és a lefagyás tulajdonképpen védekezés volt. Sokaknál bizonyos szerek nemcsak kontrollvesztést okoznak, hanem teljes amnéziát is, és pont ezért gyakran használják őket szexuális visszaélésekhez.

Később párszor voltam egy helyen ezzel a férfival, és mindig szörnyű érzés fogott el

Folyamatosan ott volt bennem a kérdés: mi van, ha ő tett valamit az italomba, mert tudta, hogy amúgy soha nem kerültem volna vele ilyen helyzetbe? Szégyen, félelem és undor volt bennem vele kapcsolatban. De a mérhetetlen harag is jelen van. Nemcsak azért, mert elképzelhető, hogy azon az éjszakán valaki átlépte a testem határait, hanem azért is, mert ugyanazon az éjszakán akár meg is halhattam volna. És nem gondolom, hogy ez egyedi eset lenne.  

Ma viszont már azt is látom, hogy ezekről a dolgokról akkoriban is beszéltünk, csak valahogy mindig úgy gondoltam, hogy ez másokkal történik meg, nem velem. Rendőrségre sem mentem, bár megfordult a fejemben.

Egyszerűen féltem az egésztől: attól, hogy nem hisznek nekem, attól, hogy mi derül ki, és attól is, hogy szembesülnöm kell ezzel a férfival.

Sokkal könnyebb volt akkor azt mondani magamnak, hogy ez az egész nem történt meg, és jó mélyre eltemetni magamban. Elképzelhető, hogy nem történt semmi intim azon az éjszakán, annak ellenére, hogy minden porcikám azt mondja, hogy igen.

De az tény, hogy az egész éjszaka eltűnt az emlékeimből, és az egyetlen megmaradt pillanat az, amikor a híd korlátján kívül állok, a víz felett.

WMN szerkesztőség