- 

Nagyon sokan elfogadhatatlannak tartják, ha egy tanár bratyizik a diákjaival. Alapkérdés: ha meghallgatod őket, kikéred a véleményüket és jóban vagytok, az már bratyizás? Szerintem nem. Társul ehhez a szóhoz egy pejoratív jelentés, amiről úgy gondolom, nem jó. Mert igenis fontos, hogy a tanár jóban legyen a diákjaival. Hisz mi baj lehet abból, ha baráti viszonyt ápolnak egymással? Persze ez nem azt jelenti, hogy részegen fetrengünk együtt szombat éjjel a körúton. Sajnos sokan úgy hiszik, ha barátkozunk, akkor tuti, hogy együtt is iszunk. Pedig nem… Csak piros betűs ünnepeken, de az más. Nem értem, miért vannak ennyire szélsőséges tévképzetei egyeseknek, de akkor megpróbálom ezt most egy kicsit eloszlatni bennük.

Mit is jelent az a szó, hogy barát?

Szerintem egy olyan embert, aki meghallgat, tanácsot ad, segít, elmondja a véleményét a dolgaidról, bármikor lehet rá számítani. És milyen egy jó pedagógus? Pont ilyen. Sok diákom van, aki érzi, hogy a barátjának tekinthet. Hogy számíthat rám, és ha bajban van, segítek. Ezt ki is fejezik, el is mondják. Ami – bevallom – azért jó érzés. Nem gondolom, hogy ezzel bármi baj lenne, hiszen ezért (is) vagyok tanár. Nem fogom kijavítani, hogy nem lehetsz a barátom, és én sem a tiéd, mert én egy tanár vagyok, te meg egy diák.

Van egy egészséges határ, amit be lehet (és be is kell) tartani, és akkor minden rendben lesz.

Sok olyan diákom van, akivel ballagás után is tartjuk a kapcsolatot, és tényleg baráti viszonyt ápolunk. És igen, most már iszunk is együtt. De ez nem jöhetett volna létre, ha már az iskolai évek során nem alapoztunk volna meg egy nagyon jó viszonyt. Csak azért, mert egy konzervatív szemléletbe ez nem fér bele. Sok minden vagyok, de a konzervatív pont nem.

Fontos, hogy a tanár akár emberileg is kapjon visszajelzést a diákjaitól

Nekem simán megmondják, ha egy cikkemmel, bejegyzésemmel nem értenek egyet. Ha nem tetszik nekik éppen, ahogy aznap felöltöztem. Ha szomorúnak látnak, addig provokálnak, amíg el nem mondom, mi a bajom. És sok esetben még segíteni is tudnak nekem egy-egy gondolattal. Csak azért fosszam meg magam ettől, mert ez egyesek szerint nem helyes? De, helyes. Ha egészséges marad a dolog. Nyilván a legújabb szexuális kalandomat nem velük fogom megbeszélni. (Persze: nincsenek is kalandjaim, hisz egy erkölcsös, köztiszteletben álló tanár vagyok, aki semmiképpen sem él nemi életet a házasságig. Senkivel. Persze. Most viccelek. Mindenkivel.)

A gyerekeknek érezniük kell, hogy megbízhatnak bennem. Sosem nyomulok, nem írok nekik, nem nyaggatom őket. Mert nem kell. Ha szeretnének, úgyis írnak, megkeresnek. Elmesélik a legújabb csajozásaikat, az elbizonytalanodásukat önmagukban, a testképzavarukat, a szüleikkel való viszonyukat, a terveiket, berúgásaikat. Mindent. Ez is baj? Lehet, hogy egyesek szerint igen. De az az igazság, hogy ha akarnám se tudnám másképp csinálni. Mert felelősséggel tartozom értük. És ebbe rengeteg minden beletartozik. Ha nekik ez jó, és segítség, akkor miért ne. Nem fogom elzavarni őket, és emiatt ők sem zavarnak el engem, bármit találok is ki. Ez pedig a szuper kölcsönös munka alapja. Ne azért dolgozzon velem együtt, mert kötelező, hanem azért, mert ő is szeretné. Szerencsére a többség tényleg ilyen. Aki meg első blikkre nem, azzal is megértetem, miért olyan fontos és hatékony az együttműködés. Mert tényleg az. Próbáljátok ki!

 Balatoni József

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ESB Professional