Nem, nem mindegy, hogy női vagy férfi hangon szól hozzánk Siri

–

A mesterséges intelligencia elnőiesedése nem csak a telefonjainkban és laptopjainkban lévő asszisztensekre korlátozódik. Ha felhívok egy ügyfélszolgálatot, GPS-t használok, távolról bekapcsolom az otthoni, kutyafigyelő kamerát, vagy egész egyszerűen csak elindítom a porszívót, jó eséllyel egy női hang ad tájékoztatást, udvariasan és tisztelettudóan, kellemes hanglejtéssel, gyakorlatilag bármilyen témában.

A humanoid robotok többsége nő

Egy Sophia nevű robot volt az, ami 2016-ban először váltotta ki az úgynevezett „uncanny valley-hatást”, vagyis elérte azt a pontot, amikor már annyira emberszerű a robot, hogy ahelyett, hogy egyre szimpatikusabbnak látnánk, egyszer csak elkezd kifejezetten bizarrnak, már-már hátborzongatónak tűnni. De szintén nő volt az öt évvel később megalkotott, a „világ legfejlettebb robotja” titulust viselő Ameca is.

Vajon miért van az, hogy a nőiességet ilyen gyakran csempészik bele a mesterséges intelligencia technológiáiba? És miért kellene egyáltalán törődnünk azzal, hogy ez így van?

A techóriásokkal szembeni kritikát követően, amiért a hangalapú asszisztenseket alapbeállítás szerint női hanggal látták el, több indok is felmerült arra vonatkozóan, hogy miért történhetett ez meg.

Egyesek szerint annak köszönhető, hogy több nőktől származó hangfelvétel áll rendelkezésre. Vannak, akik abban látják a megoldást, hogy hagyományosan nők működtették a telefonközpontokat és kölcsönözték a hangjukat a digitális üzenetküldő rendszereknek, az emberek pedig már hozzászoktak ehhez.

Mások szerint a női hangot egész egyszerűen kellemesebb hallgatni.

A kutatások azonban azt mutatják, hogy szinte semmilyen gyakorlati oka nincs annak, hogy bizonyos alkalmazásokban a női hangokat előnyben részesítsük a férfihangokkal szemben – a kettő többé-kevésbé egyformán érthető, és mindkettő képes hatékonyan átadni az információt. A megoldás sokkal inkább az említett mesterséges intelligenciák által végzett feladatok jellegéhez kapcsolódik.

Hello, láthatatlan munka!

A mesterséges intelligencia hangasszisztenseit elsősorban háztartási és adminisztratív feladatokra használjuk. Ráadásul a humanoid robotokat gyakran az ügyfelekkel kapcsolatos szolgáltatói szerepkörre építik, amik

nem mellékesen mind olyan feladatok és szakmák, amelyek a társadalomban még mindig nagyrészt női munkának számítanak.

Tehát valójában nem arról van szó, hogy csak a női hangokat részesítjük előnyben, de úgy tűnik, hogy bizonyos feladatokhoz inkább nőket kapcsolunk, és nem férfiakat. A Washingtoni Állami Egyetem tanulmánya során egy szállodai kiszolgálórobotról kérdezték az embereket. Az első forgatókönyv egy férfival, egy Alex nevű, emberhez hasonló robottal való interakciót tartalmazott. A második forgatókönyv pontosan úgy volt megfogalmazva, mint az első, azzal a különbséggel, hogy egy női, emberszerű robotról szólt, akit Saranak hívtak. Az utolsó két forgatókönyvben szereplő robotok neme szintén eltérő volt, de azok inkább gépszerűek voltak egy interaktív képernyővel. 

