Boldogtalan születésnap

Felcsendül Halász Judit ikonikus dala, az asztalon egy kislány épp a születésnapi tortáján igyekszik elfújni a kilencet formázó gyertyát. Csak úgy sugárzik a boldogságtól, hiszen ünnep ez a nap. Ám ahogy telnek az évek, és ezzel párhuzamosan növekszik a szám a tortán, úgy lesz egyre komorabb a kép, és egyre kedveszegettebb a születésnapos.

Nem csoda, hiszen tudja: abban a percben, hogy betöltötte a 18. életévét, nagy valószínűséggel kíméletlenül kiteszik onnan, ahol addig lakott.

A Világszép Alapítvány kampányfilmjében erre hívja fel a figyelmet: az állam sok esetben totálisan magukra hagyja a gondozottjait, akiknek rendkívül szűk mezsgyén kell lavírozniuk a túlélésért, rögtön a születésnapjuk másnapján. Nem véletlen, hogy az 50 év alatti hajléktalanok közel harmada korábban állami gondozott volt – sőt, ahogy Marton Krisztával, a Világszép Alapítvány vezetőjével és Tarcsa Tímeával, az Alapítvány mentorprogramjának vezetőjével, gyermekvédelmi szakemberrel beszélgetek, valójában azon csodálkozom, hogy ebből a sokszorosan nehezített (hogy ne mondjam: ellehetetlenített) helyzetből bárki is talpra tud állni.

„Abban a percben, hogy egy állami gondozott gyerek betölti a 18. életévét, megszűnik az otthoni ellátásra való joga. Ha kedden van a születésnapja, függetlenül attól, hogy, mondjuk, épp érettségire készül, dolgozik, vagy sikerült-e összegyűjteni egy albérletre valót, szerda reggeltől már nem jogosult gyerekotthonban lakni”

– magyarázza Kriszta. 

Az utógondozás fonák helyzete 

Létezik ugyan az utógondozás intézménye, ám ezzel a gyakorlatban több probléma is van.

Először is, ez nagyon hasonló ahhoz, ahol addig élt a gyerek. A végtelenségig túlfeszített rendszerben azonban itt már végképp nem jut elég felügyelet, figyelem a fiataloknak. 

Ebben is romlás tapasztalható az elmúlt években. A Menhely Alapítvány kutatásából világosan látszik, hogy bár a hajléktalanságban élő embereknek „csak” 20 százaléka jön gyerekotthonból, ez az 50 feletti hajléktalanok esetében 11 százalék, míg a 20 év alattiaknál több mint 50 – a helyzet tehát a „családbarát kormány” vezetése alatt egyre romlik.

Utógondozás 21 éves korig jár a fiatalnak, ha van bejelentett munkaviszonya, 23 éves korig, ha nappali tagozatos tanuló, és 30 éves koráig, ha egyetemista. Azonban ez csak papíron ilyen egyszerű. „Először is jóval több a gyerek, mint amennyi férőhely van” – mondja Marton Kriszta. „Eleve többezer olyan gyerek van, aki helyhiány miatt nem jut be gyerekotthonba. Ezzel persze az utógondozási kapacitások is csökkennek. Az se garantált, hogy ugyanazon a helyen tud maradni, ahol addig élt, tehát

abszolút benne van a pakliban, hogy egy vidéki utógondozóba kerülne, függetlenül attól, hogy teljesen másutt van az iskolája, a munkahelye, a családja, a barátai.”

Részben e körülmények miatt ezt a lehetőséget nagyon kevesen szeretnék igénybe venni. „18 éves korukig laktak egy intézményben, ami folyamatosan traumatizálta őket, és ahonnan emiatt állandóan el akartak szökni. A statisztikák szerint minden hatodik gyerek évente legalább egyszer megpróbál elszökni az otthonból. Tehát már alig várják, hogy elkerülhessenek onnan, úgy gondolják, annál minden csak jobb lehet. Az utógondozó jellegében nem nagyon különbözik az otthontól, ott sincs biztonság, ráadásul csupa olyan emberrel vannak körülvéve, akik még rosszabb állapotban vannak, tehát onnan még kisebb az esélye annak, hogy bárki is össze tudja szedni magát, és boldogulni tudjon.” 

A rendszer, ami trükközésre tanít

 

Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!

Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!

Szükségünk van a támogatásodra.

Megnézem a tagsági csomagokat
vagy bejelentkezem

Fiala Borcsa

Ehhez a cikkhez az Alrite hangfelismerő programot használtuk.

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ Lysenko, Pexels/ Engin Akyurt Andrii