A tökéletes karácsony titka: engedj el mindent, ami nem fontos

–

Mókuskerék csúcsra járatva

Ahogy közeledik az év vége, úgy kapcsol mindenki egyre nagyobb fordulatszámra. Mert ilyenkor minden fronton mindent kell, méghozzá tegnapra. Hatalmas rajtunk a nyomás, ami alól nehéz az embernek kivonnia magát, ezt elismerem. 

Hiszen a főnök szeretné, ha mégiscsak azok a számok teljesülnének, amiket január elején ambíciózusan felvázolt. Még akkor is, ha ehhez az utolsó három hétben kellene csodát tenni. 

Meg kell venni a csillió ajándékot, no meg a pontyot, a savanyú káposztát, darált diót, a kacsát, hiába kígyózik a hentes előtt kilométeres sor. 

Közben a postaládád is tele meghívókkal, év végi koccintás, ünnepi összejövetel, baráti találkozó, kollégákkal csapatépítő… Ha mindnek eleget teszel, már szenteste előtt két héttel totál kiütöd magad. Lemondani nem mered, még a végén megsértődnek, különben is FOMO-ra vagy hajlamos – ott akarsz lenni mindenütt. 

Minek belehúzni holtfáradtan?

Pedig: ilyenkor kellene lelassulni, egy újabb őrült év utolsó szakaszában. A kütyüinknek köszönhetően a nap 24 órájában elérhetőek voltunk egész évben, és igazán akkor sem tudtunk kikapcsolni, amikor vakációzni megyünk, az SOS dolgok és a hírek ott is bekúsztak a napszemüveg alá. Az egész esztendőből egy iszonyatos hajrá lett, aminek épp a végén kényszerítjük magunkat még nagyobb fordulatszámon való pörgésre.

De ez olyan, mintha a maratonfutás végén akarnánk lesprintelni az utolsó öt kilométert. Lehetetlen. És nem tanácsos. 

Kötelező minimum!

Muszáj néha megállni, kiszállni a mókuskerékből, és egy darabig tényleg nem csinálni semmit. Első lépésként ülj le bátran pár percre, és gondold át, mi mindent vittél véghez ebben az évben! Milyen sikereket tudsz elkönyvelni, milyen változások történtek, milyen kihívásoknak feleltél meg? A lista – efelől egészen biztos vagyok – hosszú lesz. És ha jól sejtem, a jövő éved sem lesz sokkal könnyebb… érdemes lenne kipihenten, kisimult idegrendszerrel belevágni, nem? Bátran kapcsolj alacsonyabb fokozatra, és legyen a kötelező minimum a decembered hívószava!

Ehhez gondold át, mi az, amit feltétlenül meg kell csinálnod, különben leég a ház. Minden más mehet a levesbe. Tényleg. Kipróbáltam, és nem dőlt össze a világ. 

Vedd számba a feladataidat ilyen szempontból is: tuti, hogy azokat egyes egyedül és kizárólag te tudod elvégezni? Biztosan nem tudsz mást megbízni vele? Ha neked a vendégváró menüsor lefőzése mellett valóságos nyűg a karácsonyfa feldíszítése, ezt nyugodtan rábízhatod a gyerekekre. Hogy hivatalosan az angyalok hozzák a fát nálatok? Akkor kérjék meg a gyerekeket maguk az angyalok a feladatra.

„Kösz, de nem.”

A decemberi nyugalomhoz további két fontos út vezet. Az első: a nemet mondás tudománya. Hidd el, nem kell mindenütt ott lenni, nem kell minden évvégi buliba, karácsonyi koccintásra elmenni. És lehet családi vendégségekre is nemet mondani.

A második pedig a perfekcionizmussal való leszámolás. Mindenképpen el kell engedni a tökéletes karácsony illúzióját, egyrészt mert az ilyen egyszerűen nem létezik, másrészt nem is kell, hogy minden tökéletes legyen.

A gyerekeknek, társaknak, nagymamáknak hidd el, nem attól lesz tökéletes a karácsony, hogy le van mosva minden ablak, ki van keményítve a hófehér abrosz és nyolc különböző fogást teszel le az asztalra – miközben érzik, az egész mögött egy halálosan kimerült, feszült és rosszkedvű illető áll. 

Detox

És ha korábban nem tetted, talán ez a legideálisabb időszak arra is, hogy egy kis szünetet tarts a képernyőktől. Hagyd a közösségi médiát a mások tökéletes(nek mutatott) karácsonyával, az év végi bulik fotóival, hagyd a hervasztó híreket, és foglalkozz inkább magaddal. Vegyél nagy, forró és illatos fürdőt, tegyél fel arcmaszkot, menj el masszázsra, szaunázni, és érezd magad nagyon jól a bőrödben.

Süss, főzz a magad örömére

Mivel engem nagyon kikapcsol a főzés, ilyenkor, amikor kint hideg és komor az idő, szívesen töltök időt a konyhában is. Nem azért, hogy előre elkészítsem a 12 fogásos karácsonyi menüsort. Hanem hogy feltöltődjek. És persze jóllakjak a kedvenc ételeimből. 

Télen az egyik legkedvesebb ételem a húsleves, már csak azért is, mert megnyugtat a hosszan, gyöngyözve fővő étel lassúsága. A Tafelspitzet, azaz a levesben főtt húst osztrák módra külön is szeretem megenni, mondjuk torma vagy jó minőségű mustár kíséretével, vagy készítek mellé egy snidlinges-majonézes tunkolót. Nagyon jól passzol hozzá az osztrák krumplisaláta, mely sokkal kevésbé terheli meg a gyomrot, mint a mi majonézes verziónk. Ez esetben ugyanis a felkarikázott főtt krumpli ecetes-lilahagymás körítést kap.

Hatalmas sajtrajongóként a Kasspatzln (más néven Käsespätzle) is hatalmas kedvencem. Hasonló a magyar tojásos nokedlihez, ám ezúttal a tojást karakteres ízű sajtok pótolják megnyugtatóan tekintélyes mennyiségben, a textúrák változatosságáról pedig a tetejére halmozott ropogós hagyma gondoskodik.

Ez az az étel, amit én csukott szemmel, dorombolva szoktam fogyasztani, olyan finom!

Saját magam pihenő módra állításával remekül összepasszol a kelttészták készítése is. A folyamat bónusz fícsöre pedig az egész lakást betöltő illat! Szívesen csinálok bécsi perecet, amit akár szendvicsalapként is lehet használni, akárcsak egy bagellt, ezt is horizontálisan félbevágja az ember, és megtöltheti minden jóval. 

Ha pedig a nyár után vágyakoznék, készítek a nagymamám receptje alapján császármorzsát (azaz, ahogy ő hívta: kajzersmarnit), és a tetejére kanalazom az augusztusban eltett sárgabaracklekvárt.

Te hogyan szoktad kivonni magadat az év végi őrület forgásából? Oszd meg velünk a tippjeidet kommentben!

Fiala Borcsa