Tojásfehérje = mimózalélek

Valamiért makacsul tartja magát az a teória, hogy a tojásfehérjét szobahőmérsékleten jó habbá verni. Neves gasztro-szakértőket, szakácsokat láttam már jó tanáccsal szolgálni, mely szerint a tojáshab akkor lesz igazán kemény és selymesen csillogó, ha a tojásfehérje szobahőmérsékletű. De nem. Nem és nem! Emberek, a tojásfehérjét, hidegen, HIDEGEN kell felverni! Nincs nagy ördöngösség a dolog mögött, megint csak a kémia és a fizika a barátunk, vagy talán ha barátunk nem is, de magyarázatot mindenképpen ad e két tudomány arra, hogy miért a hideg a nyerő.

A tojásfehérje mimózalelkű. Vigyázni, óvni kell, mert a benne lévő fehérjék sérülékenyek. Ez a friss tojásokra kevésbé igaz, abban a fehérjék erősebbek, így ezekből jobb hab is verődik. A habverés szó szerint értendő: a fehérjeláncok eredeti állapotukban össze vannak gyűrve, gömbökbe tömörülnek, ezeket kell szétverni. A habverővel – kémiául szólva – denaturáljuk a fehérjeláncokat, azaz a láncok közti kötések lazulnak vagy felbomlanak, a fehérjeláncok kisimulnak, más kötések azonban maradnak, hogy a láncok ne essenek teljesen szét – kicsit olyan az egész, mintha legombolyítanánk egy csomó fonalat, amitől az nem szakad darabokra, csak éppen már nem gombolyog többé.

A denaturáció egyébként kémiailag is létrejöhetne, ha most éppen nem fizikailag erőlködnénk egy habverővel, de így még érkezhet kémiai segítségünk, mert a friss tojás savassága segíti a denaturációt.

OK, de hogy lesz ebből hab?

Tehát lefejtettük a fehérjeláncokat, de egyelőre még nincs habunk. Mi történik most? Észrevehető, hogy a kocsonyás, kicsit sárgás cucc a tál alján folyékonyabb lett. Most itt tartunk, denaturáltuk. Verjük tovább, így egyre több levegőt adunk hozzá, a kis légbuborékok pedig remek állványzatot adnak a fehérjeláncok újrarendeződéséhez. Ráadásul a hideg merevebbé teszi a fehérjéket, ezért jobban meg is áll az épülő szerkezet. Most a gombolyagunkból újra létrehozunk valamit, csak nem gombolyagot, hanem egy bonyolultabb mintázatú… mondjuk kötött pulcsit. És ha ennél a pontnál – vagyis, hogy már stabilabb habunk van, amelyben elegendő a levegő ahhoz, hogy a láncok újra összekapaszkodjanak – még cukrot is adunk a fehérjéhez, így komoly és rendkívül erős szerkezetet kapunk. A cukormolekulák a folyékony, de már levegős tojásfehérjéhez adagolva beleolvadnak a folyadékba és nedvességet, rugalmasságot adnak át a fehérjéknek. A fehérjeláncok rugalmassága ugyanis nem végtelen, előbb-utóbb szétrepednek, ettől pedig a hab összeesik. Ezt orvosolja a cukor.

Sok recept valami savat is jelöl a hozzávalók közt, ha a tojásból habot kell verni. Sót, ecetet, bórkőt. Ezek abban segítenek, amiben a friss tojás savassága is: lassabban állnak össze (elnézést, muszáj leírnom, olyan szépséges szó: koagulálnak), ezért több idő van a láncok közé levegőt juttatni.

Így süsd meg!

Kész a kemény, fényes, selymesen hófehér hab, már csak sütni kell, és megvan a habcsók. A sütésnek is megvan a tudománya. Maximum 160ºC és türelem, ez a titok nyitja. Ez az a legmagasabb hőfok, ami az egész habban, alul, a közepén, és felül is egyenlő tempóban segíti az optimális sülést, vagyis: hogy belülről elpárologjon a víz, kívül pedig karamellizálódjon a cukor. Alacsonyabb hőmérsékletet választhatunk, de magasabb hőfoknál túl hamar megy végbe a felső rétegek karamellizálódása, belül és alul pedig nyers marad a tojáshab, és a víz sziruppá olvasztja a cukrot a hab felszínén, kis cseppek formájában. Ha hamarabb vesszük ki a sütőből, nem sül meg eléggé, így a hab elveszti a stabilitását és alul vizes lesz, ahogy a víz kiválik belőle. Ha mondjuk egy sütemény tetejére tennénk, elcsúszkálna rajta.

