„Véd- és dacszövetségünk örök és megmásíthatatlan” – Epres Panni levele a születésnapos Benedek Tiborhoz
Amikor megkerestük Pannit, hogy lenne-e kedve egy levéllel köszönteni férjét születésnapján a WMN oldalán, nagyon zavarba jött. Azt mondta, meg kell kérdeznie Tibort, hogy zavarná-e, ha nyilvánosan írna hozzá, róla. A levél elkészült, Tibor pedig még megjelenés előtt elolvasta – és azt mondta, ez a legszebb születésnapi ajándék. Így olvassátok… Epres Panni levele férjének, Benedek Tibornak 47. születésnapjára
–
Napok óta töröm a fejem, amióta megcsörrent a telefonom… a kérés, hogy írjak Tiborról… a születésnapján… mert szeretik, ahogy beszélek róla… a WMN!
Ó, oké, persze, természetesen! Mi az nekem? Mi sem könnyebb, sétagalopp, nincs bennem félsz, nincs gátlás. Percek alatt papírra vetem majd a gondolataimat RÓLA, aki lassan harminc éve az életem, a másik felem, én a bordája. EZEN az oldalon, ahol okos, szókimondó, tökös asszonyok olvassák majd elsőként a mézes-mázas, nyájas-nyálas szavaim.
Szóval kezdődhet a küzdelmem, kérdőjelek nélkül, önbizalommal telve el kezdek írni.
Lehet-e leírni, hogy amikor évtizedekkel ezelőtt, még kislányként megismerkedtem az akkor húszéves, jóképű egyetemistával, aki nem mellesleg már profi vízilabdázó volt, mi mindent kapok tőle?
Először életem első, nagy szerelmét, ami mostanra az utolsónak is bizonyult. Ezzel együtt kamaszlányságom minden izgalmát, csalódását és tapasztalatát. Megtanított arra, hogy milyen egy kicsi férfi, minden szépségével és gyarlóságával, szemtelenségével és magabiztosságával. 💫 #egyikmindenem #amígvilágavilág #kisimultunk #kisöregek 😃 #nekemavilágonalegjobb #benedeknévagyok
Talán még ő is csak tanulta, hogyan kell majd nagy férfinek lenni, de ebből a bizonytalanságból (ha volt is) nem sok látszott – úriember volt mindig, nyilván von Haus aus.
Fáradságot nem kímélve fuvarozott haza Gödöllőre, figyelte minden rezzenésem, hogy mindig jól érezzem magam a társaságában, vagy dobálta tele a kertünket papírrepülőkkel, amiken szavanként állt egy engesztelő levél, ha a csibészsége mégis felülkerekedett.
Szabad-e elmesélnem történeteket, amik eddig csak az enyémek voltak?
A tekintetét, amit bárhol, bármikor megtalálok, apró jelzésként, a gyerekekért aggódva vagy könnyesen röhögősen.
Gyerekekkel és gyerekek nélkül beutaztuk a fél világot, egyszer egy hónapig Thaiföldön nyaraltunk. Bejártunk mindent, egy alkalommal bementünk egy szentélybe, ahol néhányan csendben imádkoztak, párnákon ücsörögve. Tibor is magához húzott egyet, és elhelyezkedett 100 kiló izommal, átszellemülve. Már egy ideje rángathatta a feleakkora thai emberke a „párnát”, mire észrevettük, hogy Tibor a férfi laptopján asszimilálódott bele a buddhizmusba… vinnyogva, kúszva távoztunk.
Tudom-e érzékeltetni azt az elhivatott küzdelmet, amivel mindent tesz itthon és az uszodában? Bár az uszodai részét, azt hiszem, ti is láttátok. Végtelen történet lenne Tiborról és a vízilabdáról, de ez nem az én asztalom.
Mintha éremért harcolna, olyan elánnal foglalkozik és játszik a három csoda gyerekével is, mindig.
Mór kétéves lehetett, amikor Reccóban két edzés között legóztak. Nála egy legózás nem csak olyan sima építés, szöszmötölés. Ha épít, felhasználja az összes kockát, és a plafonig kell, hogy érjen az építmény! Ezúttal is természetesen sikerült, Mór tapsolt, csodálta a tornyot, és éppen megkapta útravalóul, hogy a mi családunkban kevés dolgot csinál egy férfi csupán kedvtelésből. A torony színes volt és hatalmas, és persze leborult, Fodor Rajmund pedig lóhalálában rohant föl egy emeletet, hogy megvagyunk-e, azt hitte egy egész szekrény borult ránk. Abban az időben Rajmiék és a kis magyar pólós kolónia – Madarasék, Marczék és Kásás Tamás – egy kupacban lakott.
A versengős életünkhöz az is hozzátartozik, hogy összevesznünk negyed évszázad alatt is csak két dolgon sikerült. Az egyik a tenisz, így állítólag már sosem fog ellenem játszani, a másik a társasjáték, amit viszont még sok évre tervezünk a gyerekek kedvéért.
Tibor állítja, hogy én nem tudok veszíteni, de én látom a tekintetén, hogy ő az, aki csak nyerni tud, és különben is, mindig ő van a fekete bábuval, ami már az elején egy lelki hadviselés.
Kellett-e tudatnom ilyen formán, amihez kevés vagyok? Azt, hogy leírjam, nekem a világon a legjobb…
♥️4️⃣6️⃣ #ma46éves #őazéletem #egyikmindenem #benedeknévagyok
Mert mellettem van Ő, akinek mi, négyen vagyunk a legfontosabbak.
Akivel kaptam egy örökséget, ezzel egyfajta életet, aminek az elveit együtt valljuk és visszük tovább.
Van Ő, akivel a véd- és dacszövetségünk örök és megmásíthatatlan.
Isten éltessen, drágám!
Benedek-Epres Panni
A képek a szerző tulajdonában vannak
