-

Fiala Borcsa

Szevassssssz, Borcsa!

Mizu? Azt nem kérdezem meg, hogy vagy, mert pontosan tudom, hogy jól, de egy füst alatt szeretnélek megnyugtatni a paráidban: ennél még sokkal, de sokkal jobban is leszel.

Viszont akad itt egy-két dolog, amiről beszélnünk kellene. A naplódban azt írod, hogy fogyni akarsz, fogadkozol, hogy soha többé nem eszel és nem iszol. Édes öregem, hát neked teljesen elmentek otthonról! Élj a mának, örülj magadnak, és ne görcsölj már állandóan azon, hogy nézel ki! Főleg, hogy ezt a 48 kilós formádat fogod a következő hat évtizedben visszasírni. Ezzel az erővel akár elkezdhetnél örülni is neki.

Szeresd magad úgy, ahogy vagy! De ha egy apró tanácsot még elfogadsz tőlem: válts fodrászt! Vagy valami, de hidd el, ez a bilihaj még a Beatles-tagoknak sem állt annyira jól.

Ja, még valami. A suliban azt mondták, a gerincferdülésed miatt inkább ne siess, ne fuss, ne ugrabugrálj, sőt, a legjobb, ha nem is jársz be egyáltalán tornázni, inkább tespedj a vérciki gyógytesin.

Ne hagyd magad, hallod?! Ne dőlj be nekik, amikor azt állítják, egész felnőtt korodban fájni fog a hátad, mert ez nem igaz. MOST csapjál az asztalra – de tőlem akár rájuk is boríthatod. Mondd csak meg nekik, hogy a jövőben kutya bajod se lesz, hogy simán elrohangászol másfél órát, és nehogy el merészeljék venni tőled annak a lehetőséget, hogy másokkal együtt tesiórán egy labda után rohangászhass! Különben egész életedben bánni fogod, hogy míg a többiek kosarazhattak, te a vécében bagóztál, hogy aztán délután kelljen visszajárnod a dögunalmas gyógytornára. Tessék már egy kicsit asszertívebb lenni, édes öregem!

Na, csumi, vigyázz magadra, és a dohányzásról meg jobb lenne, ha leszoknál.

Komolyan mondom, 16 évesen...

Fiala Borcsa

Both Gabi (üzeni a lányainak is sok szeretettel)

Gabi, kedves!

Azért, mert mindenki furcsán néz rád, kiközösítenek és lehülyéznek, ne gondold magadról, hogy semmire nem vagy jó. Azért, mert az egyik tanárnő minősíthetetlenül üvölt veled az utcán, és azt fröcsögi a tizenhárom éves arcodba, hogy belőled soha nem lesz ember, ne gondold, hogy neki joga van ehhez. Kérlek, ne hidd, hogy a tanulmányi eredményeid befolyásolják majd a későbbi életedet! Azért, mert téged egy kicsit sem érdekel a matematika, ne hidd el a tanárodnak, hogy „ő még ilyen hülye gyereket nem látott”. Inkább jusson eszedbe a könyvtárosnő hálás tekintete, amikor a legforróbb nyári napon is elbandukolsz hozzá a kölcsönzési idő lejárata előtt, de nem csupán ezért sietsz oda, hanem azért is, mert rettenetesen érdekel a világ. Illetve a világnak az a rengeteg szelete, amit nem ismersz abban a kicsi, poros és lapos faluban, ahová lerakott az Úristen a tenyeréről. Viszont a könyvekből úgy tűnik, a világ nem csupán lapos, poros, kirekesztő és rosszindulatú, hanem színes, vidám, elfogadó és szerethető hely.

Kövér baba voltál, inas, sovány, átlátszó kisiskolás, és a hirtelen hormonrobbanástól puffadt, zavart, értetlen, kiközösített kamaszlány. Semmilyen rendszerbe nem illeszkedtél be, öntörvényű voltál, vad, megzabolázhatatlan, deviáns.

Soha nem békültél ki a saját testeddel. Azért nem fogadtad el magad, mert téged sem fogadtak el. A lelkedet sikerült meggyógyítanod egyedül is, de a tested a mai napig küzd ezzel.

Úgy tűnik, ez egy végtelen küzdelem, és az egyensúlyt csak akkor találod majd meg, ha tetőtől-talpig, az utolsó szőrszáladig elfogadod azt, aki vagy.

Hidd el, hogy a világ valóban színes, vidám, elfogadó és szerethető hely, és ehhez te is hozzá tudsz majd tenni egy kicsit.

Both Gabi

És akkor most TI jöttök - ha van kedvetek:

Írjátok meg leveleteket ti is kamaszkori önmagatoknak!

A szöveg ne legyen hosszabb, mint 4-500 szó.

Ide küldjétek: [email protected]

Ezzel a jeligével: Levél fiatalkori önmagunknak

A határidő, amíg a leveleket várjuk: július 20.

A legjobb levelekből idézünk majd, ezt augusztus elején olvashatjátok el. És akiktől idézünk, azok kapnak egy ajándékcsomagot is, a projekt támogatója, a Dove jóvoltából!

Hajrá!