Soha nem voltunk még ennyire magányosak – de megoldás-e erre, ha chatbotokkal esünk szerelembe?

–

Tudjátok, mi történt, amikor a Soulmate, az előbb említett alkalmazások egyike mögött álló cég tavaly szeptemberben hirtelen leállította működését? Egy hetet adtak a felhasználóiknak – ez nagyjából néhány ezer aktív fiók volt akkor –, hogy elbúcsúzzanak a mesterségesintelligencia-alapú partnerüktől.

Ezt követően a Redditen a Soulmate felhasználói külön fórumot nyitottak, de voltak olyanok is, akik Zoom-csoportot hoztak létre, hogy megosszák a gyászukat, és támogatást találjanak. Az egyik felhasználónak – aki egyébként elmondása szerint házas – még azt is sikerült elérnie, hogy egy másik alkalmazásban újraalkossa az MI-barátnőjét.

De vajon valóban képesek csökkenteni a magányt a mesterséges intelligencia által létrehozott partnerek?

A WHO a magányt globális egészségügyi fenyegetésnek nyilvánította

Bár friss statisztikák, például a Cigna Group 2022-es jelentése szerint a nők magányosabbak, mint a férfiak – előbbiek 59 százaléka, utóbbiak 57 százaléka érzi magát egyedül –, a különbség elenyésző. A magány nagymértékben áthatja az életünket nemtől, életkortól és a kulturális háttértől függetlenül emberek millióit érinti szerte a világon.

A WHO jelentése, amely a magányt globális fenyegetésnek nyilvánította, azt is megállapította, hogy ez ugyanolyan káros az emberek egészségére, mint – kapaszkodjatok meg! – a napi 15 szál cigaretta elszívása.

A mesterséges intelligencia által működtetett társak megjelenése – akik képesek „megérteni” a felhasználók érzelmeit, és emberhez hasonló beszélgetést folytatni – pedig felhasználható lenne a magány mértékének csökkentésére. Azonban hatására az emberi kapcsolatok még ritkábbá válhatnak – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az MI világa még mindig ismeretlenül terület, és nem tudjuk, milyen hosszú távú hatása van annak, ha valaki ilyen jellegű digitális „kapcsolatokba” bocsátkozik, ahogy azt sem, hogy a felhasználók ezáltal jobban vagy kevésbé lesznek-e elszigetelve.

A mesterséges intelligencia körüli felhajtás és izgalom közepette azonban sokan még csak fel sem teszik ezeket a kérdéseket.

A közelmúltban készültek olyan kutatások, amelyek adnak némi támpontot

A technológia és a pszichológia területén dolgozó ausztrál kutatók egy csoportja nagyjából négyszáz embert kérdezett meg az MI-chatbotok használatával, valamint a társas kapcsolatokkal és támogatással kapcsolatos tapasztalataikról. Azt találták, hogy a mesterséges intelligencia valóban képes az emberekhez hasonló társas támogatás érzését nyújtani, és hogy ez a támogatás összességében pozitív hatással lehet a jóllétre.

Van viszont a dolognak egy másik oldala. Az eredmények szerint az embertársaktól érkező szociális támogatás az, ami – nem meglepő módon – a leginkább hozzájárul a magány csökkenésének mértékéhez.

Más szóval, bár egy MI-chatbot segíthet abban, hogy úgy érezzük, kapcsolatban állunk és támogatnak minket, nem tekinthető az emberi kapcsolatok helyettesítőjének, és nem jelenthet gyógyírt a magányra. És – ahogy a kutatók rámutatnak –, a személyes barátságok robotbarátságokkal való teljes helyettesítése valójában még erősebb magányossághoz vezethet.

Ez a megállapítás összhangban van a technológia – például a játékok, a közösségi média és az internet – használatával kapcsolatos korábbi kutatásokkal, amelyek rámutattak, hogy bár bizonyos körülmények között ezek enyhítik a magányosság érzését, ugyanakkor nagyobb szociális szorongáshoz és magányhoz is vezethetnek.

Mégis van még néhány szempont, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni

A MI-alapú partnerek térnyerésének hatására egyre többen aggódnak a digitális kapcsolatok természete miatt is, különösen, ha figyelembe vesszük a mesterséges intelligencia elnőiesedését (amiről ITT írtam korábban) és azt a tényt, hogy elsősorban férfiak vesznek részt benne – egyes becslések szerint a Replika felhasználói bázisának mintegy 70 százaléka férfi.

