Ha mindig dicsér, miért érezd magad rosszul? – A ChatGPT mint pszichológus

–

Bár sok mindenre lehet alkalmazni a ChatGPT-t, a használathoz célszerű némi rálátással bírni az adott témára, amelyben épp kérdezősködünk. Ez persze nem mindig adott. Fizikai tünetek, orvosi kérdések kapcsán a Google-ben is milliók diagnosztizálták magukat az elmúlt évtizedben, így ez a jelenség nem újkeletű. A ChatGPT azonban más, hiszen aktív beszélgetőpartner, sokkal több részletet, pontosítást tesz lehetővé, és bízzunk benne: el is küld orvoshoz, ha a leírtak alapján valódi problémát sejt a háttérben.

De vajon pszichológushoz „beutal”-e?

A kérdés akkor merült fel bennem, amikor egy poszt kapcsán szembesültem vele, milyen sokan használják pszichológus helyett illetve magányuk oldására a mindig empatikus robotot, ami nem fukarkodik a dicsérő szavakkal. Miközben sokakban kelti azt az érzést: végre meghallgatja, megérti őket valaki.

Bár gyakran ad helyes választ, és bizonyos folyamatokat akár még támogathat is, a ChatGPT-féle pszichoterápia ideje biztosan nem érkezett el. Mi a legnagyobb veszély ebben az egészben, és hol húzódik a robottal való „lelkizés” határa? 

Nemcsak a tünet számít, hanem maga az ember is

A brit Humanities & Social Sciences Communications tudományos folyóirat 2024 januárjában publikált cikke többféle helyzetben is vizsgálja a ChatGPT szerepét. A szerző, Paolo Raile pszichoterapeuta három nézőpontból elemezte a chatbotot: amikor pszichoterapeuták kértek tőle támogatást; amikor terápiában résztvevő személyek fordultak hozzá pszichológusuk távolléte alatt; illetve amikor mentális problémával küzdő, de terápiában még nem aktív személyek tőle vártak segítséget.

„Ha két azonos tüneteket mutató páciens két különböző orvoshoz fordulna, ideális esetben mindkét szakember a jelenlegi tudományos irányelvek alapján ugyanarra a diagnózisra és kezelésre jutna. A pszichoterápia területén azonban ez nem ilyen egyértelmű. Itt ugyanis nem csupán a tünetek számítanak, hanem maga az ember is, aki azokat mutatja – élettörténete, társas környezete, személyes tapasztalatai mind lényeges tényezők” – írja Paolo Raile az említett cikkben. A pszichológus vizsgálata során arra jutott: míg a terapeutát jól tudja támogatni a program (hiszen tudása miatt a szakember ki tudja szűrni az esetleges egyoldalúságot), a kliensekkel folytatott beszélgetések esetén már más a helyzet.

A szerző egyik esetben álmokat elemeztetett a ChatGPT-vel, míg egy másik beszélgetése során a kliens szerepébe bújva várt segítséget tőle. Bár előbbinél a robot empatikusan és a kérésnek megfelelően több pszichológiai megközelítés szerint elemezte az álmok lehetséges jelentését, Paolo Raile hangsúlyozza: okfejtései például egy szakmai lapban nem állták volna meg a helyüket. Emellett a különböző elméleti keretek között tett értelmezései nagyfokú hasonlóságot mutattak.

A másik esetben pedig – amikor a pszichológus úgy tett, mintha kliens lenne – a program igyekezett őt gyakorlati tanácsokkal segíteni. Bár jó tippeket adott, kevés információt kért az egyén sorsáról, élethelyzetéről. Emellett főként a kognitív viselkedésterápiára alapozott, más módszereket nem hozott látótérbe. Pedig az egyéni terápia fontos része, hogy a módszert is a klienshez igazítsuk.

A szerző szerint tehát a ChatGPT érdekes kiegészítője lehet a pszichoterápiának, javaslatai azonban nem elegendőek a pszichoterápia helyettesítésére.

Aki mindenkihez passzol, valójában senkivel sem illik össze

„Az első és legfontosabb kérdés a jelenség kapcsán, hogy teljességgel egzakt tudománynak tekintjük-e a pszichológiát, vagy elismerjük benne például az intuíció szerepét. Bár én természetesen tudományként gondolok a lélektanra, mivel a segítő szakmák körébe tartozik mégis komplex területnek tartom” – szögezi le Víg Sára gyermekpszichológus. Hozzáteszi: a fizikai orvoslásban is rendkívül fontos lehet az emberi oldal, a kommunikáció, az empátia, pedig ott valóban bizonyos tünetek alapján bizonyos diagnózist kell felállítani, és egzakt módon megállapítani a gyógymódot. „Mégis hozzá tesz a gyógyuláshoz, hányszor nézi meg a sebet a doktor, vagy hogyan adja be az injekciót a gyereknek” – mondja a szakember.

A pszichológia a lélekkel foglalkozik. A kapcsolat pedig már az első néhány alkalommal – a diagnosztizálás fázisában – kialakulóban van a kliens és terapeuta között. Ekkor már az is elkezd kivilágosodni, tudnak-e ők ketten együttműködni a gyógyulás reményében. „Fontos része a szakmánknak, hogy összeillik-e adott pszichológus adott pácienssel, vagy sem. A ChatGPT láthatóan mindenkivel passzol, miközben valószínűleg éppen ettől nem passzol senkivel sem, hiszen nincs karaktere, nincsenek érzései. Nem véletlenül mondják, hogy a pszichológus a saját személyiségével is dolgozik. A cél az objektivitás, ami nyilvánvalóan száz százalékban elérhetetlen, hiszen emberek vagyunk sajátos értékrenddel. Mégis éppen ez adja a többletet a kliensekkel való kapcsolatban”.