A jobb hab jobb süteményeket vagy jobb habcsókot jelent. Sőt, könnyebben is tudunk vele bánni, ha másba kell keverni, hiszen sokkal kevésbé hajlamos arra, hogy összeessen.

A következő recept: a Pavlova. Itt például rendkívül fontos, hogy a habállag megmaradjon még akkor is, amikor lisztet adunk hozzá. Óvatosan kell inkább forgatni, mint keverni, de ha elég figyelmet szenteltünk a habverésnek, nem nagy ügy a befejezés sem. Ráadásul a tojássárgája sem megy kárba, abból isteni citromkrém, a híres lemon curd készül.

Nyári, málnás, citromkrémes Pavlova

A Pavlovát egy orosz balerináról Anna Pavlováról nevezték el a húszas években. Magyarországon is egyre népszerűbb ez a könnyű, tojáshab alapú sütemény.

A citromkrémhez:

4 tojássárgája

10 dkg cukor

1 csipet só

3–4 citrom leve

3–4 citrom reszelt héja

9 dkg vaj

A Pavlovához:

4 tojásfehérje

1 csipet só, vagy bórkő

20 dkg cukor

2 kiskanál kukoricakeményítő

1 kiskanál ételecet

½ kiskanál vaníliakivonat

kb. 25 dkg málna

A krémhez a vaj kivételével minden hozzávalót alacsony lángon vagy gőz fölött, folyamatosan keverve, kb. 7–10 perc alatt krémesre, habosra főzünk. Levesszük a tűzről, majd kis kockánként belekeverjük a vajat, mindig megvárva, hogy a darabok elolvadjanak. Átszűrjük, és egy műanyagfóliát teszünk a tetejére (közvetlenül a krémre, nem a tálra), ezzel megelőzzük, hogy bőrösödjön. A hűtőben legalább három órán át hagyjuk hűlni.

Közben elkészítjük a Pavlovát. Ehhez előkészítünk egy tepsit, amelyet sütőpapírral bélelünk, és ha több kisebb süteményt szeretnénk, akkor kb. tíz centiméter átmérőjű köröket, ha egy nagyot, akkor egy kb. huszonegy centiméter átmérőjű kört rajzolunk a sütőpapír hátoldalára. A sütőt előmelegítjük 120ºC-ra.

A tojásfehérjét a sóval vagy bórkővel habbá verjük. Ha már lágy, fehéres habot kapunk, elkezdjük vékony sugárban beleszórni a cukrot, majd a habot addig verjük, míg kemény és fényes nem lesz. Rászitáljuk a kukoricakeményítőt, hozzáadjuk az ecetet és a vaníliakivonatot, majd óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk ezeket a habba. Akkor jó, ha a vaníliakivonatot már nem látjuk, azaz nem hagy barnás csíkokat a habban.

Az előre megrajzolt kör(ök)re kanalazzuk, majd egy spatula segítségével lesimítjuk a széleket és a közepében mélyedést alakítunk ki. Nagyjából hatvan percig sütjük, ha egy nagyot készítünk, a kisebbeknél a sütési idő harmincöt perc. Akkor kész, ha a teteje már kemény, de még kissé benyomható, vagyis belül puhább. Mindig ellenőrizzük az állagot, ne az időt nézzük, minden sütő más!

Teljesen kihűtjük, majd egy kés segítségével meglazítjuk és átcsúsztatjuk a tálalóedényre. A tetejére kanalazunk egy kis citromkrémet és megszórjuk málnával. Mentalevelekkel, pirított, szeletelt mandulával is díszíthetjük, azonnal tálaljuk.

Horvát Sára

Ehhez az íráshoz felhasználtuk EZT a cikket.

Az Okoskonyha előző bejegyzését ITT találod.