Na, igen, a serdülőkor mindannyiunk életében az az időszak, amikor úgy érezzük: a szülők kezelhetetlenné válnak. Ez „tudományos” tény. Akkor is, ha a brit kutatók hivatalosan még nem állapították meg. Van, akit extra szigorú szülőkkel áldott meg a sors, vannak, akiket jófej ősökkel, anyuci pici fiának meg valószínűleg nincs nagy gondja faterékkal. De még órákig sorolhatnám, mert annyiféle szülő létezik. Lényeg a lényeg: egyvalami mindegyikük esetében ugyanolyan; egyszer csak bekattan valami (a szülők szerint nálunk, szerintünk viszont egyértelműen náluk), és onnantól kezdve semmi sem úgy történik, mint addig.

Íme, néhány tipp, hogy kamaszként hogyan éljük túl a szüleinket. A teljesség igénye nélkül, és... ööö... nem feltétlenül saját tapasztalatból. (Anyácska, Apácska, nem kell mindent elhinni, amit a zzzinterneten olvastok!)

1. Mindenekelőtt: légy tisztában az őseid határaival! Lényegesen egyszerűbb helyzetben vagy, ha „tágtűrésű" egyedekkel van dolgod, bár akkor sem szabad túlzottan feszegetni a határokat! Ha például köztudottan nem érzik az iróniát, nem értik vagy értékelik a humort, akkor ezeket a vagánykodásokat inkább a haveri körödben oszd meg! Majd ott sziporkázol.

2. Kezeld partnerként őket! Nekik sem az a céljuk, hogy még 35 évesen is a gyerekkori szobádban élj a rózsaszín falak között, plüss csillámpónikkal az ágyad végében. Ők is csak annyit szeretnének, hogy biztonságban tudjanak téged, egyengessék az utadat, példaként szolgáljanak előtted (legyen ez akár negatív vagy pozitív). Még akkor is, ha ennek érdekében néha radikálisan járnak el, és „elviselhetetlenül viselkednek." Jobb, ha tudod, néha te is elviselhetetlen vagy!

3. A szelektív hallás művészetének elsajátítása nagyszerű előny. Akár a későbbiekben is hasznosíthatod. Ha néha játszod egy kicsit a süketet, garantáltan a javadra válik! Ezt sem célszerű túlzásba vinni, mivel akkor különféle fül-orr-gégészekkel meg hallásvizsgálatokkal nyaggatnak majd. Tehát, a legfontosabb: arányérzék!

4. A kamaszkor réme, ugyebár: a pattanás. Egy valamit még véletlenül se tegyél: nehogy anyukád előtt nyomkodd azokat a fránya mitesszereket, mert attól ő is egyből kedvet kap! Annak meg tuti, hogy nem örülnél. Ha felajánlja, hogy fizeti a kozmetikust és nem a zsebpénzedből kell megoldanod, élj a lehetőséggel! Ha ezt nem teszi meg, akkor nyugodtan hozd fel te a témát, és keressetek együtt valakit! Legvégső esetben a bőrgyógyász lehet a megoldás. Először egy kicsit túl komolynak tűnhet a helyzet, de hidd el, túlélhető! Egy esetleges gyógyszeres kezelés csodát művel az arcoddal. Ez saját tapasztalat.

5. Magaddal is légy kritikus, ne csak mindig másokban vedd észre a hibát! Hajlamosak vagyunk (főleg tizenévesként) elhinni, hogy amit teszünk, az pont úgy jó. Máshogy meg csak rossz lehet. A szülők épp azért vannak, hogy a másik oldalt képviseljék, ezért legalább hallgasd meg őket! Ezek után sem kell egyetértened velük, bár az biztos, hogy a két fél közül ők a tapasztaltabbak. (Ez vitathatatlan.)

6. Könyvmolyok figyelmébe ajánlom ezt a pontot: ismerős az érzés, amikor egy elképesztően jó könyv olvasása közben még az sem érdekel, hogy holnap iskola, és akár hajnali fél kettőig is olvasnál, csakhogy megtudd, mi történt a kedvenc szereplőddel? Igeeeeeen?!! Nos, két verzió van: ha üveg nélküli az ajtód, könnyű a dolog, ha nem, csak annyit kell tenned, hogy teleplakátolod az utolsó négyzetcentiméterig az üvegfelületet, így nem szűrődik ki rajta semmiféle fény. Ha ez kész, ideiglenesen vágd sutba a 3. pontban említett szelektív hallás üzemmódot, és minden apró zajra figyelj oda! Lépteket hallva oltsd le a lámpát, és tégy úgy, mintha aludnál. Sosem fognak rájönni. És ha mégis, az olvasást semmiképp nem kritizálhatják. Abszolút nyert ügyed van.

7. Néha dobd el otthon a passzív-agresszív attitűdöt ! Senki sem kötelezhet arra, hogy a Mi volt ma a suliban? klisékérdésre a morcos Semmi!-nél jobban kifejtett választ adj. De ha mégis úgy érzed, hogy szükséged van valakire, fordulj bátran a szüleidhez! Ez egyáltalán nem szégyen, és ami a legjobb: akár hajnali egykor is lehet velük beszélgetni az élet nagy kérdéseiről.

8. Engedd, hogy részesei legyenek az életednek! Persze nem kell minden szaftos szombati esti sztorit elmesélni, mert a végén még nem engednek el legközelebb, de legalább egy-egy szeletkét ossz meg velük! Tudjanak néha az aktuális barátodról/barátnődről meg egyéb ilyen apróságokról, hidd el, egy ponton túl úgysem fognak kíváncsiskodni...

9. Légy kompromisszumkész! Ja, és a kimenőkről szóló licitálást mindig nagyon messziről kezdd! Tegyük fel, hogy ha hajnali kettőig szeretnél maradni, akkor kezdd hajnali öttel, erre a fater: „Nem, kizárt dolog! 11 órakor már az ágyban a helyed!” Erre te: „Naaaa, apuciiii, akkor csak négyig!”, ő: „Legyen 12, de nem tovább!”, itt még van mozgástér, ne hagyd magad: „Kérlek, mindenki sokáig marad, hadd legyen 3!”, ő: „Egy órakor már úgyis olyan fáradtak lesztek…”, ekkor te diadalittasan: „De jó! Akkor legkésőbb kettőkor itthon leszek. Puszi!”  Voilá. A filmekben legalábbis ez szokott lenni. A gyakorlatban még csiszolni kell a technikán.

10. Ne húzogasd folyamatosan a szád vagy a szemöldököd, ha a tíz kilométerrel távolabb élő nagypapával két szót kell beszélned telefonon! Túl lehet élni. Meg amúgy is ráncos leszel, ha folyamatosan húzogatod valamidet.

+1. Sose veszítsd el a szüleidbe vetett hited! Ott voltak veled a kamaszkorod előtt, valahogy ezt a fura időszakot is átvészelitek együtt, és a felnőtt életednek is szerves részesei lesznek. Csak hagyd nekik!

Deli Csenge

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Lolostock