Egyszemélyes konyha: Hólabdagyár
Mekkora királyság már, hogy az embernek van egy anyukája, akinek, leadhatja a rendelést, ha hazamegy, hogy mit szeretne enni. Az én KisAnyám pont ilyen, mindig megkérdezi tőlünk, mit süssön-főzzön, mielőtt megérkezünk, ami, ugye, sajnos ritkán van, mert 250 kilométer választ el bennünket egymástól. Ez a sütemény pedig gyakorlatilag minden alkalommal szerepel a listán. És most, karácsony közeledtével kezd nagyon durván aktuálissá válni, hiszen a hólabda igazi ünnepi süti. Puha, finom, krémes, fehér, pelyhes mint az első friss hó a fekete földön. Szentesi Éva egyszemélyes konyhája, hólabdacsokkal.
–
Nagyanyám piros süteményeskönyvébe van belevésve a recept. Tudjátok, melyik az a piros süteményeskönyv? Amit még a Váncza is reklámozott. Persze ronggyá mállott már, de olyan elképesztő hangulatot áraszt, hogy amíg világ világ, nem fogjuk azt a könyvet kidobni.
KisAnyával ketten készítjük a hólabdákat. Mivel én nem tudok sütni, ezért csak figyelem, mikor lesz kész a krémekkel, és kinyalom a tálakat, aztán megvárom, míg kiszaggatja a labdacsokat, utána segítek megkenni a tésztát. Majd belehempergetem a hóba kókuszba. Jajjdejó! Ahogy a barátaimmal fogalmaztunk legutóbb: b.szakodós meló, de minden perce megéri, mert közben dumálunk egy jót mindenféléről, nevetünk, és megállapítjuk, mennyire jó nekünk, mert együtt lehetünk. Minden megvan a boldogsághoz: édes krémek, piskótalabdák, anya, gyerek, kacagás.
Hozzávalók a tésztához:
8 tojás
40 dkg porcukor
8 kanál forró víz
25 dkg liszt
1 sütőpor
2 evőkanál kakaó
Így készül:
A tojások fehérjét felverem kemény habbá, de annyira keménnyé, hogy ha megfordítom, akkor sem szabad kiesnie. Közben egy másik tálban ráöntöm a porcukorra a forró vizet, aztán beletesszük a tojássárgáját, és jó habosra kikeverem. Kérdeztem KisAnyától, miért kell a forró víz, azt mondta, sokkal lazább és könnyebb lesz tőle a tészta. Ezután beleteszem a lisztet, a sütőport és a két kanál kakaót, majd szép óvatosan fakanállal összekeverem az egészet. Nagy figyelemmel forgatom bele az anyagokat, hogy ne törjön össze. Ajánlatos szitával belehinteni az összekevert porokat. Ezután a felvert fehérjének a felét beleteszem, fellazítom vele a masszát (csak finoman!), majd a másik felét is. Ebből lesz a nagyon laza piskótatészta, amit 200 fokra beteszek a sütőbe, és figyelem, hogy mikor sül meg, nagyjából fél óra kell neki. A sütőajtót természetesen nem szabad kinyitni. Ha pedig megsült, még melegen pogácsaszaggatóval kiszaggatom, végül kettévágom.
A krémhez:
4 dl tej
4 kanál grízes liszt
15 dkg vaj
12 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
A lisztre ráöntöm fokozatosan a tejet, és lassú tűzön addig főzöm, amíg krém nem lesz belőle. Amikor ez megvan, hagyni kell kihűlni, közben a vajat a cukrokkal kikeverem egy másik tálban, és akkor jó, amikor már kezd kifehéredni. Utána összekeverjük a két krémet habverővel.
A végén szépen megkenem a labdacsok közét, összeragasztom a tésztákat a krémmel, majd körbekenem az oldalukat is, csak a tetejét hagyom ki. És megfürdetjük a kókuszreszelékben. A tetejére elvileg étcsokis máz jön, de azt KisAnya sosem rak rá, mert még ennél is többet kellene vele b.szakodni nem szereti annyira a csokit.
A képek a szerző tulajdonában vannak