WMN: Huszonévesen hogyan képzelted el a mostani életedet? Ehhez képest mi valósult meg, és mi nem?

Epres Panni: Ha két évvel ezelőtt kérdezel, akkor ezt képzeltem el, hogy kétgyerekes családanya vagyok. A munkámat nem képzeltem el, de nem voltak kétségeim, hogy pontosan olyasmit fogok csinálni, amit szeretek.

WMN: Mit érzel a mostani életszakaszod legnagyobb nehézségének?

E. P.: A gyerekek kamaszodását, és talán azt, hogy újra kell tanulnom, hogy én egyedül, mint nő, ki vagyok és milyen vagyok.

WMN: Foglalkoztat-e az öregedés, és ha igen, melyik aspektusa?

E. P.: Foglalkoztat, igen, méghozzá abból a szempontból, hogy én kétszáz évig szeretnék élni, mert olyan jó. A bőrömön már megállítottam volna az időt pár éve, de azt nem lehet megállítani, csak olyan áron, amit én nem szeretnék.

WMN: Mikor hallottad először az „életközepi válság” kifejezést, és mit jelent számodra?

E. P.: Amikor felhívtatok! Viccen kívül, nem emlékszem, hogy mikor. De még mindig nem érzem, hogy az én problémám. 

WMN: Voltál-e olyan élethelyzetben, amikor megfogalmazódott benned, hogy „új életet kezdek”? Lett belőle valami?

E. P.: Nem volt ilyen, hogy határozottan eldöntöttem valamit. Sodródtam azzal, amit az élet hozott, hogy szépen lassan változni kell.

Jegyeket ITT vásárolhattok!

A Hello, WMN! kerekasztal-beszélgetés támogatója a TorTer e-Design.