–

Fiala Borcsa/WMN: Hogy lett belőled cukrász?

Gerő Eszter: Két pici gyerekem volt, illetve a családban is voltak kisgyerekek, úgyhogy rendszeresen megkértek, hogy süssek valamit. Az unokahúgomnak készítettem a születésnapjára egy Csingilinges tortát YouTube-videók alapján, akkor jött az ihlet, hogy ezt kezdjem el komolyabban is megtanulni. A Gundelnek volt olyan egyéves tanfolyama, ami megfelelt az elképzeléseimnek, úgyhogy oda iratkoztam be. Itt megtanultam a klasszikus módszereket, gyakorlatra pedig a Centrál kávéházba jártam, ahol pedig a modern vonalat sajátíthattam el.

Itt tanultam meg azt is, milyen, amikor huzamosabb ideig kell ötre járni dolgozni. Azért az kemény volt, főleg két kisgyerek mellett.

A gyakorlati tanárom javaslatára kezdtem el dolgozni a Pataki Cukrászdában heti kétszer, hogy tovább fejlesszem magam. Ezután csináltam meg a Sütizzt, otthon a pincében, két gyerek mellett, két másik cukrásszal. Négy évig csináltuk ott, és csak cateringet. Ott nem volt más, csak rendezvény, abba fejlődtünk bele. 

A francia vonalat képviseltük, főleg mousse-okat készítettünk tömeggyártásban, prémium minőségben. De volt, hogy az egyik hazai bank rendezvényére készítettünk 170 dobostortát. Na, ott mindenki megtanult tökéletesen krémet kenni.

F. B./WMN: Nagy lehetett az elhivatottságod, hogy egy születésnapi tortából nagyüzemi gyártás nőhette ki magát.

G. E.: Az volt. Azt éreztem, hogy végre valami érdekel.

F. B./WMN: Az eredeti végzettséged micsoda?

G. E.: Közgazdász vagyok, a CEU Business Schoolon végeztem. Újságíróként dolgoztam.

F. B./WMN: Mesélsz arról, hogy catering cégként milyen munkáitok voltak eleinte?

G. E.: Volt olyan, hogy a Forma-1 VIP-ját három napig mi csináltuk. Az napi 1500 somlói, 1500 tiramisú, 1500 fehér royal desszert. Mindezt kitálalni már nem volt otthon elég hely, úgyhogy a garázst is átalakítottuk, barátok jöttek segíteni. Én vittem ki a süteményeket egy ősöreg hűtőautóban, amiben aztán egy ízben az egymásra rakott rekeszek a mogyoródi kanyarban elcsúsztak. A fele összetört.