Ha az idősödésre szörnyű hanyatlásként tekintünk, gyorsabban veszítünk a képességeinkből

–

A New Scientist újságírója, Graham Lawton ötvenes évei közepén maga is érzékeli az idő múlásának fizikai jeleit, és egyre gyakrabban találkozik a rejtett életkori előítéletekkel. Bár ezek sokszor nem nyílt sértések formájában jelennek meg, a fiatalabb generációk viselkedésében mégis tetten érhető az a feltételezés, hogy az idősebbek azért már túlvannak a csúcson, kevésbé kompetensek, nem kell őket annyira komolyan venni.

A kor alapú előítélet – az ageizmus – azonban nem csupán társadalmi probléma, hanem komoly egészségügyi kockázat is.

A kutatások három formáját különböztetik meg:

• a külső diszkriminációt,
• a sztereotípiák jelenlétét,
• valamint az úgynevezett internalizált ageizmust, amikor az egyén maga is belsővé teszi és önmagára vonatkoztatja a negatív hiedelmeket az öregedésről.

Az Egyesült Államokban végzett, 1915 fő részvételével zajló vizsgálat szerint az 50 és 80 év közöttiek túlnyomó többsége rendszeresen találkozik mindhárom formával, és több mint 80 százalékuk saját magára nézve is internalizálja ezeket az elképzeléseket. Ez különösen veszélyes, hiszen önbeteljesítő jóslatként működhet.

Ha valaki azt gondolja, hogy az öregedés szükségszerűen hanyatlással jár, nagyobb eséllyel tapasztal valóban gyorsabb fizikai és mentális romlást.

Meggyőző kutatások

A Harvard kutatói például kimutatták, hogy azok az idősebb emberek, akik pozitívan tekintenek az öregedésre, lassabb ütemű hanyatlást mutatnak, egészségesebben élnek, és aktívabbak maradnak. Fontos, hogy nem arról van szó, hogy a jobb állapotban lévők eleve derűlátóbbak. A vizsgálatok szerint már a kezdeti hozzáállás is előre jelzi a későbbi állapot alakulását.

Hasonló eredmények születtek a kognitív hanyatlás területén is. Azok az idősek, akik enyhe memóriazavarral küzdenek, nagyobb eséllyel javulnak, ha nem tekintik az öregedést szükségszerű leépülésnek, derül ki Becca Levy, a Yale Egyetem pszichológia professzorának kutatásából. Vagyis a mentális keretezés konkrét biológiai kimeneteleket befolyásolhat.

A jelenség társadalmi szinten is jelentős: 

Levy kutatócsoportjának becslése szerint az életkori előítéletek az Egyesült Államokban évente 3,2 millióval növeli az időskori betegségek számát,

ezzel több mint 11 milliárd dolláros többletköltséget okozva. Mindez arra utal, hogy az ageizmus nem csupán kulturális beidegződés, hanem egy alulértékelt közegészségügyi válság. 

Mivel az életkor annyira megbélyegzett a kultúránkban, sokan elhatárolódnak az idősektől, ez viszont hozzájárulhat az idősek bántalmazásához is – a témáról Mózes Zsófi írt egy átfogó cikket. Szerencsére többen felveszik a kesztyűt a káros sztereotípiákkal szemben, az egyik legismertebb „ráncos aktivistáról”, Maggie Kuhnról Bánosi Eszter írt. Kaiser Orsi pedig Für Anikóval beszélgetett arról, miért félnek sokan megöregedni. A színésznő az Ahogy vagy! – A létezés nyomai című Szepesvári Petra-fotókiállítás egyik modellje, amelyben 50-es, 60-as éveikben járó hús-vér nőket ünnepelnek.

A megoldás nem egyszerű. Bár kísérletek bizonyítják, hogy a pozitív üzenetek képesek javítani az öregedésről alkotott képet, a mélyen gyökerező társadalmi előítéletek felszámolása hosszú évtizedek munkája lehet. Addig azonban egyéni szinten is van mozgástér: tudatosan alakíthatjuk saját hozzáállásunkat.

Nagy Andi