Elviselhetetlen hőség, talajtüzek és megbénult közlekedés Angliában – A klímakatasztrófa már itt van

–

Tegnap késő este – egy vacsorára elfogyasztott jégkrém után és egy rövidke, bizonytalan esőt követően – kinyitottam a hálószobában az ablakot. Ekkor már – a közel 40 fokos napi csúcsot követően – csak 27 fok volt, 68 százalékos páratartalommal. A kutya elkeseredetten nézett rám, majd az ágyról a padlóra helyezte át magát, azzal a soványka reménnyel, hogy ott talán elviselhetőbb lesz a hőség. A megszokott napi négy-öt rövid sétája helyett az utóbbi napokban mindössze kétszer mehetett ki, hogy elvégezze a dolgát: kora reggel és estefelé, ugyanis az aszfalt a déli órákban akár 50-60 fokosra is felmelegedett.

Az eddigi néhány napos, kellemesen meleg nyár helyett…

A többnyire zárkózott, szociálisan kissé frusztrált angolok az időjárásra való panaszkodást egyfajta kommunikációs csatornaként használják. Úgy lehet más emberekkel látszólag beszélgetést folytatni, hogy közben valójában semmi érdemlegeset nem kell mondani. Elbújhatnak a téma mögé, és nem kell semmit feltárniuk önmagukból. Csakhogy ezek a beszélgetések eddig többnyire az esőt, és a hűvös-nyálkás időt járták körül. 

Az utóbbi napokban-hetekben azonban megváltozott a beszélgetések iránya: most mindenki az elviselhetetlen hőségre panaszkodik. 

Ebben az országban általában – mindent összeadva – tíz nap-két hét a nyár (nem egyhuzamban). Ez alatt maximum 30 fokos hőmérsékletet kell értenünk, de 25 foktól felfelé már abszolút kánikuláról beszélhetünk – a britek terminológiája szerint. Illik ehhez hozzátennem, hogy óceáni éghajlata miatt Angliában a huszonfokokat sokkal melegebbnek érezzük, mint odahaza, mert nagyon magas a páratartalom. (Vagy Angliához edződött, hüllővé vált szervezetem már elszokott a nagy melegtől.)  Ilyenkor országszerte látványosan elszaporodnak a kerti sütögetések, és a britek felvásárolják az országban található összes kismedencét, szobaventilátort, majd élvezik az oly ritka kincset: a napsütést.

Idén azonban mintha kevésbé örülnénk a napfénynek. Ugyanis az országot is elérte az a kínzó hőséghullám, ami egész Nyugat-Európát sokkolja.

Lassan tíz éve élek ebben a szép országban, de bizton állíthatom, hogy ilyen időjárást még nem tapasztaltam. A vibrálóan zöld országban nagy területen kiégett a fű, a zöld helyett fakósárgára váltottak a mezők.

Extrém hőség – vészhelyzet, közlekedési káosz

A tartósan extrém meleg időjárás miatt folyamatos veszélyhelyzetet kezel az ország – több fronton is. A tömegközlekedést több országrészben megbénították a megolvadt vasúti sínek, a közutakon pedig a hullámzó beton. 

Suffolk megyében 62 Celsius fokot mértek egy sínpályán, míg a 41-es autópálya aszfaltja Cambridge közelében úgy meghajlott, hogy – a rendőrség fogalmazása szerint – gördeszkapályára hasonlított. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy akár évtizedekbe is telhet, mire a vasúti hálózatot korszerűsíteni tudják, hogy bírják az új, extrém időjárási kondíciókat.

Már a hőhullám betörése előtt figyelmeztették az utazóközönséget, hogy ha tehetik, otthonról dolgozzanak, mert a közlekedésben káosz alakulhat ki. Az idén nyáron, a földi kiszolgáló személyzet hiánya miatt amúgy is kaotikus repülési helyzetet tovább rombolta az extrém hőség.

Hétfőn a Lutonon minden járatot töröltek, miután megolvadt a kifutópálya, kedden pedig Heathrow-n 40 fok fölötti hőmérsékletet mértek.

A perzselő hőség országszerte tarlótüzeket okozott, a tűzoltóság extrém terhelés alatt dolgozik, folyamatosan kapják a riasztásokat. Az elmúlt napokban több park és lakóház is lángra kapott. Tegnap – úton az irodából hazafelé – láttam, hogy az autópálya ellenkező oldalán teljesen beállt a forgalom, ugyanis a pálya közvetlen közelében kapott lángra a mező. Masszív, szürke füstfelleg lepte be a környéket, ami megbénította a forgalmat. 

Hűsölés – mindenáron 

Országszerte hőségszünetet rendeltek el az iskolákban, és a legtöbb munkahely lehetővé tette, hogy otthonról dolgozzanak a munkatársai – ezzel megspórolva a forróságban való utazást. Személy szerint a héten én inkább az irodába jártam hűsölni, ott ugyanis sokkal kellemesebb a légkondi kínálta hőmérséklet, mint a lakásomban. Angliában a legtöbb otthonban ugyanis nincs légkondi – minek is lenne, eddig soha nem volt rá igazi szükség. Épp ezért

országszerte sokan plázákban, múzeumokban kerestek menedéket a már-már elviselhetetlen meleg elől.

A megnövekedett vízfogyasztás miatt egyes megyékben korlátozni kényszerültek a vízhasználatot. Egy szolgáltató arra kérte Harlow-ban és a Bishop Stratfordban lakó ügyfeleit, hogy csak ivásra, főzésre és mosásra használják a vizet, de kerüljék a mosógépek, mosogatógépek és kerti locsolók használatát. Kentben két falu, Challock és Molash szombat óta teljesen víz nélkül maradt, a megnövekedett vízhasználat és egy áramkimaradás következtében.

A városokban, metróaluljárókban vizet osztogatnak, és folyamatos a figyelmeztetés, hogy legyen mindenkinél folyadék. De nem csak a metrókban, a közutakon is ezt az üzenetet írták ki a digitális információs táblákra: „Extrém időjárási körülmények, tervezd meg az utazásod, és legyen nálad folyadék”.

Sokan természetesen a vízpartra menekülnének. Mivel Angliában sokkal kevesebb a kültéri úszómedence és strand, mint otthon (hiszen eddigi történelme során viszonylag csekély szüksége volt efféle bohém dolgokra), így a szabad vizek felé vették az irányt. Sajnos emiatt az utóbbi napokban egymást érték a fulladásos balesetek.

A lista hosszú, és folyamatosan növekszik. A hőség az élet minden területére hat.

A riasztó ebben az, hogy a brit időjárási szolgálat, a Met Office egyértelműen jelezte, az Angliában tapasztalt extrém időjárási kondíciók mögött az emberek által fokozott klímaváltozás áll, és vélhetően az idei nyarat több, hasonlóan extrém forró időszak követi majd. 

A brit klímaszakértők a hőhullámot az „életet és megélhetést a következő legalább 30 évben fenyegető kockázatok növekedésének jeleként” értelmezték.

Nem véletlen, hogy az ENSZ vezetője, António Guterres videóüzenetben hétfőn arra figyelmeztetett, hogy az emberiség fele veszélyzónában van. Az angliai extrém hőség egy látványos vészjelzés arra, hogy a klímaválság már nem a jövő, hanem a jelen.

Kégl Ági

Kiemelt kép: Getty Images/ Christopher Furlong