 

Nem meglepő módon a női, emberhez hasonló robot kapta a legmagasabb pontszámot, míg a tulajdonságok nélküli, férfigép a legalacsonyabbat. A tanulmány egyik szerzője szerint ez főként azért van így, mert az emberek hajlamosak a nemi sztereotípiákat kivetíteni a robotokkal való interakcióira is. Hiszen amikor egy asszisztensre vagy szállodai alkalmazottra gondolunk, egy segítőkész és udvarias ember jelenik meg előttünk, azonban ezen tulajdonságok mindegyike továbbra is javarészt a nőiességhez is társul.

A női hangasszisztensek és a női kinézetű, kiszolgáló szerepkörben dolgozó robotok széles körű használata azonban tovább erősíti azokat a sztereotípiákat, amelyek szerint a nők alárendelt lények, akiknek a férfiakat kell kiszolgálniuk.

Mindezt pedig a tudomány is alátámasztotta már

Készült olyan tanulmány, amelyik megállapította, hogy a különböző nemekhez társítható hangok már önmagukban is elégségesek ahhoz, hogy nemi sztereotip viselkedést váltsanak ki az emberekből – még akkor is, ha minden más nemi jellegtől, például a megjelenéstől függetlenül halljuk azokat. Egy másik kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a női hangú asszisztensek előtérbe kerülése elősegíti a nőkről alkotott sztereotípiákat, miszerint a nők engedelmesek és alázatosak. És nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, mindez tovább erősíti a különböző nemi egyenlőtlenségeket.

A nemi sztereotípiák ugyanis korlátozhatják a nők képességeit. Gyakran arra késztetik őket, hogy elnyomják az érzéseiket a kapcsolataikban, visszatarthatják őket a karrierjükben és hozzájárulnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a saját szakértelmüket.

Nem kérdés, hogy egy végtelenül káros kultúrát érvényesítünk, amikor egy nőt – akár mesterségesen is – kizárólag ebben az alárendelt, asszisztensi pozícióban láttatunk. A káros nemi sztereotípiák megerősítése mellett a női nem tömeges használata a mesterséges intelligenciában erősíti a tárgyiasítást, a hiperszexualizációt, sőt a nőkkel szembeni erőszak fokozódását is. Ezeket a botokat úgy programozzák, hogy mindig kitérő, alárendelt, sőt néha látszólag hálás módon válaszoljanak, és ugyanez a helyzet Sirivel, Alexával és más hangalapú asszisztensekkel is. 

 

Egy nemrégiben készült pszichológiai tanulmány pedig már azt is megállapította, hogy a passzív, női botválaszok valójában nőgyűlöletre és verbális bántalmazásra ösztönzik a felhasználókat.

A társadalmi hatás sem marad el

Legyen szó hangalapú asszisztensekről, chatrobotokról vagy női kinézettel rendelkező robotokról, egyértelmű, hogy a nők kiszolgálószemélyzetté való átalakítása negatív hatással lehet ránk, valódi nőkre.

Bár a mesterséges intelligenciában megjelenő előítéletek nem meglepők – hiszen a már meglévő társadalmi berögződéseket tükrözik –, ez nem jelenti azt, hogy bele kellene törődnünk a helyzetbe.

A közeljövőben ugyanis, ahogy azok technológiai szempontból egyre alkalmasabbá válnak a feladatra, mind nagyobb mértékben támaszkodunk majd mindenféle mesterségesintelligencia-alapú segítőkre és virtuális asszisztensekre.

Az egyik kézenfekvő megoldás talán az lenne, ha az egész iparágra kiterjedő egyértelműbb társadalmi és etikai normákat alkalmaznának a nemek mesterséges robotokban való ábrázolására vonatkozóan. Ezután pedig el kellene távolodni a mesterséges intelligencia női nemi jellegétől, és több nemsemleges vagy férfihangot adó robotot fejleszteni.

Bár ez nyilvánvalóan nem oldaná meg a társadalmunkban évszázadok óta jelenlévő káros nemi előítéletek problémáit, de legalább nem rontana tovább a helyzeten. És már ez is valami, nem igaz?

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Mózes Zsófi