–

Komplikált kapcsolatként indult. Őszintén szólva, nem is kedveltük egymást. Vagy inkább azt mondanám, én nem bírtam őt. De neki akkor sem voltak előítéletei velem szemben – csak türelme. 

Azt gondoltam róla, hogy kifejezetten kártékony. Hogy azzal, amilyen – hangos, kirívó, magabiztos – engem, minket hoz kellemetlen helyzetbe. Mert majd vele azonosítanak azok, akik szerint az igazi erény a visszafogottság, akkor is, ha emberi jogokról, életekről, társadalmi szintű és egyéni felszabadulásról van szó. 

Hogy miért érdekelt jobban, mit gondolnak majd rólam, rólunk azok, akiknek fontosabb, hogy ne inogjon meg a saját megszokott világképük, mint az, hogy igazságosabb világban éljünk? Valószínűleg azért, mert én magam is ilyen ember voltam – és észre sem vettem, hogy ezzel valójában önmagamnak is ártok. 

Nem voltam egy visszafogott tinédzser – hogy finoman fogalmazzak

Mégis, mikor előbújtam a legközelebbi barátaimnak, majd elkezdtem LMBTQ+-társaságba járni, fontosnak tartottam hangsúlyozni: „Én nem vagyok olyan, mint ők”, mert – ma már úgy érzem, szégyenletesen hangzik – „vagyunk mi, a melegek, és vannak ők, a buzik”.