–

Költözz, lehetőleg azonnal!

A hír, hogy nemcsak az egyetemeket zárják be, hanem az azokhoz tartozó kollégiumokat is el kell hagyniuk a lakóknak, váratlanul érte a hallgatókat. Mivel még én is egyetemre járok, megkaptam az erről szóló hivatalos tájékoztatót, ami pontosan csütörtök nulla óra nulla perckor landolt a virtuális postaládámban. Határidőként március 13-át, pénteket jelöltek meg, amit csütörtökön 16-ig, hétfőig hosszabbítottak meg az ELTE esetében. A magyarországi lakcímmel rendelkező hallgatóknak minden esetben el kell menniük, csak a külföldi és a külhoni magyar hallgatók maradhatnak a kollégiumok épületeiben. Azok a kollégisták, akiknek valamiért nem megoldható a gyors költözés, méltányossági kérelmet adhatnak be, hogy maradhassanak.

Mindenki másképp csinálja

Mint kollégista ismerőseim beszámolóiból kiderült, a 16-i határidő nem egy egységesen kijelölt időpont, egyetemenként eltér, hogy kiknek mikor kell elhagyniuk a szobáikat. Míg az ELTE Nagytétényi úti Kollégiumából és a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumból hétfőig kell, addig a BME-hez tartozó Schönherz Kollégiumból már 13-án, pénteken ki kellett költözni. A vidéki egyetemek esetében is más-más szabály lépett életbe, a veszprémi Pannon Egyetem kolijait péntek délután négy óráig, a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó intézményeket péntek éjfélig kellett elhagyni, azonban a Szegedi Tudományegyetem kollégiumi szobáiból csak 17-e, kedd délig kell távozni.

Arra sincsen egyenprotokoll, hogy mennyire kell kiüríteni a szobákat.

Az említett intézmények mindegyike úgy rendelkezett, hogy a diákoknak minden holmijukat magukkal kell vinniük, ez alól a pécsi kollégiumok a kivételek, ahol annyit jeleztek, hogy a szobákban hagyott tárgyakért nem vállalnak felelősséget.

Érdekesség azonban, hogy az egyházi fenntartású és a magánkollégiumokból nem kell kiköltözniük a lakóknak.

Mindenki máshogy éli meg

Amikor megkérdeztem az ismerőseimtől, hogyan fogadták a gyors költözés hírét, szinte egyöntetűen az volt a válaszuk, hogy szomorúak, amiért menniük kell, és kicsit idegesek, mert a „Hogyan tovább?” kérdésre még nincsen konkrét válaszuk. Az azonban az összes beszámolóból kiderült, hogy a diákok és a szüleik, ahol csak tudják, segítik egymást a költözéskor: fuvarozással, dobozolással, esetenként ideiglenes szállással.

Légy szolidáris, fogadj be egy kollégistát!

Az említett tájékoztató e-mailek megjelenése után nem sokkal a Hallgatói Szakszervezet a Facebook-oldalán tett közzé egy felhívást, vállalva, hogy

a fedél nélkül maradó hallgatóknak segítenek átmeneti vagy akár hosszú távú szállást keresni, és kérik azoknak a felajánlását, akik megtehetik, hogy befogadnak egy kolist.

Az átláthatóság érdekében létrehoztak egy térképet, amin a szállások és egyéb felajánlások (csomagmegőrzés, növénygondozás, főzési és mosási lehetőség stb.) találhatók, és egy jelentkezési lapot, amin keresztül várják a szálláskeresőket és -ajánlókat. A Hallgatói Szakszervezet Szolidáris Lakhatás Munkacsoportjának tagjai pedig összekötik a keresőket a kínálókkal.

„A Facebook-poszt valósággal berobbant”

A munkacsoport tagja Hellenbarth Virág, aki maga is több bajbajutottnak segített már átmeneti otthont találni. Azt mondja, folyamatosan érkeznek hozzájuk a kérések és a felajánlások is, nem is gondolták, hogy ennyien igénybe veszik a lehetőséget, de állják a sarat.
„Rengeteg megkeresés jön, folyamatosan nézzük ezeket, és felvesszük a kapcsolatot az érintettekkel és a segíteni vágyókkal. Szerencsére eddig a felajánlott szállások bőven fedezik a kéréseket, minden jelentkezőt el tudtunk helyezni valahova. A lakhatást biztosítók több mint kilencven százaléka civil, de például egy airbnb-s lakásokkal foglalkozó cég is adott néhány lakást. Ezek nagyon jól jönnek, de sajnos ez egy egyedi eset, tömeges Airbnb-felajánlás még nem történt, pedig sokakon segítene.”

Amilyen gyorsan csak lehet

Nagyjából ez a lakáskeresés és elhelyezés folyamatának mottója. Virág azt mondja, az igények szerint próbálnak segíteni. Például volt több olyan eset is, amikor valaki délelőtt írt nekik, hogy estig el kell hagynia a kolit, segítsenek rajta. Értelemszerűen ezeket az eseteket előreveszik.

A munkájuk azonban nem ér véget azzal, hogy ideiglenes otthont találnak egy rászorulónak, hanem a későbbiekben is tartják vele a kapcsolatot, és ha szükséges, segítenek neki a hosszú távú szálláskeresésben is.

„Enélkül nagy bajban lettem volna”

Gábornak, az ELTE Kőrösi Csoma Sándor Kollégiuma lakójának, a többi társához hasonlóan, szintén ki kellett költöznie, és hála a Hallgatói Szakszervezetnek, most van fedél a feje fölött. Az otthona ugyanis 300 km-re van Budapesttől, oda azonban nem mehet, és a fővárosban sem tudott volna hova menni. A méltányossági kérelmet nem adta be, túl hosszadalmasnak találta, és azt hallotta, nincs sok esélye, hogy maradhasson. Így az egyetlen lehetősége a szolidáris lakás volt, és szerencsére már be is költözött.

„Szerda éjszaka jött az e-mail, csütörtök délután írtam a Hallgatói Szakszervezetnek, hogy segítsenek szállást keresni. Csütörtök délután már meg is találták, hogy hova mehetek, péntek délelőtt pedig be is költöztem. Szuper jó, amit csinálnak, enélkül nagy bajban lettem volna.”

ITT jelentkezhet az, akinek a Gáboréhoz hasonló okokból gyorsan átmeneti lakhatásra lenne szüksége, vagy aki szívesen lenne szolidáris szállásadó.

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció