-

Az alap, hogy rosszul csinálod. Van a társadalomban, agyakban, rokonokban, szomszédokban, vagy csak a sima járókelőkben egy mélyen gyökerező közös tudáshalmaz erről is. Ezeknek természetesen nem tudsz megfelelni. Mondjuk, nem is lehet. Hiszen ha a szomszéd néni elvárásainak megfelelsz, akkor biztosan nem tetszik majd a járókelőnek. Ha úgy csinálod, ahogyan anyukád mondja, az az anyósodnak nem tetszik. A legfurcsább az, hogy mindannyian úgy érzik: ezeket el kell mondaniuk neked. Pedig erre nincs szükséged. De azért elmondják. És te azért meghallgatod. Mert volt gyerekszobád, udvarias vagy, nem akarod megbántani őket. De ők megbántanak. Lehet vállat vonni és nem figyelni, de mégis. Az rakódik le benned, hogy rosszul csinálod. Elveszik az önbizalmad. Ha sokan és sokszor mondják, hogy nem jó, elhiszed.

A saját gyerekedet nem tudod jól nevelni, csak a másét. De azt kiválóan. Igaz, ezt senki sem vallja be. A tanácsokat azonban kéretlenül is osztja.

Természetesen MINDENKI gyereke egyszeri, megismételhetetlen, hibátlan és tökéletes. Igen, a TE rossz, elrontott, rosszul nevelt gyerekedhez képest.

Kezdő anyukaként sétáltam a háromhetes gyerekemmel. Jöttek a szomszédok, ismerősök, járókelők, rokonok, és nézték. És azonnal: fektesd az oldalára. Megtettem. Hiszen csak jót akar, idősebb is, tapasztalt is, miért ne. Egy másik: a hasára fektesd. Megtettem. Hiszen csak jót akar, idősebb is, tapasztalt is, miért ne. Harmadik: a hátára fektesd. Megtettem. Hiszen csak jót akar, idősebb is, tapasztalt is, miért ne. Negyedik: az oldalára fektesd. Gondoltam a másik oldalát mondja, és a fentiek ismeretében a másik oldalára fektettem. Miért ne? Kipróbálom. Amikor az ötödik rokon, ismerős, szomszéd jött, már nem forgattam a gyereket, hiszen nem tudott újat mondani, a gyereknek nem volt több oldala, eleje és háta, én meg már nem akartam megfelelni. Hagytam úgy, ahogyan én találtam a legjobbnak.

Már rutinos anyuka voltam, amikor a gyerekem 6 osztályos gimnáziumba ment Budapestre. A napi bejárás nem megoldható, ezért kollégiumba került. Ez hasonló véleménynyilvánító ingereket és cunamit váltott ki az ismerősök, rokonok, szomszédok köréből, akárcsak a helyes babafektetés javaslatai. Szerencsére a járókelők ebbe nem szóltak bele. A vélemények aszerint oszlottak meg, hogy az apukának, vagy nekem mondták. Apukát támogatták a döntésében: jó lesz úgy, önállóságot tanul, megtanul alkalmazkodni. Anyukát elítélték (általában ugyanazok, akik az apát támogatták): rossz döntés, kicsi még, milyenanyaazilyen.

Igen. Milyen anya? Olyan, aki sokat vívódik, gondolkodik, hogy melyik a legjobb döntés. Olyan, aki körüljár, tájékozódik. Olyan, aki a legjobbat akarja a gyerekének.

Az, hogy nekünk, szülőknek a gyerekkel kapcsolatban jók-e a döntéseink vagy sem, úgysem fogjuk azonnal megtudni. Csak évekkel, évtizedekkel később. Ha egyáltalán kiderül. Éppen ezért döntésre fel, csak magadra hallgass!

 

Kép: Flickr