A folyamatos dicséret nem jó nekünk

A mesterséges intelligencia mindennapi használatának másik nagy veszélye – ami egyébként az említett posztban és az erre érkező kommentekben, mint igazán vonzó körülmény került elő – a rengeteg pozitív visszajelzés, az állandó megerősítés, a szinte udvarlásnak ható dicséretözön. Vajon egy válságban lévő, mentális problémával küzdő embernek erre van szüksége? „A pszichológus feladata, hogy a kliens biztonságos keretek között nézhessen szembe a nehézségeivel, és persze önmagával is. Ez azonban nem folyamatos dicsérgetést jelent. Mert az illúziókat keltene, amelyek hosszú távon könnyen a személyiség torzulásához vezethetnének. Nemcsak gyerek vagy kamaszkorban, de érett felnőttkorban is” – mondja a pszichológus.  

A másik fontos gondolat, amely kapcsolódik a folyamatos pozitív visszajelzés jelenségéhez, hogy a ChatGPT valószínűleg a kérdező nézőpontját kezeli igazságként, hiszen az alapján kap instrukciókat. Egy pszichológusnak ezzel szemben az is dolga, hogy kiszűrje a páciens környezetének igazságait is, és segítsen perspektívát váltani, egészében látni a problémát.

Felmerülhet a kérdés, miben lehet más a ChatGPT, mint a covid óta gyakori online terápia, ahol a szakember és a páciens képernyőn látják egymást. „Valóban más a személyes terápia hatékonysága: semmivel nem helyettesíthető, amikor két ember egy térben van és érzékelik egymást. Azonban nekem is vannak online terápiás klienseim, például külföldön élő magyarok, hiszen az idegen nyelven végzett terápiánál – vagy a semminél –, az online lehetőség is jobb számukra. Utóbbi esetén maximum valamivel hosszabb a munka, de kárt nem okoz.

A ChatGPT-ről ezzel szemben nem tudjuk megmondani, torzít-e majd, és bár empatikusnak programozták, nincsenek érzései és intuíciói, csupán logikai algoritmusok alapján működik” – mondja Víg Sára, aki egyébként az online terápia során is ragaszkodik ahhoz, hogy néhány alkalommal személyesen találkozzon a páciensekkel, hogy megismerhessék egymást.

A gyerek lelki életét is robotra bíznánk?

A másik nagy kérdés: ha a gyerekeink azt látják, robotokkal tárgyaljuk meg a lelki életünket, az milyen folyamatokat indít el náluk? Vajon rábíznánk-e a gyerekünk mentális problémáit a ChatGPT-re? 

„Küzd a világ az elszigetelődés és az elidegenedés problémájával. A szociális fejlődésben ezek azt is okozhatják, hogy egyre távolabbra kerül a realitástól az énkép. Ha a gyerek bemegy egy közösségbe, muszáj megtanulnia kezelni a helyzetet, ha valaki nem kedveli őt. Viszont, könnyen felmerülhet benne: ha a ChatGPT mindig szeret, mindig dicsér, akkor talán nem is kell máshoz kapcsolódni. Sőt el sem kell hagynia az otthonát” – festi fel a sci-fi-szerű víziót a szakember, amelyben már félig-meddig benne élünk.

A gyerekpszichológia komplex terület, a problémák az egész családot érintik, és a szülőt muszáj bevonni a folyamatba. Vajon a ChatGPT megkéri a segítséget kérő gyereket vagy kamaszt, hogy ültesse oda anyát vagy apát is?

Felmerül a kérdés: ha a gyereket nem bíznánk a gépre, akkor magunkat miért bízzuk? 

Mondhatjuk erre, hogy a pszichoterápiát anyagi okokból nem mindenki engedheti meg magának. Emellett a lelki segítségkérés témájához még mindig gyakran társul szégyenérzet, ami szintén erősíti a négyfal között maradás alternatíváját. De inkább forduljunk az ingyen, telefonon elérhető krízisközpontokhoz, vagy akár pszichiátriai rehabilitációs részlegekhez, mint hogy a mentális egészségünkről hosszú távon a mesterséges intelligenciával diskuráljunk. „A legfontosabb feladatunk jelenleg az lenne, hogy minél több élő, személyes közösséget építsünk. Ez jelenthetne igazi gyógyírt sok problémára. A modern technika támogathatja a gyógyulást, de megelőzni biztosan nem fogja a bajt” – hangsúlyozza Víg Sára.

Mit mond erről a gép?

Megkérdeztem a ChatGPT-t, ő mit gondol: alkalmas-e a pszichológus helyettesítésére? „Nem vagyok pszichológus vagy pszichoterapeuta, és nem tudom átvenni egy képzett szakember szerepét. Ugyanakkor beszélgethetünk, segíthetek eligazodni az információk között, elmagyarázhatok fogalmakat, és együtt megkereshetjük, hogyan és hova érdemes szakmai segítségért fordulni. Ha bajban vagy, nem kell egyedül küzdened – vannak elérhető források és emberek, akik segíthetnek, de nem helyettesíthetem a terápiát, mert:

• nem tudok érzelmileg kapcsolódni úgy, mint egy ember,
• nem látom a testbeszédet, nonverbális jeleket, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek a terápiában.
• nem tudok dinamikusan alkalmazkodni a kliens személyes történetéhez, érzelmeihez, kapcsolatrendszeréhez ugyanúgy, mint egy terapeuta.
• nem vállalok felelősséget a tanácsaimért, mert nem vagyok sem ember, sem szakember.”

Látjátok? Ő maga is így gondolja. 

Széles-Horváth Anna