wmn - bonduelle

Sokan vannak, akik leginkább a nyári piac zöldség- és gyümölcskínálatért rajonganak a leginkább, én azonban sokkal inkább szeretem az őszi felhozatalt, már csak a színei miatt is. A kofák pultjai épp olyanok, mint az ablakomból látható hegyoldal: piros, sárga, sötétzöld, lila és barnás színekben pompázik minden. Nem is nagyon tudok ellenállni a kísértésnek, amikor megjelennek a hatalmas, narancssárga sütőtökök a boltokban. Csak egy bajom van vele: a gyerekek kizárólag frissen a sütőből szeretik megenni, akkor sem sokat. Én viszont értelemszerűen képtelen vagyok befalatozni a maradék másfél kilót, úgyhogy mindenféle kreatív megoldásokkal próbálok előhozakodni (úgy is mint sütőtökös feketelencse-saláta, meg sütőtökös rizottó), több-kevesebb sikerrel. Az eredmény gyakran nem több, mint újabb és újabb maradékok, sütőtök színezettel. Amit persze termelhetek be megint én, mert a gyerekek átlátnak a szitán.

Ilyenkor, amikor egyre laposabban süt a nap, a reggeli fények már olyanok a ködfátyoltól, mintha ráhúztak volna valami szexi Insta-filtert, szívesen visszabújok a nyári kánikula alatt gyakran mellőzött konyhámba, hogy almás pitét, körtés sajttortát vagy mézes-fahéjas sütőtököt süssek. Egy-egy nehezebb nap után megnyugtat a főzés kreatív, mégis egyszerű tevékenysége, percek alatt ki tudok kapcsolni, miközben a lakásomat elöntik a fűszeres illatok.

A legfrissebb hóbortom pedig a leves lett.

Mindenki előtt meglengetem a kalapom, aki kibírja, hogy hat után már ne tömje meg mindenfélével a bendőjét estefelé. Nekem ilyenkor nem is a gyomromnak van a legnagyobb szüksége egy kis dédelgetésre, hanem a lelkemnek, ami az eredmény szempontjából persze édesmindegy:

ha reggel még aszketikus fegyelemmel ellen is tudok állni a kísértésnek és a csábításnak, estefelé már olyan buzgón nyitogatom a hűtőajtót, és lopkodok falatkákat a gyerekek (és a kutya) tányérjáról, mintha nem lenne holnap. Kompromisszumos megoldásként így lett az esti farkasétvágy zseniális megoldása egy-egy forró, fűszeres leves. Nem annyira kalóriadús, mint, mondjuk, egy fél disznó, cserébe tele van rosttal, és ha ügyes és kreatív vagy, akkor temérdek ízzel is.

Így született meg a leves utáni vágyam és a kisebb mennyiségű sütőtök felhasználási praktikák csodás fúziójából a thai sütőtökös-rákos leves. Ha fagyasztott verzióból vagy már alapból megsütött maradék tökből készíted, akkor valóban csak pár pillanat, és már meg is merítheted a kanaladat az illatozó, lélekmelengető fogásban, ami egy komplett vacsoraszámba megy… meg a szádba, mert tényleg istenien finom.

Négy főre egy negyed kiló rákot számoltam. A szürke színű, megtisztított, felengedett rákokat olívaolajon pár perc alatt rózsaszínre pirítottam mindkét oldalon, majd kiszedtem, félretettem. (Lehet kapni olyat, ami már eleve rózsaszín, az azt jelenti, hogy előre van főzve. Sebaj, pirítsd csak meg szépen mindkét oldalát.) A lábosban a visszamaradt olajon megpirítottam egy felaprított hagymát, két gerezd fokhagymát és egy hüvelykujjnyi megtisztított, lereszelt gyömbérgyökeret, majd rádobtam a felkockázott sütőtököt. Én ezúttal a fagyasztott verziót használtam, de ugyanilyen jó a sima, nyers verzió, csak azt tovább kell főzni… meg kissé macerásabb a megpucolása.

Mikor minden szépen megpirult, felöntöttem két bögrényi csirkealaplével és egy doboz kókusztejjel. Sóztam, ráment még két evőkanál halszósz, két lime leve, csilipaprika (ízlés szerint), negyed óra alatt összerotyogtattam (ha nem mirelit a tököd, akkor ez több idő lesz!), majd egy botmixerrel pürésítettem. Ekkor beledobtam egy csíkokra vágott kaliforniai paprikát és egy csokor felszeletelt újhagymát, de ezekkel már csak egy percig főztem, mert szeretem, ha roppanósak maradnak a zöldségek.

Tányérba szedtem elosztva a rákokat, tettem mellé egy szűk marék babcsírát, felaprított petrezselymet (mert sajnos koriandert nem kaptam), majd rámertem a forró, illatos levest. 

Sajnos ezúttal thai bazsalikomból, és szép, érett ananászból is kifogyott a kedvenc boltosom, de ha te szerencsésebb vagy, akkor hajrá, ezek is mehetnek ebbe a laktató levesbe, ami testedet-lelkedet megmelengeti. Arra pedig szerintem ilyenkor, arccal a szürke, nyálkásan jeges tél felé, egyre nagyobb szükségünk lesz. 

Fiala Borcsa