És egyre inkább úgy tűnik, hogy több alkalmazás használja ki ezt a trendet.

Az Eva AI, egy másik népszerű chatbot azt ígéri, hogy „úgy irányíthatod, ahogyan csak akarod”. A Replika reklámja is erősen táplálkozik abból az elképzelésből, hogy a mesterséges intelligenciával rendelkező társad – amelyet szinte mindig vonzó fiatal lányként mutatnak be – bármit megtesz, amit csak akarsz.

Ráadásul be lehet őket tanítani arra, hogy meghatározott módon viselkedjenek – az interakciók fel- és leszavazásával, valamint a felszólítások használatával –, és még passzívabbá, kellemesebbé és engedelmesebbé váljanak: íme, a stepfordi feleségek digitális változata.

A Guardiannek adott interjújában Tara Hunter, a Full Stop Australia családon belüli erőszakkal foglalkozó jótékonysági szervezet vezérigazgatója aggodalmát fejezte ki az ilyen „alárendelt” chatrobotok térnyerése miatt: 

„Ijesztő tendencia, ha megalkothatunk egy tökéletes partnert, aki irányítható, és aki minden igényünket kielégíti. Régóta tudjuk, hogy a nemi alapú erőszak mozgatórugói azok a mélyen gyökerező kulturális hiedelmek, miszerint a férfiak irányíthatják a nőket. És ez igencsak problematikus”.

Készült már korábban olyan pszichológiai tanulmány, amely a női chatbotokkal foglalkozott, és többek között azt is megállapította, hogy

a botok passzivitása megerősíti a nőgyűlölő és bántalmazó reakciókat – ami tovább erősíti a felhasználókban, hogy ez a viselkedés elfogadható, sőt átültethető a valós életbeli kapcsolatokba és más személyes interakciókba.

A mesterséges intelligencia segíthet, de megoldást nem jelent

Ha a mesterséges intelligenciával és a magánnyal kapcsolatos kezdeti kutatások helytállóak, és az MI-vel való interakció segíthet, de nem enyhíti a magány érzését – különösen, ha eközben egyre inkább lemondunk az emberi kapcsolatokról –, akkor minél többen fordulnak ehhez az új vigaszforráshoz, annál inkább elidegenedhetünk társadalomként. Emellett ez a megoldás nem jelent gyógyírt a magányosság kiváltó okaira. 

Nem csak azért vagyunk egyre magányosabbak, mert az emberek között egyre kevesebb a kapcsolat. Vagy azért, mert a világjárvány miatt kénytelenek vagyunk otthon maradni. Ez a közösségi értékek eróziójának, és a növekvő gazdasági egyenlőtlenségeknek is köszönhető – sokan egyszerűen a túlélésre koncentrálnak, és nem marad idejük, energiájuk szocializálódni.

Azonban nem ragaszthatunk minderre egy technológiai sebtapaszt, és nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne.

Ha viszont tudatosan alkalmazzuk az elérhető eszközöket, a mesterséges intelligenciát továbbra is fel tudnánk használni arra, hogy kitöltsük a társadalmi életünkben lévő hiányosságokat. Különösen hasznos lehet például az idősebb emberek számára, akik a világ népességének egyre nagyobb részét teszik ki.

A The Greater Good Science Center kutatói például egy olyan mesterségesintelligencia-alapú botot fejlesztettek ki, amely arra ösztönzi az embereket, hogy több és jobb ember-ember közötti interakciót keressenek. Ők is tesztelték már az ötletet, és azt találták, hogy az azt használó emberek kedvesebbek, alázatosabbak és jobban megbecsülik a kapcsolataikat.

Bár a mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a társadalmi interakciókat, megvan a lehetősége, hogy jobbá tegye azokat.

Ahogy a technológia egyre jobban képes utánozni az emberi beszélgetéseket és érzelmeket, elkerülhetetlennek tűnik, hogy az MI-partnerek még nagyobb szerepet játsszanak az emberi kapcsolatainkban – a Soulmate hirtelen bezárására adott reakciókból ítélve már most is elég kifinomult ahhoz, hogy az emberek érzelmileg kötődjenek digitális partnereikhez. 

És ezzel nincs is semmi baj, amíg tisztában vagyunk az ember és az MI közötti interakciók minden lehetséges kockázatával és hiányosságával – és nem feledkezünk meg arról, hogy bár egy chatbot foghatja a kezünket a nehéz időkben, végső soron nem tud megküzdeni helyettünk a magánnyal.

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Replika

Mózes Zsófi